Óriási csatában, pontszegény mérkőzésen gyűrtük le a pápai gárdát.
A bajnoki idénynyitón a frissen feljutott Óbudai Kaszások otthonában némileg váratlan vereségbe beleszaladó tarjániak hazai bemutatkozó mérkőzésükön a Piros-csoport másik újoncával találkoztak, s a javításra készülő piros-feketék a feldobást követően különösebb teketóriázás nélkül a Vasas elleni bravúros sikerrel a tarsolyukban érkező pápaiakra rontottak. Míg az 5–0-ás sorozattal nyitó hazai legénységnél az első percekben a kezdőcsapat tagjai szép lassan mind beköszöntek, a faképnél hagyott látogatók a nyitó negyed derekához érkezve is csupán egyetlen mezőnykosárral, s öt ponttal szerénykedtek. Karanfilovszki zsákolását követően az SKSE előnye kisvártatva immár kilenc egység volt, ám ekkor a Szabó-alakulat, minden különösebb előzmény nélkül, totálisan leblokkolt. A kisszünetig hátralévő, nem kevés, időben Dragasevicsék erejéből már egyetlen találatra sem futotta, s ezt kihasználva a lesipuskás Koma vezérletével valamelyest magára találó vendégcsapat a kisszünetre korábbi hátrányát szinte teljesen ledolgozta (14–13). A mieink játékába a rövid pihenő után ugyan néhány pillanatra visszatérni látszott a meccs elején tapasztalt lendület, a 8–2-es nyitányt követően azonban ismét egy gyötrelmesebb szakasz következett. Kiváló védőmunkájára, valamint Takács menetrendszerű centergóljaira alapozva mindazonáltal az ismét kocogósabb tempóra váló tarjáni csapat a folytatásban így is többször hat ponttal meglépett, a nagyszünet előtt azonban Murainak egy „lecsúszott beadásból” elért triplával végül sikerült megfeleznie a különbséget (29–26).
Ami azt illeti a mérkőzés képe a fordulás után sem sokat változott, a publikum továbbra is rendkívül küzdelmes, ám viszonylag alacsony színvonalú játékot láthatott. Eleinte a forgatókönyv is az addigiaknak megfelelően alakult: a megint picit élesebben kezdő SKSE, a továbbra is biztos pont(dobó)nak számító Takács, valamint az alaposan magára találó Dragasevics jóvoltából, a harmadik tíz perc java részében hat egységgel tudhatta maga mögött az ekkortájt főképp Hódi által „vonszolt” pápai csapatot. A 44–38-as állásról induló záró felvonásban viszont a csata a piros-feketék szempontjából felettébb kellemetlen fordulatot vett, miközben ugyanis a mieinknél szinte teljesen elapadtak a kosarak, Kálmán László több tanítványa is igencsak belemelegedett. A játékrész első, hétperces szakaszát a vendéggárda, főként Varga közeli- és Murai távoli góljainak köszönhetően, 11–3-ra nyerte, s a hajrához közeledve, a találkozó során először, a vezetést is átvette (47–49). A holtpontról végül Szabó Zoltán szerencsésen meghúzott cseréi mozdították ki a tarjániakat, akik közül Monye Martin egy szép triplával, míg Hargitai egy remek védekezéssel és fontos duplával hálálták meg beállításukat. Utóbbi találatra ugyan Murai azonmód válaszolni tudott, ám nyolc másodperccel a lefújás előtt Molnár Dániel egy dudaszós tempóval újból lépéselőnyhöz jutatta a hazai csapatot. S noha a hátralévő picinyke időben Murai ismét ziccerbe keveredett, a látogatók legjobbja hibázott, így a lelátóra hosszú idő után visszatérő közönség győzelmet ünnepelhetett.
NB I/B, Piros-csoport, 2. forduló
Salgótarjáni KSE – Conoil Pápa KC 56–54 (14–13, 15–13, 15–12, 12–16)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Jurák, Bagi, Kruk.
Salgótarján: Karanfilovszki 6/3, MOLNÁR D. 7, DRAGASEVICS 16/9, Kuttor 2, TAKÁCS A. 12. Csere: Molnár M. 2, Bán, Donakovszki 4, Monye M. 5/3, Hargitai 2. Edző: Szabó Zoltán.
Pápa: MURAI 16/9, Németh A. 4, Sonyák 9/3, Hódi 7/3, KOMA 12. Csere: Horváth A., VARGA B. 6, Németh G., Kocsis. Edző: Kálmán László.
Az eredmény alakulása. 2. perc: 5–0, 5. perc: 14–5, 9. perc: 14–13, 14. perc: 22–15, 20. perc: 29–23, 24. perc: 36–30, 28. perc: 39–38, 32. perc: 47–42, 37. perc: 47–49, 40. perc: 54–54.
Szabó Zoltán: – Gratulálok a csapatnak a győzelemhez! Úgy kezdtük a mérkőzést, ahogy megbeszéltük, jó ritmusban, szépen megtaláltuk egymást bent és kint is. Azt kell belátniuk a fiúknak, hogy amikor megfelelő sebességgel és csapatként játszunk, akkor üres dobóhelyzeteket tudunk egymásnak kialakítani. Ezek ma is megvoltak, de nagyon rossz százalékkal használtuk ki a lehetőségeinket. Azt is megmutatta ugyanakkor ez a találkozó, hogy amint elkezdünk egyénieskedni és lelassulunk, erőlködéssé válik a játékunk.
Kálmán László: – Gratulálok a salgótarjániaknak, akik végletekig kiélezett küzdelemben bizonyultak jobbnak. Úgy érzem, a hajrában a kezünkben volt a mérkőzés, de a kulcspillanatokban, főként a rutin hiányának betudhatóan, nagyon buta hibákat vétettünk, így csak magunkat okolhatjuk azért, hogy nem sikerült nyernünk. Még egyszer gratulálok a Salgótarjánnak, nagyon erős csapat, amellyel rendkívül fizikális csatát, igazi háborút vívtunk a pályán, s fel tudtuk venni a kesztyűt ebben a kemény játékban a hazaiakkal. Sajnálom, hogy a vége így alakult, mert újabb nagy skalpot gyűjthettünk volna be, de dolgozunk tovább, még ha most nagyon szomorú vagyok és gondolom a srácok is…
