Remek győzelemet arattak idei utolsó hazai összecsapásukon a mieink.
Sikerélmény nélkül zárult hárommeccses idegenbeli túrájukat követően egyértelműen a javítás reményében léptek ismét, egyben ebben a naptári évben utoljára, hazai közönségük elé a tarjániak, akik ennek érdekében a feldobást követően különösebb teketóriázás nélkül azonnal teljes sebességre kapcsoltak. Vas-Teplán háromból három, Takács pedig kettőből kettő triplával nyitott, majd a látványos tűzijátékhoz kisvártatva Hargitai és Dragasevics is csatlakozott. Más kérdés, hogy a piros-feketék egyelőre a saját palánkjuk alatt ugyancsak felettébb „gólképesnek” bizonyultak, így négy-öt pontosnál nagyobb lemaradásba ekkortájt még nem kerültek a záporozó hazai találatokra Horváth, Bus és Katona révén az első negyedben bosszantó gyakorisággal válaszolgató fótiak. A Molnár-Dragasevics kettős közvetlenül a kisszünet előtt esett kosarainak köszönhetően 35–26-os állásról induló második felvonásra adott volt tehát a mieink számára a feladat: a támadójáték „mesés” hatékonyságának fenntartása mellett minél hamarabb rendezni a hátsó sorokat. Dániel Péter tanítványai pedig a folytatásban gyakorlatilag hiba nélkül fel is mondták a leckét, hiszen miközben a játékrész első bő nyolc percében mindössze hét pontot engedélyeztek riválisuknak, ők maguk, az összes kóbor labdára elsőként lecsapó és minden társát „megdobató” Herendic, valamint az újabb három triplát berámoló Vas-Teplán vezérletével, harminceggyel terhelték meg a Tigrisek gyűrűjét. Így, bár a hajrában némileg enyhített a nyomáson az SKSE, a féldőre nagyon nehéz helyzetbe került a tarjáni szurkolóknak annak idején játékosént sok boldog pillanatot szerző, s ennek megfelelő, szívélyes fogadtatásban is részesülő Surmann Gábor legénysége (71–44).
A harmadik periódus elején a piros-feketék ugyan némileg komótosabban kezdtek, egy jókor jött időkérést követően azonban kisvártatva ismét alaposan „a lovak közé cserdítettek”. Ezúttal Hargitai és Dragasevics álltak az élére, s főként az ő kosaraikra alapozva a mieink, 74–50 után, egy 16–4-es csapást mértek a lassacskán csaknem negyvenpontos hátrányba kerülő fóti együttesre (90–54). A két pont sorsa ezáltal a hátralévő, valamivel több, mint egy negyednyi időben már aligha képezhette vita tárgyát, ám néhány lényegi „alkérdés” azért még megválaszolásra várt. Nos, mint kiderült a vendéggárdának a záró szakaszban is sikerült folytatnia az utolsó rövid pihenő előtt egy 10–0-ás szakasszal megkezdett felzárkózását, a győzelem biztos tudatában ekkorra azért már jócskán kiengedő tarjániak végül tíz egységgel tudták túlszárnyalni a százpontos határt és, ha üggyel-bajjal is, de azért a mezőny egyik legjobbjának bizonyuló Herendic is bevágta a 11 pontos, 12 lepattanós, 14 gólpasszos tripla-dupla eléréséhez szükséges hármasát. A találkozó első bő huszonöt percében egészen magas színvonalú kosárlabdát bemutató piros-feketék végeredményben 110–89 arányban bizonyultak jobbnak, szép előkarácsonyi ajándékkal kedveskedve ezzel szurkolótáboruknak.
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 13. forduló
Salgótarjáni KSE – Phoenix-Megyeri Tigrisek Fót 110–89 (35–26, 38–18, 24–22, 15–23)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Gál J., Sallai, Gergely.
Salgótarján: HERENDIC 11/3, VAS-TEPLÁN 26/21, DRAGASEVICS 17/12, HARGITAI 23/6, TAKÁCS A. 15/6. Csere: Molnár M. 10, Monye M. 4, Geiger 4, Cserényi Marcell, Kuttor, Cserényi Martin. Edző: Dániel Péter.
Fót: Katona B. 15, BUS I. 17/9, Nagy G. 7/6, Varga D. 11/3, Horváth M. 11. Csere: Bonifert 13/9, SANTIAGO 13/3, Kékesi 2, Richter, Ipacs. Edző: Surmann Gábor.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 12–7, 8. perc: 26–19, 12. perc: 45–28, 17. perc: 59–32, 23. perc: 74–50, 28. perc: 90–54, 32. perc: 99–68, 36. perc: 106–80.
Dániel Péter: – Gratulálok a csapatomnak! Annak ellenére, hogy azért voltak olyan periódusai a mérkőzésnek, amikor nem azt játszottuk, amit kellett volna, annak nagyon örülök, hogy kijött belőlünk az elmúlt három mérkőzés csalódottsága, frusztrációja és végre kifogtunk egy olyan dobóformát, amilyenre egyébként időnként képesek vagyunk. Az is nagy pozitívum, hogy felszabadult játékkal hetvenegy pontot tudtunk dobni az első húsz percben, viszont nyilván meg kell majd néznünk, hogy mi történt a második félidő második felében, ami miatt picit megakadtunk mind támadásban, mind védekezésben. Szintén nagyon fontos, hogy több játékosnak is sikerült újból felépítenie az önbizalmát és a dobóformáját, hiszen jövő szerdán egy nagyon nehéz meccs vár ránk Debrecenben. Egyrészt szeretnénk visszatérni újra a győzelmi ösvényre, nem csak egy-egy találkozó erejéig, másrészt pedig az idénynyitón szoros küzdelemben maradtunk alul idehaza a DEAC együttesével szemben, így most mindenképpen vissza akarunk vágni ellenfelünknek.
Surmann Gábor: – Mindenekelőtt gratulálok a Salgótarjánnak, amit az első félidőben műveltek az embertelen volt: 11/20 tripla, 64%-os dobóforma mezőnyből és 71 dobott pont. A sebesség, amiben közlekedtek a pályán, nem csak fizikálisan, hanem fejben is és még inkább az energiaszint, amivel dolgoztak. Idén még nem találkoztunk ilyennel, vagy talán egyszer. Éppen ezekért a győzelmük teljesen megérdemelt. Valószínűleg én is hibáztam a megálmodott taktikával, bár ezen számokat látva nem tudom mivel lett volna más az első félidő. Vissza kell néznem majd ezt. A második félidőben már fel tudtuk velük venni a ritmust, illetve ahogy az várható volt a hazaiak dobóteljesítménye is alábbhagyott. Itt azért látszódott már, hogy nincs nagyon messze egymástól tudásban a két társaság. A támadással az első félidőben sem volt gond, az össz 89 dobott ponttal szoktak mérkőzést nyerni csapatok idegenben. Csak hát a 110 kapott… az rengeteg. Próbálunk a megnyert második félidőből építkezni majd, az elsőből pedig mindenképpen tanulni. Nincs tragédia, menni kell tovább, most lesz majd több mint egy hetünk arra, hogy felkészüljünk az év utolsó, s egyben hazai mérkőzésére.
