Nem kezdte túl nagy vehemenciával idei utolsó hazai fellépését a szerda esti találkozóra hétmeccses győzelmi sorozattal a háta mögött készülődő tarjáni gárda, ám, mint a nyitó negyed derekára kiderült, a piros-feketék még ebből a lagymatag tempóból is visszább tudtak venni a folytatásra. A szűk egy héttel korábbi, idegenbeli sikerüket követően a kilencedik helyért vívott párharcot tudat alatt talán már lefutottnak tekintő vendéglátók az első húsz perc java részében enervált, lassú, ütemtelen játékkal riogatták közönségüket, így nem csoda, hogy a nagyszünetig szinte kizárólag a jóval agilisabban és pontosabban kosárlabdázó nagykőrösi gárda vezetett. Amíg tarjáni oldalon, talán az egy szem Molnár Marcell kivételével, sorjáztak az átlagos, vagy az alatti teljesítmények, a kevéske hadra fogható emberüket sokkal jobban forgató látogatóknál mindenki kitett magáért, Mester és Timkó pedig helyenként kimondottan remekeltek. Az addig látottak alapján a 41–44-es félidei állás egyértelműen a mieink számára tűnt hízelgőbbnek, s ha valakik azt gondolták, hogy a fordulás után majd gyorsan változik a szereposztás, azok bizony alaposan tévedtek. A támadásban kapkodó, védekezésben gyakran figyelmetlen tarjániak egész egyszerűen képtelenek voltak felpörögni, így a Sólymok a harmadik felvonásban is könnyedén őrizgették időközben hét-nyolcpontosra hízott előnyüket, amiből Rosemond egy-egy szép egyéni villanása dacára azt utolsó kisszünetig már nem is sikerült faragni (53–61). A záró periódus elején mindazonáltal mintha kicsit megélénkült volna a tarjáni csapat, s Takács centergóljaival, illetve Rosemond tripláival a végjátékba fordulva a mieink utol is érték lefékező riválisukat. S bár a kőrösiek a végjáték előtt még egyszer egérutat nyertek, 66–70 után már kizárólag hazai kosarak következtek. Így azután, ha kínkeserves küzdelemben is, de megszületett a 10–0-ás meccszáró futást produkáló SKSE újabb sikere, s hibátlan rájátszásbeli menetelést bemutatva, végül kilencedikként zárta a Piros-csoport idei küzdelmeit Király Márió együttese.