Védekezés nélkül is biztosan gyűjtötte be a kötelező győzelmet csapatunk.
Az idény kezdetén bizonyára kevesen tippeltek volna arra, hogy a bajnokság tizenkettedik fordulóját megelőzően a tabella utolsó két helyét foglalja majd el a szerda esti összecsapás két „nagy múltú” résztvevője, igaz míg az elvileg kiváló egyéni képességekkel rendelkező kosárlabdázók sorát felvonultató, ám egységként eddig nem igazán funkcionáló SKSE oldalán jóval kevésbé magyarázható a gárda mélyrepülése, a bajaiaknál eltiltástól sérüléshullámig jócskán akadnak mentségek a gyengélkedésre. A párharc (meg úgy általában a honi kosárlabdázás) legendás alakja, a szeretett együttesét most éppen beugró vezetőedzőként segítő Hosszú István például ezúttal is csupán két komoly tapasztalatokkal rendelkező játékosára számíthatott, s a kvalitásaikat majd ezen az összecsapáson is jócskán bizonyító Kucsora Csaba és Jakab Péter mellett csupa ezen a szinten puskaport még alig szagolt, utánpótláskorú fiatal alkotta a vendégcsapatot. Amely ennek ellenére egyáltalán nem feltett kezekkel lépett pályára, s a maguknak a várakozásoknak megfelelően abszolút kulcsszerepet vindikáló rutinos húzóembereinek köszönhetően az első negyedben nemcsak hogy kiválóan tartotta a lépést, de a kisszünetre hét egységnyit rá is vert a támadásban kicsit még „életlen”, a védekezést pedig leginkább csak imitáló riválisára. S noha a második felvonást egy 9–0-ás tarjáni roham nyitotta, kiváló triplázásával a folytatásban is meccsben maradt, sőt helyenként még vezetni is tudott a félidőre is csupán hárompontos hátrányba kerülő Bácska (56–53).
A látogatók klasszisai, ifjabb társaiktól lelkesen támogatva, a fordulást követően sem lankadtak, agilitásukra mi sem jellemzőbb, mint, hogy csapatuk hatvanöt mezőnykísérletéből ketten együtt ötvenet vállaltak, s végül egyaránt harmincöt-harmincöt pontig jutottak. Az idő előrehaladtával azonban a túlerő kezdett egyre inkább fölébük kerekedni, a védekezésre továbbra is meglehetősen kevés gondot fordító piros-feketéknél is nagyon szépen belőtték magukat néhányan, Dragasevics Veljko például ekkortájt már szinte nem is tudott hibázni. A feleket elválasztó távolság így is csak a harmadik periódus második felében állapodott meg tartósan a kétszámjegyű tartományban, igaz viszont, hogy a záró tíz perc kezdetén bemutatott 12–1-es hazai nyitányt követően azután kisvártatva már a húsz pontot is túlszárnyalta. A hátralévő időben pedig a rohanós játékban valósággal lubickoló Cooper vezetésével már szinte ellenállás nélkül termelték a gólokat a tarjániak, akik végeredményben klubrekordközeli 126 egységig hatoltak. Semleges szemmel nézve összességében egy kifejezetten szórakoztató mérkőzést vívott a két csapat, a közönség tagjai rengeteg szép kosarat és számos kimagasló egyéni teljesítményt láthattak. A foghíjasan is remekül helytálló vendég együttesért szorítók szintén nem lehettek elégedetlenek, a hazai szimpatizánsokban ugyanakkor a fölényes győzelem dacára is jócskán maradhattak kételyek. Egy ilyen szintű védőmunka ugyanis egy jobb erőkből álló riválissal szemben könnyen végzetes lehet – persze reménykedjünk benne, hogy a nagyobb kihívás, majd hátul is komolyabb erőbedobásra sarkallja a mieinket...
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 12. forduló
Salgótarjáni KSE – Bajai Bácska FKE 126–99 (25–32, 31–21, 32–25, 38–21)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 50 néző, vezette: dr. Oláh, Jankovics, Gruber.
Salgótarján: Molnár M. 13/3, COOPER 20, DRAGASEVICS 31/18, KUTTOR 9, TAKÁCS A. 20. Csere: MOLNÁR D. 17/9, Karanfilovszki 8/6, Nshimba 5, Hargitai 3/3, Monye J., Gulyás. Edző: Király Márió.
Baja: KUCSORA 35/15, Obermann 9/6, Virág, Szűcs M. 6, JAKAB P. 35/15. Csere: SZATMÁRI 12/12, Szabó B. 2. Edző: Hosszú István.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 16–11, 10. perc: 23–30, 13. perc: 34–32, 20. perc: 54–53, 23. perc: 64–62, 28. perc: 85–69, 34. perc: 100–79, 38. perc: 117–88.
Kipontozódott: Szűcs M. (36.), Molnár M. (38.).
Király Márió: – Egy győzelemnek mindig örülni kell, de persze az sem mindegy hogyan szerezzük meg azt. Hazai pályán száz pontot kapni pedig nem megengedhető. Jóiramú akciókat vezettünk, s támadásban összességében azt láttam, amit szerettem volna, viszont védőoldalon semmi sem működött úgy, ahogy elterveztük. Érdekes, hogy eddig inkább a védőmunkában láttam fejlődést, ezen a meccsen ugyanakkor nyoma sem volt ennek. Dolgozunk tovább…
Hosszú István: – Azt gondolom igazi kosáresőt láthattak a nézők, sajnos csonka csapatunkkal ezúttal csak ennyire futotta. Egyébként gratulálok a Tarjánnak, a második félidőben nagyon feljavultak a hazaiak a távoli dobásokban, s jól használták ki, hogy már nehezebben értünk ki rájuk. Szebb napokat is megéltünk mi egymással annak idején, fontos mérkőzéseket, nagy rangadókat vívtunk, de reméljük, hogy amikor majd rügyeznek a fák, már ismét jobbak leszünk. Sok sikert kívánok a Tarjánnak!
