Szerdán a fővárosban, pénteken idehaza csapunk össze a Honvéddal.
Két negatív szériáját is sikerült lezárnia múlt szerdán Szabó Zoltán tanítványainak, akik az idei rájátszásban négy, aktuális riválisuk, az NKA Pécs csapata ellen pedig zsinórban három vereség után diadalmaskodtak. Együttesünk fölényes, 87–71-es hazai sikerével ráadásul a kuparendszerű párharcot is a maga javára fordította, így a mieink a folytatásban a Piros-csoport ötödik pozíciójának megszerzéséért szállhatnak harcba. Ellenfelünk a helyosztók végső szakaszában a Budapesti Honvéd lesz: elsőként szerdán 19 órától a Dózsa György úti Honvéd-teremben, majd pénteken 17 órás kezdéssel a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban méri össze tudását a két együttes. A párharc nyitó találkozója előtt Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.
– A Vasas elleni sima negyeddöntős vereség „sokkhatása” ugyan az NKA Pécs elleni párharc első találkozóján még éreztette a hatását, ám az egy héttel ezelőtti visszavágón már javuló játékkal sikerült legyőznünk a Rátgéber Akadémia gárdáját. Miként értékeli a múlt szerdai összecsapást?
– Az első gondolatom nyilván az, hogy miként tudtunk háromszor kikapni ettől a csapattól? Meg ne bántsak valakit, mert nagyon tehetséges, fiatal gárdáról van szó, én magam is elfogadnék onnan néhány játékost, de azért sem az egyéni képességek, sem pedig a csapatteljesítmény alapján nem kellett volna háromszor vesztesen elhagynunk a pályát velük szemben. De hagyjuk is ezt a múltba nézegetést, mert semmi jelentősége, hisz a feladatot megoldottuk, bár ehhez kellett két olyan külső tényező is, ami jó irányba terelte a mérkőzés menetét. Külön köszönöm a Pécs hölgykísérőjének, hogy helyre rakta a játékvezetőket, amit szerintem ők is köszönnek, illetve sokat segített a fiatal pécsiek második félidei gladiátorharcmodora, amiből az akaratot lehet dicsérni, de a gusztustalanságot nem. De ezt a mieink is így értékelték, fölvették a kesztyűt és dühből megoldották, hogy a pályán sportszerűen és nagy különbséggel legyőzzük a Rátgéber Akadémia együttesét. Ezzel léptünk egyet és az már biztos, hogy minden gond, probléma és különleges helyzet ellenére legalább ugyanazt a helyezést meg tudjuk csípni, mint a 2019-2020-as csonka bajnokság végén. Vagy akár egyel jobbat is, hisz a másik párharc győztese a Honvéd lett, így velük csatázunk és döntjük el az ötödik hely sorsát.
– Az alapszakaszban ugyan mindkétszer legyőztük aktuális ellenfelüket, ám ezek a sikerek egyaránt végletekig kiélezett mérkőzéseken, klasszikus, „egylabdás” végjátékokat követően születtek meg. Ezúttal is hasonló, küzdelmes csatára van kilátás?
– Kétségtelen, hogy a Honvéd egy rendkívül kellemetlen harcmodorú, kaparós társaság, akikkel mindig megszenvedünk. Akár azt is mondhatom, hogy az egyik mumusunk, de ez azért nem igaz, mert inkább mi vagyunk az ő mumusuk. Ezt azért mondom, mert az utóbbi évek csatározásaiból inkább mi kerültünk ki győztesen, akár idegenben, akár idehaza játszottunk. A kuparendszer viszont egy más szisztéma, mert itt a két meccsen egy ponttal is elég jobbnak lennie valamelyik félnek és akkor az örülhet. Az első összecsapás érdekessége, hogy a régi Honvéd-teremben játszunk, ami nem biztos, hogy nekünk jó, mert mi inkább a nagyobb terekhez vagyunk szokva, de kétségtelen, hogy van egy feelingje a helynek. Nézők nem lesznek, mert csak így rendezhetik meg ezt a találkozót ezen a helyszínen, ezért mi is a szokásos módon – legalábbis az elmúlt hónapokat tekintve –, szintén zárt kapus meccsen fogadjuk a visszavágón a budapestieket. Itt már fölösleges taktikáról, játékrendszerekről beszélni, hisz ez az utolsó két hivatalos meccsünk ebben a szezonban. Úgyhogy remélem láthatunk majd két örömjátékot és egy újabb sikeres párharcot, amiben megszerezzük az ötödik helyet.
