Óriási lökést adhatna a mieinknek a bajnokesélyes fővárosi alakulat legyőzése.
Két héttel rossz emlékű veszprémi fellépését követően a listavezető Budapesti Honvéd (1., 3-1) otthonában folytatja bajnoki szereplését együttesünk. A Ludovika Arénában vasárnap 15.30 órakor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserrel beszélgettünk.
– Legutóbbi bajnoki találkozóján súlyos vereségbe szaladt bele együttesünk. Miként élte meg a több mint harmincpontos veszprémi fiaskót?
– Az túlzásnak tűnne, ha azt mondanám, hogy sajnálom, de nem tudtam személyesen is megnézni a meccset. Ebből annyi igaz, hogy nem tudtam megnézni a helyszínen, ezért a szövetség honlapján követtem az eseményeket. Ugyan néha-néha ellépett a Veszprém, de tapadtunk rájuk, visszamásztunk, szívtuk magunkat. Reménytelinek tűnt a dolog, mert még a harmadik negyedben is 66–63-at láttam a telefonomon. Mondtam magamban, nem nézem tovább, lehet, hogy lesz valami meglepi. Lett is, csak nem úgy, ahogy én szerettem volna. Egyszerűen el sem hittem, hogy ilyen különbség alakult ki a végére. Aztán egy hétig érleltem magamban a dolgot, majd, tőlem szokatlanul, nagyon visszafogottan megpróbáltam elmagyarázni a srácoknak, hogy sok mindenre lehet hivatkozni, sok mindenkit lehet okolni, legyen ez akár a játékvezetés, a körülmények, én, vagy legfőbbképp Orbay Csaba. Szóval sok mindent szét lehet kenni, csak egy dolgot nem, az akarat hiányát. Lehet rossz a taktika, szarok az edzések, kicsi az adag a menzán, de az, hogy lélekben föladjunk egy meccset, ne tegyünk oda magunkat, ne küzdjünk, ne harcoljunk az utolsó pillanatig, az elfogadhatatlan. Nagyon-nagyon remélem, hogy ezzel ők is egyetértettek, azonosulnak vele és az ilyen langyos, lagymatag, semmire nem jó játékot örökre elfelejtik. Ha nem, akkor nyilván le kell vonnom a tanulságot és meg kell tennem azokat a lépéseket, amik segíteni fognak abban, hogy jobb harci szellem uralkodjon el a csapaton belül. Higgyék el, meg fogom oldani, de ha maguktól rájönnének arra, hogy érdemes még az elején változtatnunk, akkor az sokkal fájdalommentesebb lesz.
– A hét elején Hepp Kupa mérkőzésen lépett pályára csapatunk az NB II-es Tiszakécske vendégeként. Mennyire lehet mérvadó az ott mutatott játék és a kiütéses siker a bajnoki folytatás tekintetében?
– Sok szót nem ér a dolog, nyilván nem lebecsülve kupaellenfelünket, de egy közepes edzésnek felelt meg a mérkőzés. Nekünk nem ilyen feladatokra kell készülnünk, de hozzátartozik, hogy becsülettel és jó szemlélettel hoztuk a kötelezőt, megtiszteltük vendéglátónkat azzal, hogy annyival vertük őket, amennyivel csak tudtuk.
– A hét végén kétségkívül egy lényegesen komolyabb feladat vár Szabó Zoltán legénységére. Milyen várakozásokkal tekint a listavezető Budapesti Honvéd elleni vasárnapi találkozó elé?
– Úgy néz ki, hogy a Honvéd sebességet váltott az elmúlt évek közepes tempója után és - kimondottan is - nagy tervekkel vágtak neki az idei bajnokságnak. Kellően megerősítették a csapatot, vittek bele még több profi szellemet, mint amennyi eddig jellemezte őket és nagyon úgy néz ki, hogy valóban ők a bajnokság egyik legnagyobb favoritjai. Ők sem álltak még össze, ugyanúgy dadog egy picit a gépezetünk, mint ahogy nekünk nagyon, ezért egyértelmű, hogy esélyesei a találkozónak. Én továbbra is azt mondom, nagyon jó játékosaink vannak, de alázat nélkül, partizán üzemmódban nem fogunk sok meccset nyerni. Főleg ilyen erős ellenfelekkel szemben és idegen pályán. Mondhatnám, hogy elégedett leszek egy tisztes helytállással, de az akkor nem én vagyok. Mindent meg kell tennünk azért, hogy megvicceljük a legszebb múlttal rendelkező magyar kosárlabdacsapatot, hisz’ vannak olyan játékosaink, akik meccseket tudnak eldönteni. Itt a lehetőség, oldjuk meg sikerrel ezt a feladatot és abban a pillanatban, higgyék el, minden megváltozik körülöttünk. Sajnos vagyok olyan megszállott, hogy én még hinni is tudok ebben.
