Három negyeden keresztül tartottuk a lépést, ám a hajrá-ban hengereltek a hazaiak.
A két újoncegyüttes elleni, felemás sikerrel abszolvált, ráhangoló szakaszt követően az NB I/B-s pontvadászat harmadik fordulójában a Piros-csoport egyik esélyesének kikiáltott Veszprém KK vendége volt a nagy nyári (keret)átalakítást követően játékát, identitását egyelőre még javában keresgélő tarjáni gárda, melynek háza táján tisztában voltak vele, hogy az igen komoly tűzerővel rendelkező rivális otthonában kizárólag tökéleteshez közeli védőmunkával lehet esély a bravúrra. A hazai arzenál javának lefegyverzésére irányuló haditerv megvalósításába mindazonáltal már kezdettől komoly hibák csúsztak, aminek következtében az eleinte főként a Horváth Ákos-Dukics páros révén eredményes házigazdák egy lendületes nyitórohammal hamar el is húztak. S noha a Szabó-legénységnek, az első negyed derekától jócskán feljavuló támadójátékának köszönhetően, a kisszünet környékén többször is sikerült három pontra visszakapaszkodnia, 25–22 után ismét robbantott Martin Blaho alakulata. A hazaiak a rutinos Tóth Norbert közeli és a fiatal Dancsecs távoli találataira a második felvonás közepén egy 13–2-es futást alapoztak, s a meccs során először immár kétszámjegyű előnyt birtokoltak. A félidő hajrájában viszont Molnár Dániel és Dragasevics párosa is újból elkapta azt a bizonyos fonalat, s legjobbjaik sorozatos kosaraival a mieink a nagyszünetre némileg közelebb lopakodtak (47–39).
A fordulás után pedig valóságos álomrajtot vettek a piros-feketék, akik a hazai oldalon átmeneti bénultságot kiváltó zónavédekezésükre, s a megszerzett labdákból indított gyors és eredményes ellencsapásaikra alapozva a harmadik tíz percet egy felettébb reménykeltő, 10–3-as etappal kezdték. Bár a vendéglátók a folytatásban gyorsan rendezték soraikat, a tarjániak eleinte a játékrész második felében kialakuló fergeteges dobópárbajban is kifejezetten jól tartották magukat. Hiába röpködtek immár ismét szinte számolatlanul a veszprémi triplák (összességében egy híján húszig jutottak ebben a műfajban házigazdák), Karanfilovszkiék riválisuk minden gólját azon nyomban megválaszolták. Így azután kevéssel az utolsó rövid pihenő előtt még mindig csupán egyetlen duplányi távolság választotta el egymástól a két csapatot, ám ekkor a küzdelembe (az addigiak alapján talán nem is annyira) váratlanul egy harmadik fél is beleavatkozott. Miközben az amúgy is meglehetősen lejtős hazai pályát pillanatok alatt teljességgel megborító sípos trió „nótacsokra” a mieink vitorlájából teljesen kifogta a szelet, a házigazda esélyt kapott rá, hogy idejekorán eldöntse a számára amúgy is kedvezőbb mederben folyó ütközetet. Az ihletett állapotban hajigáló Dukics-Dancsecs kettős és a remekül beszálló Glatz nem is tétováztak sokat, s egy, a záró negyedre is átnyúló 17–0-ás csapással pillanatok alatt döntő fölényhez juttatták csapatukat. Az ekkor már igazi örömjátékot bemutató, 114 pontjukat közel hetven százalékos dobáshatékonysággal összehozó veszprémiek a hajrában ráadásul még egyszer jó alaposan megsorozták a küzdelmet lélekben teljesen feladó és abszolút védekezésképtelenné váló tarjáni alakulatot, amely a találkozó számára érdemi részében mutatott produkciója alapján azért nem biztos, hogy kiérdemelt egy ennyire súlyos pofont.
NB I/B, Piros-csoport, 3. forduló
Veszprém KK – Salgótarjáni KSE 114–81 (23–19, 24–20, 31–28, 36–14)
Veszprém, Vetési Gimnázium, 150 néző, vezette: Szalai, dr. Magyari, Kéri.
Veszprém: Birkás 2, SZABÓ P. 14/3, Madár 5/3, HORVÁTH Á. 14, DUKICS 28/18. Csere: DANCSECS 26/21, Tóth N. 13, Glatz 12/12, Gaál B., Osztoics. Edző: Martin Blaho.
Salgótarján: Karanfilovszki 9/3, MOLNÁR D. 23/12, DRAGASEVICS 16/6, KUTTOR 10/3, Takács A. 9. Csere: Monye M. 2, Donakovszki 3, Hargitai 2, Bán 5/3, Monye J. 2, Gulyás. Edző: Szabó Zoltán.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 8–3, 8. perc: 12–11, 13. perc: 32–22, 16. perc: 41–28, 20. perc: 47–39, 23. perc: 50–49, 29. perc: 69–67, 34. perc: 86–67, 36. perc: 102–73.
Martin Blaho: – Talán az eredmény azt mutatja, hogy ez egy könnyű mérkőzés volt, de az igazság az, hogy három negyeden át nagyon szoros volt a küzdelem. A negyedik tíz percben sikerült az áttörés számunkra, tizenháromszor találtunk be egymás után, amit nem tudtak megálltani. Ez volt az a periódus, aminek ezt a végeredményt köszönhetjük. Gratulálok a játékosaimnak, külön öröm számomra, hogy nagy rotációval tudtam ma dolgozni, és időről időre tudtam pihentetni, akit kellett. Hétfőn visszatérünk a munkához, különösen a védekezésünkön kell dolgoznunk, mivel az nem volt kellően hatékony.
Szabó Zoltán: – Gratulálok a veszprémi csapatnak, végig jól játszottak a hazaiak. Szépen kihasználták a hibáinkat, és amikor sikerült visszakapaszkodnunk, mindig tudtak változtatni és ismét el tudtak lépni. Nagyon gyengén védekeztünk az egész találkozó során, s bár az első három negyedben támadásban még lépést tudtunk tartani, a negyedik negyedre minden téren elfogytunk.
