Az utolsó (utáni?) pillanatában szerezék győztes kosarukat a hazaiak.
Hárommeccses idegenbeli túrasorozatának első állomásán Jászberényben vendégszerepelt az utolsó öt bajnoki találkozójából négyet sikerrel abszolváló tarjáni gárda, amely, az előzetes fogadkozásoknak megfelelően, a tavalyi döntős, s idén is dobogóesélyesnek számító rivális otthonában sem feltartott kezekkel lépett pályára. Olyannyira, hogy a labdaszerzéseket követő gyors akcióikat rendre kosárral záró piros-feketék kezdésként mindjárt egy 10–3-as szakaszt repesztettek, s a hibázásra szinte képtelen, a kisszünetig tizenhét pontot berámoló Dragasevics vezérletével a nyitó negyed hajrájában már kilenc egységgel is vezettek. A mieink számára ezidőtájt az egyetlen komolyabb problémát az ellenfél magasembereinek semlegesítése jelentette, Olasz és Ivosev centergóljai nagyon kellettek ahhoz, hogy a vendéglátók a rövid pihenőig ne maradjanak le még jobban le (18–25). A hullámzóan alakuló második tíz percet némileg határozottabban kezdte a berényi gárda, ám Monye Martin és a zsinórban három trojkát bevarázsoló Geiger találataival a játékrész derekára már ismét megnyugtatóbbá vált az Dániel-legénység fórja. A félidő hajrájában azután, Olasz benti- és Mester kinti kosaraival megint közelebb settenkedett Miljan Rakics együttese, ám Dragasevics ötödik triplájának és Molnár távoli dupláinak köszönhetően a vezetést továbbra sem adta ki a kezéből az SKSE (45–50).
A harmadik periódus elején az ihletett formában játszó Dragasevics egy kettő plusz egyes játékkal, majd egy újabb hármassal jelentkezett, Takács duplájával pedig a tarjáni gárda, a mérkőzés során először több mint tíz ponttal vezetett. Hargitai és Herendic góljaival kisvártatva 49–64-re alakult a találkozó állása, Dragasevics újabb pontzuhataga után pedig már-már megtörni látszott a 2–19-es csapást elszenvedő JKSE ellenállása. A sok hibával játszó berényiek a folytatásban is csak módjával találtak magukra, így Monye Martin negyednyitó tripláját követően, alig tíz perccel a dudaszó előtt, semmi sem utalt arra, hogy a vendéglátóknak esélyük lehet a fordításra (61–81). Csakhogy ekkor, minden különösebb előzmény nélkül, teljesen leblokkolt az addig szinte tökéletesen működő tarjáni gépezet, amit kihasználva Kucsoráék, egy 13–0-ás futással, egyik pillanatról a másikra ismét teljesen nyílttá tették a meccset. Dragasevics szigorú felügyelet alá került, a többiek pedig egyszerűen képtelenek voltak a gyűrűbe találni, így, bár az előnyükből egyelőre még futotta, percről-perce kétségesebbnek tűnt, hogy a fáradni látszó piros-feketéknek sikerül a hátralévő időt valahogy „kibekkelni”. S lám, a vérszemet kapott, s a hazai pálya minden előnyét élvező „kürtösök” a finisbe fordulva mindössze négy pontra csökkentették a különbséget, s noha a végjátékot Dragasevics ziccere vezette be, fél perccel a dudaszó előtt Dunai távolról kiegyenlített! Mivel pedig a túloldalon Hargitai ziccere kimaradt, túlórára hagyta a döntést a két csapat.
A ráadás első öt perce rendkívül feszült, ideges játékot és mindössze négy-négy pontot hozott, s a dráma a második hosszabbításban csak tovább fokozódott. Rosic és az ismét magára találó Dragasevics találataival akcióról-akcióra változott a vezető csapat kiléte, utóbbi két sikeres büntetője, bő tíz másodperccel a zárás előtt, éppen a mieink egypontos előnyét jelentette. A végső szót azonban Olasz mondta ki: Ivosev rossz dobása után az ex-tarjáni centernek a dudaszó pillanatában (vagy könnyen lehet, hogy azt követően) sikerült valahogy a játékszert a gyűrűbe pöckölni… A játékvezetők „természetesen” jónak ítélték a kosarat, így lélekemelő győzelem helyett szívszaggató vereséggel zárta jászsági kiruccanását a nagyot küzdő, s három negyeden keresztül kiválóan játszó, ám a siker kapujában látványosan megtorpanó Dániel-csapat.
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 11. forduló
Jászberényi KSE – Salgótarjáni KSE 103–102 (18–25, 27–25, 16–28, 26–9, 4–4, 12–11) - kétszeri hosszabbítás után
Jászberény, Bercsényi-tornacsarnok, 250 néző, vezette: Jakab, Rózsavölgyi, Gál J.
Jászberény: Csík 7, KUCSORA 18/6, MESTER 16/15, Meleg K., OLASZ 17. Csere: ROSIC 20/15, Dunai 9/3, Ivosev 16, Homoki. Edző: Miljan Rakics.
Salgótarján: HERENDIC 10, Vas-Teplán 2, DRAGASEVICS 48/21, Hargitai 6, Takács A. 4. Csere: Molnár M. 11, Geiger 12/12, Nshimba 2, Monye M. 7/3. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 3–10, 9. perc: 14–23, 13. perc: 25–28, 18. perc: 40–46, 23. perc: 47–58, 29. perc: 57–78, 34. perc: 74–81, 39. perc: 81–87, 43. perc: 91–87, 49. perc: 99–100.
Kipontozódott: Molnár M. (31.), Kucsora (39.), Dunai (41.).
Miljan Rakics: – Legutóbb Pécsen három negyeden át jól játszottunk, s az utolsó tíz perc volt gyenge. Most az első három negyedben játszottunk rosszul és a negyedikben jól. Sajnos nagyon dekoncentráltan kezdtük a találkozót, s ezt a salgótarjániak kihasználták. Amit a mérkőzés előtt megbeszéltünk, abból semmit sem valósítottunk meg három negyeden át. Viszont nagyon elégedett vagyok azzal, ahogy a játékosaim végül kiharcolták ezt a győzelmet. Azon kell dolgoznunk, hogy kevesebb üresjáratunk legyen egy-egy mérkőzésen belül. Gratulálok a Salgótarjánnak, mert ez a végén egylabdás mérkőzés volt. Nekünk most szerencsénk volt, s nekik is sok szerencsét kívánok a bajnokság folytatásában.
Dániel Péter: – Vissza kell néznünk a mérkőzésnek azt a szakaszát, ahol huszonegy ponttal vezettünk. Másrészt nem szeretnék most, röviddel a találkozó lefújása után semmi olyat mondani, amit esetleg később megbánnék, s nem szeretnék senkit sem megbántani, aki velünk együtt azon dolgozik, hogy a magyar kosárlabda minél jobb legyen. Azt mondhatom, hogy a bajnokság legjobb mérkőzését játszottuk ma itt Jászberényben. Ilyen izgalmak ritkán adódnak kosárlabdapályán. Nagyon férfias küzdelem volt, gratulálok a Jászberénynek és a saját csapatomnak is, mert mindent kitettek a pályára ma játékosaim.
