Jól küzdött, de a papírformát nem tudta felborítani a bajnokesélyes ellen csapatunk.
A még az őszi idénynyitón elszenvedett vereségét követően zsinórban tizenöt bajnoki találkozón diadalmaskodó, listavezető Honvéd Salgótarjánba is egyértelműen a két pont megszerzésének szándékával érkezett, az ezúttal már csak a távozófélben lévő, bokasérülése miatt amúgy is huzamosabb ideig harcképtelen Coopert, valamint a betegeskedő Kuttort nélkülöző SKSE célja, az aktuális formák és erőviszonyok ismeretében, leginkább a tisztes helytállás lehetett. Ám a szombat esti találkozó első percei alapján még ez sem látszott egyszerűen megvalósítható feladatnak, a feldobást követően ugyanis a mieink hosszú időre a rajtvonalon ragadtak. A rivális agresszív védekezése sehogyan sem ízlett a nehezen kialakított dobóhelyzeteiket rendre elhibázó piros-feketéknek, akik a nyitó negyed derekára máris 11–2-es hátrányba kerültek. Hazai oldalon a támadójáték a folytatásban is meglehetősen esetlegesen alakult, viszont az első rövid pihenő környékére védőmunkában a Király-legénység is alaposan feljavult. A feleket elválasztó távolság ezáltal huzamosabb időre hat-hét pont körül maradt, mígnem a félidőhöz közeledve, Simon Kristóf vezérletével, újból komolyabb rohamra szánta el magát a fővárosi alakulat. A látogatók remekül beszálló kisembere előbb távolról köszönt be, majd egy kettő plusz egyes akcióval jelentkezett, s együttese máris tizenöt ponttal vezetett. Ennek nagy része pedig, Takács bravúros triplái dacára, a nagyszünetre is megmaradt, s végül 36–23-as vendégvezetéssel vonulhatott az öltözőbe a két csapat.
A harmadik felvonást ugyanakkor ragyogóan kezdték a tarjániak, akik a játékrész első bő négy percében mindössze egyetlen kosarat engedélyeztek riválisuknak. A helyenként támadásban is kifejezetten szép dolgokat mutató SKSE a Takács-Dragasevics páros találataival kisvártatva hét pontra faragta le a különbséget, s egyre inkább úgy tűnt, a nagy becsvággyal kosárlabdázó piros-feketék, meglepetésre, akár még nyílttá is tehetik a vártnál jóval kevésbé egyoldalúan alakuló küzdelmet. Noha a honvédosok igyekeztek hamar lehűteni a kedélyeket, Kovács és Wirth gyors egymásutánban beszórt triplái egyelőre nem tudták megtörni a mieinket. Soraik gyors rendezését követően Dragasevicsék ismét riválisuk után vetették magukat, s – a kisszünetet egy 13–3-as futással keretbe foglalva – az utolsó öt percbe fordulva mindössze hat pontra csökkentették hátrányukat. Csakhogy Tanoh Dez feltámadását, Fortuna, valamint a játékvezetők támogatását kihasználva a listavezető 51–57 után zsinórban tizenhárom pontot szerzett, s a lassanként erejük végére érő piros-feketék részéről érdemi válasz ezúttal már nem érkezett. Így, bár ezen az estén lehetőségeihez mérten a tarjáni gárda minden tőle telhetőt megtett, végeredményében arányát tekintve is papírforma eredmény született.
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 18. forduló
Salgótarjáni KSE – Budapesti Honvéd SE 59–74 (9–15, 14–21, 17–16, 19–22)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Sörlei, Sallai, Gergely.
Salgótarján: Molnár M. 5, Molnár D. 16/6, Dragasevics 18/9, Monye J., Nshimba 4/3. Csere: Monye M. 2, Hargitai, TAKÁCS A. 14/6, Karanfilovszki, Kiss Á. Edző: Király Márió.
Bp. Honvéd: Takács D. 6/6, TANOH DEZ 18/3, Mijovics 5, Kovács S. 8/6, Völgyi M. 8. Csere: Tarján 7/3, SIMON K. 14/9, Wirth 5/3, Kopácsi, Hajdu P. 2, Csomós, Cohill. Megbízott edző: Trepák Zoltán.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 2–11, 8. perc: 9–13, 12. perc: 14–21, 17. perc: 16–31, 24. perc: 31–38, 28. perc: 37–50, 35. perc: 51–57, 38. perc: 51–70.
Király Márió: – Amíg bírtuk erővel, addig a szezon talán legjobb védekezését mutattuk be, támadó oldalon viszont sokszor hoztunk rossz döntéseket, amin kevésbé sikerült változtatnunk a meccs folyamán. Azt gondolom, ha a korábbi találkozóinkon is ilyen energiákat fektettünk volna be, akkor most nem a kiesés elől kellene menekülnünk. Gratulálok a győzelemhez a Honvédnak, a vendégek Markovics Luka nélkül is jó teljesítményt nyújtottak.
Trepák Zoltán: – Gratulálok a helytállásért a Salgótarjánnak és a győzelemért saját csapatomnak. Elsősorban védőmunkájukért illeti ma dicséret a fiúkat, támadásban ugyanakkor még sokat javítanivalónk akad a következő találkozóig hátralévő napokban.
