Egyik legfájóbb szezonbeli vereségünkért vehetünk revánsot a TF-Budapest ellen.
A listavezető Budapesti Honvéd elleni, múlt szombati, tisztes hazai vereségét követően az NB I/B-s pontvadászat Piros-csoportjának hét végi fordulójában a középmezőnyhöz tartozó TF-Budapest (7., 9-9) csapatát látja vendégül együttesünk. A városi sportcsarnokban szombaton este hat órakor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Tamás klubmenedzserével beszélgettünk.
– Bár a bravúrra igazándiból nem volt esélyünk, a két csapat jelenlegi helyzetét figyelembe véve tulajdonképpen nem vallottunk szégyent az immár tizenhat találkozó óta veretlen Honvéd ellen. Egyetért ezzel a megállapítással?
– Azt kell mondjam, nagyjából megálltuk a helyünket a listavezető ellen. Persze, ehhez kellett egy ilyen langyosabb felfogásban pályára lépő ellenfél, úgyhogy én azt gondolom, még szorosabb is lehetett volna a találkozó, de ezt a játékvezetők ténykedése sem tette lehetővé. Azt láttam, hogy mentünk előre, csináltuk a dolgunkat, de ez a találkozó, több ok miatt is, már a feldobás előtt eldőlt. Sajnos lassan be kell látnunk, hogy ebben a társaságban, függetlenül a játékosok egyéni kvalitásaitól, ettől sokkal több nincs.
– Minek tulajdonítja mindezt, szakmai, mentális, netán hozzáállásbeli problémák állhatnak a vártnál gyengébb szereplés hátterében?
– Egyáltalán nem tapasztalom a rendet, a tiszteletet, az egymást segítő magatartást, hanem csak annyit, hogy ott vagyok darabra, mert ott kell lennem, megcsinálom, mert meg kell, de igazából nem érdekel ez az egész. Én ezt érzem a csapat irányából és ez nagyon-nagyon nem jó. Én még ahhoz voltam szokva, hogy bárhogy is szerepelt az együttesem, egy-egy ilyen rangadón fel tudtunk nőni a feladathoz és alaposan megcibáltuk a bajszokat. De akkor még volt becsvágy, volt tűz, volt olyasféle egyéni ambíció, hogy majd én megmutatom, most sajnos ezen erényeknek nyomát sem látni. Szomorú vagyok, mert úgy véltem, többre hivatott ez a társaság, úgyhogy alaposan át kell gondolnom a továbbiakat, nem csak az idei bajnokságot, hanem a távlatokat is.
– Most azonban egyelőre csak szombatig tekintsünk előre. Mire számít a TF-Budapest elleni újabb hazai fellépésen?
– Talán az egész bajnokságban az egyetlen olyan mérkőzés volt a TF elleni, idegenbeli szereplésünk, amire azt tudom mondani, hogy na, ez igen. Akkor is voltak hibák, de ott negyven percen keresztük akartunk nyerni. Ráadásul meg is tettünk érte mindent. Végül ugye egy utolsó másodperces kosárral kaptunk ki, ami nagyon-nagyon fájó volt. Ne felejtsük el azt sem, hogy akkor nagyon jól szerepelt a TF, a tabella elején tanyázott, mi meg a vége felé, mégis mi irányítottuk a meccs nagy részét. Szóval én ebből indulok ki, hátha a fiúk is így emlékeznek erre a találkozóra és ők is azt gondolják, hogy most mindenképpen ildomos győzni. A sportcsarnok programmódosítása miatt szerdáról szombatra kerülhetett a mérkőzés, így több időnk volt felkészülni, ami remélem elég arra, hogy sikeresek is legyünk. Én, csak hogy egyértelmű legyek, ezt az összecsapást a kötelező győzelem kategóriájába sorolom.
