Húszpontos sikerrel hangoltunk a nehéznek ígérkező idegenbeli túrára.
Kéthetes szünet után folytatta bajnoki szereplését az első nyolc találkozóját ötvenszázalékos mérleggel abszolváló SKSE, amely vasárnap este a jónevű játékosokból álló, ám csapatként eddig nem túlságosan hatékonyan funkcionáló, sereghajtó Veszprém együttesével csapott össze. Noha a piros-feketék a rivális zónavédekezésével szemben a találkozó elején picit nehezebben kapták el a fonalat, a főként a Dragasevics-Takács-Herendic trió révén eredményes Dániel-legénység támadójátékára az első tíz perc java részében nem lehetett különösebb panasz. A védőmunka ezzel szemben jócskán hagyott maga után kívánnivalót, aminek következtében az ex-tarjáni Madár és Szabó vezette vendéggárda nemcsak simán meccsben maradt, de a kisszünetig többször vezetni is tudott. A második negyedben mindazonáltal a mieink már hátul is jóval nagyobb erőket mozgósítottak, más kérdés, hogy Szabó Péter bravúros találataival a látogatók a játékrész derekáig így is szorosan tapadtak. A félidő hajrájába fordulva azonban Molnár Marcellék „robbantottak”, s 38–35 után egy 14–3-as futást produkálva, a nagyszünetre 52–38-ra elhúztak.
A harmadik felvonás azután megint némileg döcögősebben indult a piros-feketék számára, hogy mást ne mondjunk, az első szűk öt percben hazai részről mindössze kétszer hullott a labda a kosárba. A folytatásban viszont a mieink újból megrázták magukat, s a rendkívül hasznosan játszó Herendic (13 pont mellett 14 lepattanó és 8 gólpassz is felkerült a horvát játékmester statisztikai lapjára) és a szintén nagy kedvvel és felettébb eredményesen kosárlabdázó Dragasevics vezérletével pillanatok alatt faképnél hagyták riválisukat. Az újabb kiadós, 14–2-es SKSE-roham eredményeként az utolsó rövid pihenőhöz közeledve immár több mint húsz pont választotta el egymástól a feleket, amivel a két pont sorsa, úgy tűnt, végképp eldöntetett (71–49). Becsületükre legyen mondva, a Naményi-tanítványok a negyedfordulón azért még tettek egy komolyabb felzárkózási kísérletet, ám 73–61 után a mezőny egyik legjobbjának bizonyuló Takács, és a meccshez rendre a legjobbkor „hozzászóló” Vas-Teplán néhány szép találata immár a vendégek minden reményének véget vetett. A mérlegüket az idény során először pozitívba fordító tarjániak végeredményben kereken húsz ponttal bizonyultak jobbnak, s jó formában vághatnak neki a komoly erőpróbának ígérkező, hárommeccses idegenbeli túrájuknak.
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 10. forduló
Salgótarjáni KSE – Veszprém KK 96–76 (23–24, 29–14, 21–18, 23–20)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Pozsonyi, Lengyel, Domán.
Salgótarján: HERENDIC 13, Vas-Teplán 12/6, DRAGASEVICS 25/12, Hargitai 8/6, TAKÁCS A. 18/6. Csere: MOLNÁR M. 12, Monye M., Nshimba 6, Geiger 2, Kuttor, Cserényi Marcell, Monye J. Edző: Dániel Péter.
Veszprém: SZABÓ P. 22/9, Kiss L. 2, HORVÁTH Á. 17/6, MADÁR 17/12, Orgona 10. Csere: Kis R. 6/3, Varga Á., Ratiani 2, Birkás. Edző: Naményi Márk.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–5, 10. perc: 21–23, 13. perc: 30–24, 16. perc: 38–35, 22. perc: 57–41, 28. perc: 71–49, 33. perc: 73–61, 37. perc: 86–66.
Kipontozódott: Orgona (36.), Hargitai (37.).
Dániel Péter: – Gratulálok a csapatnak az újabb hazai győzelemhez, viszont, azt gondolom, a játék képével ezúttal nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Kevés olyan szakaszunk volt ugyanis, amikor mind fizikálisan, mind mentálisan százszázalékosan odatettünk magunkat, s bár ezekben a periódusokban rendre sikerült meglépnünk, a nagyobb előny talán túlságosan is megnyugtatott minket, s ilyenkor mindig visszaengedtük egy picit riválisunkat. A Veszprémhez hasonló csapatokkal szemben, amelyek tele vannak olyan játékosokkal, akik villámgyorsan képesek akár tíz-tizenöt pontot is feltenni a táblára, egy pillanatra sem szabad hátra dőlni, abban a tekintetben még mindenképpen fejlődnünk kell, hogy a maihoz hasonló találkozókat sokkal korábban el tudjuk dönteni. Azért is volt fontos számunkra ez a siker, mert a folytatásban egy nagyon nehéznek ígérkező, hárommeccses idegenbeli túrára indulunk, melynek során a Jászberény, a Vasas és a BKG otthonába is ellátogatunk. Véleményem szerint kellő önbizalommal és kellő lendülettel vághatunk neki ennek a sorozatnak, s biztos vagyok abban, hogy ezeken az összecsapásokon a megfelelő hőfokon pörög majd a csapat. Azt megígérhetem, hogy sehol sem fogunk feltett kezekkel pályára lépni, szeretnénk meccset, meccseket nyerni!
Naményi Márk: – Ahogy a legutóbbi mérkőzésünk után is mondtam, egy építkezés elején járunk, viszont most már, úgy érzem, vannak biztató jelek. Az elkövetkezendő találkozókon új csapatunk, remélhetőleg, még inkább összeáll majd. Ma is mindent megpróbáltunk, sajnos ez most még csak ennyire volt elég. Gratulálok a Salgótarjánnak a győzelemhez és további sok sikert kívánok ellenfelünknek!
