Küzdeni legalább már tudtunk, de nyerni ez alkalommal sem sikerült.
Jó ideje nem látott, mélységesen mély gödörből keresgéli a kivezető utat a legutóbbi öt találkozóján jobbára még a tisztes helytállásra is képtelen salgótarjáni társulat, amelynek múlt hét végi, nagykőrösi fellépése alkalmával a hetek óta hiányzó Dragasevics Veljko visszatérése jelenthetett némi reménysugarat. A házi gólkirályukkal kiegészült piros-feketék számára mindazonáltal egyáltalán nem indult jól az alsóházi derbi, az első percek tapogatózó játéka után ugyanis a betegeskedő Kovács Sándor helyett ezúttal korábbi mesterük, Lakosa Zsolt által irányított vendéglátóknak sikerült gyorsan és jelentősen ellépni. A nagyon aktívan kezdő Fehér, illetve a remekül beszálló Molnár Miklós egy 21–7-es negyedzáró rohammal kínálták meg támadásban gyámoltalan, védekezésben figyelmetlen riválisukat, így az első kisszünetre máris tizennégy pontos távolságra került egymástól a két alakulat (25–11). A folytatásban viszont a mieink láthatóan kezdték egyre inkább áttörni az agyakat és kezeket bénító mentális gátakat, s noha hátul továbbra sem bizonyultak különösebben ellenállónak, a túlsó palánk alatt, főként Dragasevics és Molnár Marcell révén, egyre több szép megoldással vétették észre magukat. A különbség persze így sem csökkent, ellenkezőleg, egy pontocskával tovább nőtt, ám a második periódus összképe azért már azt sugallta, hogy az SKSE sorsa ezúttal talán nem pecsételődik meg idő előtt (48–33).
És valóban, ha a térfélcserét követően nem is állt be azonnal gyökeres fordulat, a mieink, pontfelelőseik Molnár Marcell és Dragasevics találataival, kezdték szép lassan, komótosan ledolgozni hátrányukat. Lakosa Zsolt megérezte ugyan, hogy itt akár még baj is lehet, ám hiába kért időt gyors egymásutánban kétszer is a kőrösiek rutinos trénere, együttesének egyelőre nem igazán sikerült a korábbi fordulatszámra felpörögnie. Vendégoldalon ellenben az addig csendesebb Molnár Dániel és Takács is egyre inkább belőtték magukat, utóbbi triplájával az utolsó rövid pihenőre, hosszú idő után ismét, tíz ponton belülre került a tarjáni csapat. Amely azután a záró negyed első három percében egyetlen kosarat sem engedett megtorpanó ellenfelének, más kérdés, hogy a piros-feketék a további felzárkózás esélyével csak módjával éltek. Mindez pedig végzetes hibának bizonyult, 69–64 után ugyanis a hazaiak szekere ismét látványosan meglódult. Mester és Fehér duplái egy 13–2-es Sólymok-rohamot foglaltak keretbe, ami a csata sorsát, mint kiderült, immár végleg eldöntötte. Mert bár az SKSE most korántsem kapitulált olyan könnyen, mint utóbbi meccsein tette, a hajrához közeledve egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a gárda immár az összes puskaporát ellőtte. Így azután Király Márió tanítványai ismét, sorrendben immár hatodszor is, győzelem nélkül maradtak, ám ezúttal legalább „állva haltak meg” a tarjániak.
NB I/B, Piros-csoport, 8. forduló
Nagykőrösi Sólymok KE – Salgótarjáni KSE 92–73 (25–11, 23–22, 21–27, 23–13)
Nagykőrös, Kossuth Lajos Általános Iskola, 100 néző, vezette: Major, dr. Varga Z., Borgula.
Nagykőrös: Lakosa Á. 11/3, FEHÉR P. 17/3, Mester 8, Mácsai 10, TIMKÓ 13. Csere: MOLNÁR MIKLÓS 20/12, Molnár B. 11, Jókai, Kocsis 2, Tóth M. 2. Megbízott edző: Lakosa Zsolt.
Salgótarján: MOLNÁR MARCELL 18/6, Karanfilovszki 6, Molnár D. 14/6, Kuttor 4, TAKÁCS A. 13/6. Csere: DRAGASEVICS 18/12, Hargitai, Gulyás, Donakovszki. Edző: Király Márió.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 10–4, 8. perc: 19–9, 14. perc: 32–16, 18. perc: 39–27, 24. perc: 52–40, 29. perc: 64–56, 33. perc: 69–64, 37. perc: 80–66.
Kipontozódott: Karanfilovszki (38.).
Lakosa Zsolt: – Remélem, hogy ez a győzelem egy jó sorozatnak a kezdete lesz. Hármat játszunk idehaza, és bízom benne, hogy a következő meccsen már Kovács Sanyi tudja irányítani a csapatot. Dragasevics játékával azért ez már egy más Salgótarján volt, mint az előző mérkőzéseken. Volt tartásuk, fel is jöttek, de a végére kézbe tudtuk venni az irányítást, újra sikerült növelnünk az előnyt és magabiztosan nyertünk. Gratulálok mindkét csapatnak!
Király Márió: – Elsőként gratulálok a hazai csapatnak, nagyon rutinos kellemetlen ellenfél volt. Másrészről pedig sajnálom, hogy a héten elvégzett munka gyümölcsét nem tudtuk learatni. Nehéz időszakon vagyunk túl, hiszem, hogy jóval több van ebben a csapatban, de egyelőre téthelyzetben ezt nem tudjuk megmutatni. Dolgozunk tovább!
