Hamar túl kell tennünk magukat a hétközi vereség okozta csalódottságon.
A több mint tízpontos vezetést követően, balszerencsés körülmények között, túlórában elbukott szerdai, Óbudai Kaszások elleni alsóházi rangadót követően az NB I/B-s pontvadászat Piros-csoportjának hét végi fordulójában a Horváth Ákos és Tóth Norbert személyében korábbi válogatottakat is felvonultató Veszprém KK (6., 9-6) csapatát látja vendégül együttesünk. A városi sportcsarnokban szombaton este hat órakor kezdődő összecsapást megelőzően Dániel Tamás klubmenedzser adott röpke helyzetjelentést a gárda háza tájáról.
– Akárcsak az ősszel idegenben, úgy most hazai pályán is hosszabbításban dőlt el a Kaszások elleni bajnoki találkozó, melynek végén ismét az óbudaiak örülhettek. Milyen okoknak tulajdonítja ezt az újabb, igencsak fájónak mondható vereséget?
– Annyi szerencsénk van az idei bajnokságban, mint mondjuk kurvának a jámborsághoz. El sem akartam hinni a meccs végét, bár az előjelek a hajrában már nagyon abba az irányba mutattak, hogy probléma lesz. Pedig olyan lendülettel, olyan határozottsággal kezdtünk és játszottunk az első félidőben, amit rég láttunk már ettől a csapattól. Kemény volt a védekezésünk, pontosak voltak a támadásaink, kifejezetten jó volt nézni, ahogy kosárlabdáztunk. De hát már ebben az időszakban is voltak hibáink, amit az ellenfél könyörtelenül kihasznált, mindig visszamásztak a nyakunkra, aztán újra elléptünk, egészen addig, amíg két sérülés meg nem pecsételte a sorsunkat. A játékvezetők sem voltak a helyzet magaslatán, nagyon slendrián módon végezték a munkájukat, nekem úgy tűnt, hogy semmi kedvük becsülettel dolgozni, bár amikor felvették a tiszteletdíjat ez nem látszott. Aztán egy eléggé vitatható helyzetben Dragasevicsnek megroppant a térde, utána Coopernek kifordult a bokája és ez teljesen megzavarta a társaságot. Ütemtelenek, enerváltak lettünk, a Kaszások pedig köszönte szépen, élt a lehetőséggel és néhány extrateljesítményt előhúzva elvitte a két pontot. Szörnyű. Nem tudok rá mást mondani, minthogy ez egy katasztrofális hiba a részünkről, mert azért tegyük hozzá, a kezünkben volt a mérkőzés, s ha tizenegy-két pontnál még ráteszünk egy lapáttal, akkor nincs ez a végjáték. Tehát azt gondolom, összességében mi vagyunk a balfácánok.
– Mindezek után milyen mérkőzésre számít szombaton, a jó erőkből álló Veszprém ellen?
– Istenigazából felelőtlenség lenne a részemről már bármit is jósolni, mert fogalmam sincs, hogy mennyire tépázta meg az önbizalmunkat a szerdai vereség. Csak remélni tudom, hogy Király Márió valahogy rendet tett a fejekben és összeszedjük magunkat annyira, hogy meg tudjunk verni egy Veszprémet is. Mert egyébként már lehet látni, hogy jó irányba haladunk, kezd összerázódni a társaság, vannak játékosok, akik nagyon magukra találtak, de hát nem tudom, hogy ez mire lesz elég. Sérültjeink közül Dragasevics nagyjából rendben van, viszont Cooper biztos, hogy nem játszhat, rá jó néhány hét pihenő vár. Megyünk előre, aztán majd meglátjuk, hogy meddig jutunk.
