Bár a hajrában felcsillant az esély, végül nem sikerült megfordítani a párharcot.
Noha a Piros-csoport ötödik pozíciójának megszerzéséért vívott kuparendszerű párharc második felvonásának tizenhét pontos Honvéd-vezetésről rugaszkodott neki a két csapat, nem lehet azt mondani, hogy az ígéretük szerint a fordítás szándékával harcba szálló tarjániak a feldobást követően azonnal nekirontottak volna riválisuknak. Ezzel szemben, a mieink komótos rajtját kihasználva, a háromból három triplával nyitó vendégek igencsak bekezdtek, s a Tóth-Szatmári páros sorozatos találatainak köszönhetően az első negyed derekán már 20–8-ra is vezettek. Az üzemi hőfokot szép lassan azért szintén elérő Szabó-tanítványok a játékrész második felében Karanfilovszki és Boinitzer távoli kosaraival vették üldözőbe vetélytársukat, immár remekül beszálló cseresoruk által kivitelezett 11–3-as futásuk eredményeként pedig a második periódus első perceire sikeresen le is dolgozták az ezen a meccsen összeszedett plusz hátrányukat. Ám 31–30 után ismét a vendégek pillanatai következtek, s az új lendületet szerző fővárosiak Stefán vezérletével a félidő hajrájára megint komolyabban elléptek (37–45). A nagyszünetre mindazonáltal már ismét ott toporgott ellenfele sarkában az SKSE csapata, amely a fordulást követően azután a találkozó irányítását egyértelműen magához ragadta. A védekezésükön is szigorító piros-feketék, az addig nem sokat foglalkoztatott Sömenek látványos feljavulásának, valamint Karanfilovszki és Herendic eredményes játékának hála, hamar stabilizálták vezetésüket, majd a harmadik periódus közepén egy fergeteges, 17–3-as rohammal összesítésben immár egyetlen kosárnyi távolságra közelítették meg a vendégeket. Mindez ugyanakkor már a túloldalon is ébresztőként hatott, a Puskás-legénység 74–59 után gyorsan rendezte sorait, s Tichov tripláival a záró tíz perc elején hat pontra közelítette meg a szuflából kifogyni látszó tarjáni csapatot. Amely azonban a hajrában még egyszer nekidurálta magát, s Molnár, Boinitzer, Nshima, valamint a gárda legjobbjának bizonyuló Karanfilovszki (19 pont, 11 gólpassz, 9 lepattanó) góljaival az utolsó percbe fordulva 100–86-ra alakította az állást! A hátralévő nyúlfarknyi időben viszont már csak a látogatók szereztek kosarat, így az ötödik hely végül a Honvédé lett, míg a mieink, az előző, csonka szezonhoz hasonlóan, hatodikként zártak.
NB I/B, Piros-csoport, 5. helyért, 2. mérkőzés
Salgótarjáni KSE – Budapesti Honvéd SE 100–89 (20–27, 25–20, 32–20, 23–22)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, zárt kapuk mögött, vezette: Balogh Gy., Sallai, Gergely.
Salgótarján: Herendic 13/3, MOLNÁR M. 13/3, KARANFILOVSZKI 19/6, Boinitzer 11/9, SÖMENEK 20/3. Csere: Nshimba 7/3, Hajdu 7, Bán 2, Csépányi, Joó 8. Edző: Szabó Zoltán.
Bp. Honvéd: TAKÁCS D. 7/3, TÓTH B. 16/12, SZATMÁRI 13/3, Szentirmai 10, Stefán 13. Csere: Kármán 7, Bea 4, Tanoh Dez 2, Pintér D. 8/6, Kopácsi, Tichov 9, Béres B. Edző: Puskás Artúr.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 5–15, 8. perc: 14–23, 13. perc: 31–30, 18. perc: 37–45, 23. perc: 56–52, 28. perc: 74–59, 33. perc: 83–76, 36. perc: 93–80.
A párharc győztese: a Budapesti Honvéd SE, 180–174-es összesítéssel.
Szabó Zoltán: – Örülök, hogy győzelemmel tudtuk lezárni a bajnokságot, sajnos nem sikerült ledolgozni a Honvéd-pályán összeszedett hátrányt. Köszönöm a játékosoknak az egész éves munkát és a vezetőségnek a bizalmat. Sajnos nem tudtuk együtt elérni a céljainkat.
Puskás Artúr: – Győzni jöttünk, sajnálom, hogy nem sikerült. Gratulálok a salgótarjániaknak, ma jobbak voltak nálunk. Ettől függetlenül a srácok minden dicséretet megérdemelnek, mert az összesítés szempontjából kritikus szakaszban megőrizték a higgadtságukat és mindig akadt valaki, aki előlépett. Emelem kalapom a fiúk előtt, akik, minden szakértő és rosszakaró véleményére rácáfolva, egy brutálisan erős Piros csoportban szerezték meg a Honvéd történetének legjobb helyezését.
