Történelmi mélypontra zuhant együttesünk a jászberényiek ellen.
Sorozatban elszenvedett megrendítő csapások után az előző fordulóban végre életjeleket mutatott a pocsék idénykezdést produkáló tarjáni gárda, amely a TF-Budapest elleni „majdnem bravúrt” követően, ha nem is győzelmi reményekkel, de önbizalmában némileg azért megerősödve készülhetett a bajnokesélyes Jászberény elleni összecsapásra. Ehhez képest az immár Király Márió által gardírozott piros-feketék minden korábbinál gyámoltalanabb, szárnyaszegettebb teljesítménnyel „tisztelték meg” a találkozóra kilátogató maroknyi szurkolójukat, s úgy szenvedtek történelmi mélységet jelentő, ötvenpontos vereséget, hogy ahhoz a látogatóknak kis túlzással meg sem kellett erőltetniük magukat.
Már a kezdés is sejteni engedte, hogy hazai szempontból nem lesz ez egy vidám szombat este, Molnár Dániel meccsnyitó tripláját ugyanis a folytatásban egy letaglózó, 26–2-es (!) berényi roham követte. A kisszünet környékén ugyan néhány pillanatig úgy tűnt, első padlóztatásuk után a mieink esetleg még talpra kászálódhatnak, ám hiába szerezett az SKSE együttese az első negyedfordulón zsinórban nyolc pontot, a felizzó parázs egykettőre elhamvadt. A félidő hátralévő részében már ismét macska-egér harc folyt a pályán, s a fájóan egyoldalú csata végül 21–53-ra állt húsz perc játék után. Különösebb változást tarjáni oldalon az öltözői válságtanácskozás sem hozott, sőt, a térfélcserét követően a piros-fekete kompánia, ha lehet, csak még inkább elbizonytalanodott. A harmadik felvonás első felében erejükből egyetlen mezőnykosárra sem futotta, ezáltal a legendás mester, Földi Sándor alakulata ezt a tíz percet egy 17–2-es etappal nyitotta. Miközben a parádézó Velkey és a szintén kiválóan kosárlabdázó Olasz-Lewis páros vezette vendégek továbbra is úgy és akkor szereztek kosarat, ahogy és amikor csak kedvük tartotta, a parketten csak lézengő hazai legénység a legegyszerűbbnek tűnő dobásokat is rendre elrontotta. Mindennek egyenes következményeként a záró periódus elején, 32–86-nál, immár félszáznál is több pont választotta el egymástól a feleket, így a berényiek fokozatosan ki is vonták a mészárlássá fajuló összecsapásból legjobb embereiket. Ezt kihasználva az utolsó öt percben öt triplát is a helyére küldő Molnár Marcell és Hargitai legalább az ötven egységig elvonszolták együttesüket, melynek szombati tevékenysége így is egyetlen szóban összefoglalható: szégyen!
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 7. forduló
Salgótarjáni KSE – Jászberényi KSE 51–101 (8–26, 13–27, 11–23, 19–25)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 70 néző, vezette: Tőzsér, Bagi, Gruber.
Salgótarján: Molnár M. 21/12, Karanfilovszki 2, Molnár D. 3/3, Kuttor, Takács A. 8. Csere: Hargitai 6/6, Bán 8/6, Monye M. 1, Gulyás, Donakovszki 2. Edző: Király Márió.
Jászberény: Várbíró 4, VELKEY 24/12, Rakics 2, Meleg K. 3, OLASZ 20. Csere: LEWIS 13/9, Nagy S. 9/9, Rosic 14/9, Homoki 12, Fekete D. Edző: Földi Sándor.
Az eredmény alakulása. 2. perc: 3–0, 8. perc: 3–20, 11. perc: 13–26, 16. perc: 17–40, 24. perc: 21–64, 29. perc: 29–76, 34. perc: 32–86.
Király Márió: – Az előző fordulóban, a listavezető csapat otthonában csupán egy dobáson múlt a győzelmünk, most pedig, hazai pályán, megalázó vereséget szenvedtünk. Úgy gondolom, egy hét alatt semmi sem változott. A hozzáállás nem volt ma elfogadható és a küzdés nyomokban sem volt felfedezhető. Bízom benne, hogy a csapat újra visszatér a helyes útra.
Földi Sándor: – Nagyobb küzdelmet vártam… Az első csalódást azonban az jelentette számomra, hogy amikor én azelőtt itt játszottam a csapataimmal, mindig majdnem telt, vagy telt csarnok várt, ezt most hiányoltam, szerintem ez a legnagyobb veszteség a helyi kosárlabdának és nem a mai mérkőzés. Az elején sikerült lefutnunk a hazaiakat, bejöttek a dobásaink is és ez eredményezte azt, hogy utána már könnyedebben tudtunk játszani és végül fölényes győzelmet arattunk.
