Egyszer sem vezetett, s a vártnál jóval simább vereséget szenvedett csapatunk.
Bár az SKSE sérültjei közül Dragasevics, fájós térdén méretes kötéssel, végül vállalni tudta a játékot a szombat esti meccsen, az ugyancsak az Óbudai Kaszásokkal szemben, bosszantó körülmények között elbukott hétközi, alsóházi derbin pórul járt amerikai légiós, Cooper súlyos bokaproblémái miatt nem szerepelhetett a veszprémiek ellen. A felek őszi találkozójához képeset némileg átszervezett csapattal pályára lépő bakonyiak ellenben megkurtított keretük minden tagjára számíthattak, s a feldobást követően hamar tanúbizonyságát adták, hogy olyan klasszisok, mint Madár András, vagy Nebojsa Dukics távozása dacára továbbra is kifejezetten ütőképes gárdát alkotnak. A vendégek rögtön egy Füzi közeli találataira, valamint Dancsecs távoli kosarára alapozott 9–2-es etappal nyitottak, igaz helyzetüket jócskán megkönnyítette, hogy a tarjániak az első percekben nemcsak, hogy kifejezetten szellősen védekeztek, de, amit lehetett, támadásban is elrontottak. Az első negyed derekára mindazonáltal a mieink, főként a remekül beszálló Karanfilovszkinak köszönhetően, legalább a játék utóbbi szegmensében összekapták magukat, „találtak” néhány könnyű gólt, s rövid időn belül három triplájuk is beesett, amivel a folytatásban többször is két-három pontra közelítették meg riválisukat. A Király-legénységnek ugyanakkor hátul továbbra is súlyos gondjai akadtak, nem működött az emberfogás, de igazából a zóna sem, amit kihasználva a Füzi-Glatz páros vezérletével huszáros hajrát kivágó látogatók a nagyszünetre ismét megnyugtatóbb előnyhöz jutottak (39–49).
A térfélcserét követően eleinte viszonylag kiegyenlítetten alakult a küzdelem, Karanfilovszki, Kuttor és Nshimba révén a piros-feketék az addigiaknál valamivel szaporább ponttermelésbe kezdtek, igaz, a vendégek menetrendszerű választalálatai miatt, mindez csupán a korábbi távolság megtartásához bizonyult elegendőnek, a felzárkózáshoz már nem. A harmadik periódus hajrájában pedig döntő szakaszába lépett a csata, 53–62 után ugyanis valósággal állva hagyta teljesen leblokkoló riválisát Naményi Márk alakulata. Az ezúttal rutinosabb emberei, Szabó Péter, Horváth Ákos és Tóth Norbert által meglódított veszprémi társulat az utolsó rövid pihenőt egy gerincroppantó, 19–0-ás rohammal foglalta keretbe, ami a legfontosabb kérdéseket immár végleg eldöntötte. A szinte pillanatok alatt csaknem harmincpontos, 81–53-as hátrányba kerülő tarjániak a hátralévő majd’ egy negyednyi időben már csupán a szépítésben bizakodhattak, ami Hargitai és Karanfilovszki kosaraival tulajdonképpen össze is jött nekik, ám hiába csippentettek le a különbségből egy tízest a hajrában, ettől nyilván sem ők maguk, sem az ismét csalódottan távozó szurkolóik nem lettek sokkal boldogabbak…
A folytatás ráadásul ugyancsak nem ígérkezik könnyűnek, a mieink ugyanis kedden, Hepp Kupa nyolcaddöntő találkozón a bombaformában lévő, legutóbbi nyolc mérkőzését megnyerő Zöld-csoportos Miskolci EAFC, majd szombaton, bajnoki mérkőzésen az utóbbi időben mumusuknak számító Vasas Akadémia otthonában vendégeskednek.
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 16. forduló
Salgótarjáni KSE – Veszprém KK 72–90 (16–22, 23–27, 14–25, 19–16)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Gaál I., Sentényi, Nepp.
Salgótarján: Molnár M. 7/3, Molnár D. 2, Dragasevics 8, KUTTOR 14/6, Takács A. 11/3. Csere: KARANFILOVSZKI 9, Nshimba 10, Hargitai 11/9, Monye M., Kiss Á. Edző: Király Márió.
Veszprém: Szabó P. 10, DANCSECS 9/3, FÜZI 21/9, GLATZ 23/9, TÓTH N. 14. Csere: Horváth Á. 11/9, Birkás, Végh 2, Osztoics, Szeifert, Kiss L., Gárdai. Edző: Naményi Márk.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 2–9, 8. perc: 14–16, 14. perc: 28–30, 18. perc: 32–41, 23. perc: 43–53, 27. perc: 53–62, 32. perc: 53–81, 38. perc: 67–88.
Király Márió: – Gratulálok a veszprémi csapatnak! Ma a pálya mindkét oldalán sokat hibáztunk, így semmi esélyünk sem volt arra, hogy győztesen hagyjuk el a parkettet.
Naményi Márk: – Az első félidőben még volt egy gát, amit nem tudtunk átlépni, igaz így is tíz pont környékén volt az előnyünk. Félidőben arról beszéltünk, hogy a harmadik negyed kritikus lesz, s ebben a játékrészben akár végleg el is lehet dönteni a találkozót. Szerencsére így is történt, sikerült kiépítenünk egy nagyobb előnyt, amit a lefújásig nagyjából meg is tudtunk őrizni. Sok sikert kívánok a továbbiakban a Salgótarjánnak!
