Rossz passzban lévő, de komoly potenciállal rendelkező riválishoz látogatunk.
A MEAFC elleni múlt szombati, legjobb nyolc közé jutást érő hazai sikerét követően az NB I/B-s pontvadászat Piros-csoportjának hét végi fordulójában a Bajai Bácska FKE (10., 8-14) vendégeként lép pályára együttesünk. A bajai Dr. Pósta Sándor Sportcsarnokban vasárnap 17 órakor kezdődő összecsapás felvezetésében Dániel Tamás klubmenedzser volt segítségünkre.
– Magabiztosan, végig vezetve tartottuk itthon a legutóbbi, Miskolc elleni találkozó két pontját. Az ön számára melyek voltak a múlt szombati összecsapás legfőbb pozitívumai?
– Azt gondolom, hogy ettől a mérkőzéstől nagyjából ez volt várható, gyakorlatilag végig kézben tartottuk a meccset, kisebb hullámvölgyektől eltekintve folyamatos, a közepesnél valamivel jobb teljesítménnyel. A vendégek sem voltak annyira harapósak, mint ahogy egy Miskolctól azért mindig is megszokhattuk, így minden különösebb esemény nélkül ment le a találkozó és hoztuk úgymond a kötelezőt. Két örvendetes teljesítményt tudok kiemelni. Az egyik Hajdu Marci játéka, a másik pedig a másik Marci, vagyis Molnár Marcell teljesítménye, aki végre azt hozta, ami elvárható tőle. Ez azért fontos, mert ugyan az alapszakasz vége nem olyan sűrű programú, de a rájátszás az az lesz és az a csapat előnyt élvez, ahol sok azonos, vagy hasonló képességű játékos van, akik közül minél többen legyenek jó formában is. Most már nem elhamarkodott a rájátszáson is gondolkodni, hisz ezzel a győzelmünkkel bebiztosítottuk matematikailag is a helyünket a legjobb nyolcban. De ez nyilván kevés, mert most jön az a három mérkőzés, amelyeket azért kell hoznunk, hogy ne csak a legjobb nyolc, hanem a legjobb négy is biztos legyen.
– A három közül az első a vasárnapi, bajai találkozó lesz. Milyen mérkőzésre számít az utóbbi időszakban meglehetősen hányattatott sorsú Sugovica-partiakkal szemben?
– Ha valakiket jól ismerünk, azok a bajaiak, hisz nagyon régre nyúlik vissza a rivalizálásunk, mert bizonyára sokan emlékeznek, hogy játszottunk mi már döntőket is. Hogy tovább nosztalgiázzak, nyilván a legszebb emlék, amikor 2012-ben azt a döntőt meg is nyertük, méghozzá igen nagy különbséggel. A Zöld-csoportosat viszont elveszítettük, de akkor azt annyira nem bántuk, hisz már bejutottunk a Piros-csoportba, ahol ebben az évben megadatik, hogy a rájátszásban esetleg mi is beleszóljunk a jobb helyezések eldöntésébe. Visszatérve a Bajára, annyit lehet róluk mondani, hogy odahaza életveszélyesek. Igaz, amióta ők is átestek a víruson, közel sem azt a formát mutatják, mint előtte, de ez ne tévesszen meg senkit, mert mindent el fognak követni, hogy minket megverjenek. Velünk ellentétben ők mindössze öt-hat játékosra építik a játékukat, de az az öt-hat játékos meg is tesz mindent azért, hogy győzzenek, hogy minél jobb helyen végezzenek. Ezeket a kosarasokat szintén jól ismerjük, mivel Jakab Peti játékosunk is volt, illetve a többiek képességei is ismertek. Hetek óta azt mondom, hogy a kulcs mindig a védekezés. Ez most sokszorosan is így lesz, mert pontot ők is tudnak dobni, meg szeretnek is. Föl kell készülnünk arra, hogy fizikailag kell őket felőrölnünk, hogy ne legyen olyan könnyű a dolguk, ne kapjunk sok könnyű kosarat, ezért én abban bízom, hogy még hazai pályán is hetven-nyolcvan pont körül tudjuk őket tartani. Ha ez így lesz, az nagyban megkönnyíti a dolgunkat. A januári hullámvölgy után újból megadatott nekünk, hogy a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, így csak rajtunk múlik, hogy milyen pozícióból rajtolunk a playoff-ban. Én kinéztem a harmadik helyet magunknak és erről szóltam a csapatnak is. Remélem komolyan vesznek.
