Az életben maradás a szombati meccs tétje a Szabó-legénység számára.
Múlt szombati, hazai kisiklását követően a hét közben a fővárosban is alul maradt, így 2-0-ás hátrányból várja a Vasas Akadémia elleni negyeddöntős párharc harmadik összecsapását együttesünk. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban szombaton este hat órakor kezdődő (és a Sport Salgó Kft. YouTube csatornáján a szokásoknak megfelelően élőben megtekinthető) találkozó felvezetésében Dániel Tamás klubmenedzser volt segítségünkre.
– A két gárda korábbi meccseihez képest viszonylag simán alakult a Vasas elleni párharc második összecsapása. Ön milyen okoknak tulajdonítja az újabb vereséget?
– Hadd kezdjem egy kis szubjektivitással, még ha sokakat nem is érdekel, de már kezdem nagyon unni ezt a negyeddöntőt. Nyilván részben a mutatott teljesítményünk nyomaszt, mert biztos vagyok abban, hogy sokkal több van bennünk, de valamiért nem jön ki az, aminek ki kellene jönnie. De ezen felül egyáltalán nem szimpatikus, ahogy nevenincs játékvezetők, vagy azért, mert felkészületlenek, vagy azért, mert így tudnak beleszólni az élet nagy dolgaiba, de kétségtelen, hogy mindkét meccsünket számunkra negatívan befolyásolták. Nem egészséges, hogy olyan sípmesterek fújnak egy Vasas – Salgótarján rangadót, akik még egy-két éve, vagy néhány hónappal ezelőtt, Budapesten kosárlabdáztak. Lehet azt mondani, hogy Budapest nagy város, de a kosárlabda társadalom meg nagyon véges. Tehát mindenki ismer mindenkit amúgy is, de a székesfővárosunkban biztos. Aztán amikor szembesítjük őket a videóval, akkor vagy azt mondják, hogy bocs igazad van, de most mit csináljak, vagy nem én voltam ott… Na, szóval fáraszt, hogy olyan dolgokkal is foglalkoznunk kell, amivel egy egészséges társadalomban nem kellene. De lépjünk tovább. A fiúk akartak szerda este, legalábbis nagyrészt, de nem találtunk be. Túl sok energiát mozgattunk meg, hogy egálban tartsuk a meccset, így a végjátékra egyszerűen elfáradtunk és ezért tudott kialakulni kissé nagyobb különbség. A tény az, hogy kettő-nullra vezet a Vasas és csak egy győzelemre van a továbbjutástól.
– Így azután a harmadik találkozó immár „élet-halál” meccsé lepett elő csapatunk számára. Mindezek fényében mire számít szombat este?
– Eleve jobban indultak, jobban tudták, hogy mit akarnak és azt hogy valósíthatják meg. Mi azt gondoltuk, hogy közepes teljesítménnyel is hozzuk az első meccset, aztán idegenben lesz, ami lesz, úgy is van még három lehetőség. Valójában van, de csak akkor, hogyha most nyerünk, meg jövő hét szerdán is nyerünk. Eléggé nehéznek tűnik. Képzeljünk el egy olyan vonatot, amelyik viszonylag feltöltve üzemanyaggal vett egy jó rajtot, aztán a sebessége a sikerektől tüzelve egyre nagyobb, a mozdonyvezető már a sapkájával integet, a kalauz meg szedi össze a pecséteket, hogy mit nyomhat majd a kollegina fenekére, ha befutnak az állomásra. Szóval a feladat az, hogy a robogó vonat elé álljunk és ne hagyjuk magunkat bedarálni, hanem torpanjon meg a szerelvény. Lehetetlennek tűnik ebben a helyzetben, de én azt mondtam a játékosoknak, hogy ha most már nem is tudunk valami új receptet, varázslatot kitalálni, legalább a saját egojuk, presztízsük miatt tegyenek meg mindent a siker érdekében. Nem kell foglalkozniuk semmivel, se velem, se az edzőkkel, se a játékvezetőkkel, csak magukkal. Legyenek önzőek. Ezt úgy gondolom, hogy mutassák meg, hogy ők egy az egyben mire képesek. Az emberük nem megy el mellettük, a labdáért könyörtelenül küzdenek, a helyzeteket biztos kézzel kihasználják és meglátják a társakat is. Esetleges kiesésünk után lehet majd magyarázni a bizonyítványt, hogy ki volt a hülye - de oké, te miért nem tettél meg mindent a saját posztodon, a te feladatkörödben? Ezt nehéz lesz kimagyarázni. Úgyhogy én most arra építek, hogy jók a játékosaink és csak azért is megmutatják, hogy nem söpör le olyan könnyen minket ez a Vasas. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből.
