Gyengébb idényt futó, de javuló formát mutató riválist látunk vendégül.
Négy győztes mérkőzés után maradt alul múlt vasárnap, a Nagykőrös vendégeként Szabó Zoltán legénysége, amely az NB I/B-s pontvadászat Piros-csoportjának hét végi fordulójában az északi rivális MEAFC-Miskolc (12., 7-15) együttesével csap össze. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban szombaton este hat órakor kezdődő (és a Sport Salgó Kft. YouTube csatornáján a szokásoknak megfelelően élő egyenesben nyomon követhető) találkozó kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.
– Nem sikerült feltennünk a koronát februári teljesítményünkre, együttesünk ugyanis az addig csupa győzelmet hozó hónap utolsó fellépésén szoros vereséget szenvedett a huszáros hajrával fordító Nagykőrös ellenében. Miként értékeli a múlt vasárnapi meccset?
– Akkor sorolom: vasárnap este viszonylag hosszú utazás után kellett pályára lépnünk egy minden hájjal megkent csapattal szemben, amelyik meg is kapta az egyik játékvezetőtől a megfelelő támogatást az egész mérkőzés folyamán. Csak megjegyzem, hogy egyszerűen nem értem, minek kell belenyúlni egy meccsbe, miért nem lehet normálisan és becsületesen elvégezni ezt a munkát is. De mindezek fölött a legnagyobb probléma az volt, hogy nem voltunk elég fegyelmezettek, nem tartottuk be azokat az utasításokat, amikkel nyerni tudtunk volna. Azért fájó ez a vereség, mert harmincöt percig ismét a mi kezünkben volt az irányítás, egyértelműen jobbak voltunk, azán a végén jött néhány fegyelmezetlenség és vereséget szenvedtünk. Amikor ilyen éles a versenyfutás a jobb helyezésekért, akkor egyszerűen nem engedhetünk meg magunknak ilyen luxust, mert az súlyos pontokba kerül. A pontok elvesztése pedig általában nem segíti az előrelépést. Szóval dühít, mert gyakorlatilag az a néhány csapat, amelyik szeretné még megkaparintani az alapszakasz harmadik-negyedik helyét, azok egymással játszanak, a mi sorsolásunk viszont egy picivel egyszerűbbnek tűnik. Persze csak egy picivel. De az szinte biztosra mondható, hogy ha mind a négy hátralévő meccset hozzuk, akkor nagy valószínűséggel mi lehetünk a harmadik helyezettek, ami azért igen jó pozíció lenne a rájátszásra.
– A négy hátralévő összecsapás közül papíron a soron következő, Miskolc elleni hazai derbi tűnik a legkönnyebbnek. Mire számít a szombati mérkőzésen?
– Tény, hogy ellenfelünk azért lényegesen jobban szerepelt az elmúlt években, s most egy picivel halványabb a produkciójuk, de úgy látom, hogy az utóbbi hetekben, mikor máskor, kezdenek magukra találni, kezdenek meccseket nyerni. A tabellára nézve lehetne legyinteni, de ettől óvok mindenkit. Ebben a bajnokságban, ebben a mezőnyben nincs legyintésre ok, mert bárki, bárkit el tud kapni, meg tud szorítani, meg tud verni. Ehhez még hazai pálya sem kell. Szóval én nagyon óvatos vagyok, de azért bízom abban, hogy sikerrel tudjuk venni ezt az akadályt és majd a következő hármat is. Ehhez azért helyre kellett tenni egy-két dolgot a fiúk fejében, mert sajnos vannak olyan játékosaink, akik könnyen megelégszenek azzal, ami éppen van. Hisz megvan mindenük, a mindennapi betevő, nem esik a fejükre az eső, és nagy valószínűséggel kiesési gondjaink sem lesznek már, sőt talán a rájátszásbeli helyünk is megvan. Azért én ezt marhára nem szeretem, mert én nem tudok úgy nekiindulni egy bajnokságnak, egy meccsnek sem, hogy jó az a középmezőny, jó az, hogy csak ennyivel kaptunk ki, az a lényeg, hogy éljük túl a mindennapokat. Hát nem, egy nagy lófilét! Én még mindig abban hiszek, hogy az alapszakaszban a legjobb helyet be tudjuk gyűjteni, ami ugye a harmadik pozíció és onnan eljutunk a döntőig, aztán a döntőben már bármi lehet. Lehet, hogy nem reális, amit gondolok, lehet, hogy álmodozom, de szerintem én már csak így maradok. Úgyhogy akik a csapatomban játszanak, azok vagy elfogadják ezt a hozzáállásomat, vagy keresnek olyan helyet, ahol a langyos őszi napsütésnek is örülnek. Nálam legyen plusz negyven fok, vagy mínusz húsz! Most szombaton én inkább a napsütéses oldalát szeretném látni a dolgoknak.
