Már az első negyedben komoly hátrányba került és végül simán alulmaradt együttesünk.
Hosszúra nyúló, ínséges időszakot követően az előző találkozóin végre némi sikerélményhez jutó SKSE szombat esti, fővárosi fellépése alkalmával immár Joel Nshibát is hadrendbe állította, igaz a szakvezetés végül nem számított a kongói származású kosaras játékára. Nem mintha a térdműtéte után a napokban visszatérő erőcsatár „félkész” állapotában is különösebben kilógott volna, ezen az estén ugyanis a társak többsége is úgy festett, mint aki már hónapok óta nem ért labdába. Az indiszponáltan kezdő tarjániak a feldobás után például rögtön egy 0–6-os szakasszal nyitottak, s bár Molnár Dániel nyolc pontjával ideig-óráig még ellenfelük nyomában maradtak, a nyitó periódus derekára végképp leblokkoltak. A sokkal frissebb, lendületesebb házigazdák pedig 13–8 után valósággal átrohantak rajtuk: az újbudaiak Tóth és Bordács vezetésével könnyű, gyorsindításos kosarak sorát szerezték, miközben a mieink – amikor éppen nem szájtátva bámultak, akkor is – csak tessék-lássék módon „kocorásztak” utánuk. A kisszünetig hátralévő időt egy 21–4-es részsikerrel abszolválta Garai Péter legénysége, amely, mint kiderült, a két pont sorsát ezzel nagyjából-egészében el is rendezte. Mert bár a második felvonást, Molnár Dániel és Takács találatainak, valamint feljavuló védekezésének köszönhetően, egészen reménykeltően kezdte Király Márió alakulata, a félidő hajrájában megint visszaragadta az irányítást a MAFC csapata. A műegyetemisták 40–30-at követően egy 17–2-es negyedzáró etapot repesztettek, s nagyszünetben immár ismét huszonnégy ponttal vezettek (57–33). A kiegyenlítetten induló, ám nemsokára szintén fájóan egyoldalúvá váló harmadik felvonásban a Tóth-Bordács páros mellett fővárosi oldalon a ragyogóan játszó, ex-tarjáni Csapai vitte a prímet, aki szemkápráztató zsákolásokkal szórakoztatta a közönséget. A záró tíz perc kezdetén a különbség immár elérte a harminchét egységet, így azután az abszolút formalitássá silányuló befejező szakaszban a vendéglátóknál már gyakorlatilag az „ificsapat” kapott szerepet. S noha a kulcsjátékosok tempójától jócskán elmaradó hazai fiatalokkal szemben Dragasevicsék erejéből némi kozmetikázásra még futotta, összességében elmondható, hogy ezen a meccsen megint csúnyábbik arcát mutatta a tarjáni gárda.
NB I/B, Piros-csoport, 10. forduló
MAFC – Salgótarjáni KSE 93–66 (34–12, 23–21, 27–16, 9–17)
Hauszmann u., 75 néző, vezette: Nyilas, Menyhárt, Bagi.
MAFC: Polgárdy 10/3, TÓTH P. 25/12, Lakits 4, Bíber 2, BORDÁCS 20. Csere: Kovács Á. 5/3, Bősze 1, CSAPAI 17, Komma 4, Pintér D., Lőrincze 5/3, Tóth V. Edző: Garai Péter.
Salgótarján: Molnár M. 10/3, MOLNÁR D. 16/6, Dragasevics 15/6, Kuttor, TAKÁCS A. 15. Csere: Karanfilovszki 5/3, Hargitai 5, Monye M., Gulyás, Monye J. Edző: Király Márió.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 8–6, 8. perc: 29–8, 13. perc: 34–23, 15. perc: 40–30, 20. perc: 57–33, 24. perc: 67–42, 30. perc: 84–49, 32. perc: 88–51, 35. perc: 91–56.
Kipontozódott: Kuttor (36.).
Garai Péter: – Egyre jobban kezd összeállni a csapat játéka. Az első negyedben már magabiztos előnyt tudtunk szerezni, így a folytatásban próbáltuk az összes fiatal játékost értékes percekhez juttatni, számunkra ez nagyon fontos. Az idősebbek sokat segítenek nekik, nagyon jó a kémia a csapaton belül. Megpróbálunk visszakerülni a tabella első felébe. Gratulálok a csapatnak a győzelemhez!
Király Márió: – Gratulálok a hazaiaknak, megérdemelten nyertek. Mi az eltervezett taktikából nagyon keveset tudtunk megvalósítani, és ami továbbra is nagyon nagy hiányosságunk, hogy nincs egy igazi vezérünk, aki képes lenne hátra venni a csapatot és akár egyedül is eldönteni egy-egy mérkőzést. Bízom benne, hogy a következő fordulónak már teljes kerettel tudunk nekivágni és akkor egy sokkal szebb eredményt érhetünk el.
