Ha törik, ha szakad, a párharc nyitó mérkőzését meg kell nyernie csapatunknak.
Hullámzó teljesítményt nyújtva, a negyedik helyen zárta az NB I/B-s pontvadászat Piros-csoportjának alapszakaszát Szabó Zoltán vezette felnőtt együttesünk, amely ezáltal a hét végén máris elrajtoló play-off első fordulójában az egy pozícióval mögötte végző Vasas Akadémia gárdájával csaphat össze. Az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharc péntek esti nyitómérkőzése előtt Dániel Tamás klubmenedzsert a bajnokság eddigi részének tapasztalatairól, illetve a rájátszással kapcsolatos várakozásairól kérdeztük.
– A kurtán-furcsán, hivatalos végeredmény nélkül lezár(ul)t előző szezont követően milyen tervekkel vágtak neki az októberben rajtoló új évadnak?
– Hadd kezdjem azzal, hogy 2020. március 6-án, egy nappal Tamás előtt, játszottuk az utolsó bajnokinkat a 2019/2020-as kiírásban. Utána hónapok teltek el bizonytalanságban, mert senki sem tudta, hogy mit hoz a jövő - nem mintha most tudná. Ilyen szituációban nagyon nehéz volt bármilyen jövőképet rajzolni és győzködni a játékosokat, hogy lesz kosárlabda, lesz bajnokság, lesz csapat. Aztán egy picit enyhült a vírus szorítása és május-júniusban csak sikerült összerakni az együttes gerincét, mert minden bizonytalanság ellenére mi abban hittünk, hogy most is tudunk majd fölfelé lépni egyet-kettőt.
– Az nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy játékerejét tekintve csapatunk mindenképpen a Piros-csoport élmezőnyéhez tartozik, ám a jó rajtot egy kényszerű szünet, majd egy meglehetősen hullámzó folytatás követte…
– A bajnokság kezdése, sőt, a decemberig tartó időszak valóban azt igazolta, hogy viszonylag könnyen ott lehetünk a legjobbak között. Novemberben elkapta a csapatot covid, de utána annyira még nem éreztük a hatását. Aztán januárban mégis jött egy hosszan tartó és igen mély hullámvölgy, ami az addig végzett munkát eléggé tönkretette. Valahol január közepe tájékán csak remélni tudtuk, hogy előbb-utóbb megáll ez a zuhanórepülés és rendezzük a sorokat, de akkor még ki se láttunk a gödörből. Aztán elutaztunk a Vasashoz és nyerni tudtunk ellenük, majd a Honvédot is legyőztük idehaza, amivel vissza is döccent a sínre a tarjáni lokomotív. Nagyon sok munka, nagyon sok beszélgetés, nagyon sok „agymosás” kellett ahhoz, hogy újból jó irányba forduljunk, de ez azért nagyjából sikerült. Az alapszakasz legvégén pedig csak hoztuk azt a két kulcsfontosságú meccset, ami azt eredményezte, hogy bekerültünk az első négy közé és pályaelőnyből kezdhetjük a play-offot.
– Mindent összevetve mennyire elégedett az együttes eddigi produkciójával?
– Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy teljesen elégedett vagyok, mert látva a többi csapatot, egy-két hellyel följebb csak jobb lenne, de ebben az évben is volt egy olyan tényező, egy olyan ismeretlen valami, amivel egyszerűen nem lehet kalkulálni. Nem tudjuk milyen hatással van, mikor szól bele a dolgainkba, vagy miként befolyásolja a versenytársak életét. Fölgyújtottuk mi a ködlámpákat, de sokat nem segít. Mindezeket figyelembe véve én azért büszke vagyok a csapatra és gratulálok a szakmai stábnak is. Külön kiemelem Szabó Zoli munkáját, aki nem csak a szívét, lelkét, eszét tette bele, hanem szerintem minden egyes sejtjét. Néha már azt láttam rajta, hogy jobban a szívére veszi a dolgokat, mint én, de hát nekem azért már kérgesednek bizonyos részeim. A lényeg, hogy negyedikek vagyunk és jöhet az első forduló a rájátszásban, méghozzá újból a Vasas ellen, három győztes mérkőzésig. Úgy gondolom most ott tartunk, hogy térdmagasságban van a bugyi (elnézést a hímsoviniszta kiszólásért, de én hímsoviniszta vagyok). Nem rossz állapot ez, de még meg kell dolgozni azért, hogy eljussunk a csúcsig. Ha sikerül kivernünk, nyilván a Vasast, akkor az inkriminált ruhadarabtól megszabadultunk, jöhet majd az előjáték, azaz az elődöntő. De addig még nagyon hosszú az út, mert abban biztos vagyok, hogy negyeddöntős ellenfelünk ezt egészen másképpen gondolja.
– A párharc első felvonásának pénteken hat órától a Salgótarjáni Városi Sportcsarnok ad majd otthont. Milyen mérkőzésre számít?
– Azt gondolom, hogy ez a kulcsmeccs, az első, amit, ha törik, ha szakad hoznunk kell. Ellenfelünk is megjárta a mennyet és a poklot is ebben az évben, de nagy erő van bennük, összeszedték magukat és most megint nagyon harapósak, élesek. Arra kell fölkészülnünk, hogy negyven percig levegőt sem hagynak nekünk venni, folyamatos nyomás alatt tartva a csapatot és minden trükköt, piszkoskodást be fognak vetni, hogy elvegyék a pályaelőnyünket. Viszont, azt gondolom, főleg az utolsó két fordulóban, mi is jó formába kerültünk, több olyan játékos is visszajött a csapatba, ezáltal a rotációba is, akik előtte vagy kevesebb szerepet kaptak, vagy nem azt a teljesítményt nyújtották, amit kellett volna. A kettő persze alapvetően összefügg. Szóval most azt érzem, hogy mi is egyben vagyunk, képesek vagyunk bárkit megverni ebben a mezőnyben, de ehhez koncentrált, pontos és erőtől duzzadó kosárlabdát kell játszanunk. Itt már fölösleges arról beszélnünk, hogy milyen taktika, milyen védekezés, milyen figurák vannak, itt az dönt, hogy ki akarja jobban a győzelmet, kinek van ehhez több ereje és főleg több esze. A mi csapatunk azért nem egy hülyék társasága és ha már ennyi munkát és kínlódást beletettünk az elmúlt nyolc hónapban, akkor addig kellene menni, ameddig csak lehet. De még ne nézzünk nagyon messzire, mert most ez a péntek esti találkozó kell, hogy a legfontosabb legyen.
