Ez a vereség még nagyon sokba kerülhet csapatunknak a végelszámolásnál.
Az eltiltás miatt amúgy is kétmeccses kihagyásra kényszerülő Joel Nshimba távozása, valamint az ugyancsak a magas posztokon számításba vehető Kuttor Gergő lábsérülése folytán meglehetősen foghíjas csapattal készültek a nyolc közé jutásért folytatott versenyfutásban közvetlen riválisuknak számító TF-Budapest elleni „középházi rangadóra” a tarjániak, akik az utóbbi időben felvett rossz szokásukhoz híven a szombat esti összecsapás rajtjánál is alaposan beragadtak. A mieink kezében a kezdeti időszakban igencsak dadogott a labda, hogy mást ne mondjunk az első hat percben nem kevesebb, mint hat alkalommal ajándékozta oda a játékszert ellenfelének az SKSE csapata. Ráadásul, ha mégis eljutottak a dobásig, többnyire abban sem volt sok köszönet, s ha mindez nem lett volna elég, a piros-feketék védekezése, mint olyan, ekkortájt szinte egyáltalán nem is létezett. Az ily módon meglehetősen csekély ellenállásba ütköző vendéggárda ezzel szemben a remeklő Dancsecs vezérletével az első felvonásban valóságos triplaparádét rendezett, s a kisszünethez érve immár tizenegy ponttal, 30–19-re vezetett. A játék képe a rövid pihenőt követően sem sokat változott, továbbra sem akadt senki és semmi, aki, vagy ami ki tudta volna zökkenteni az apátiából a látványosan szenvedő Dániel-alakulatot. A támadójátékba hazai oldalon, ha lehet, még az addigiaknál is több hiba csúszott, a védőmunka hatékonyságáról pedig mindent elmond, hogy a második tíz percben főként Kelenföldi dupláival menetelő TF féltávra csaknem hatvan egységig jutott (34–58).
A harmadik periódust is két gyors fővárosi találat vezette be, amivel immár egy híján harminc pontra hízott az egyelőre megingathatatlanak tűnő Beák-gárda előnye. Ámde ekkorra, úgy tűnt, a tarjániakban is tudatosult, hogy az addigi poroszkálás nem vezet sehova, s 34–63 után hirtelen tempót váltott az SKSE csapata. A mieink védekezése egyik pillanatról a másikra alaposan „felkeményedett”, s a támadójáték is jóval pontosabb, lendületesebb lett. A Herendic-Dragasevics páros húzta piros-feketék a következő bő ötperces etapot egy 17–3-as részsikerrel abszolválták, amivel a negyed hajrájára jelentős lemaradásuk csaknem felét ledolgozták. S noha a játékrész végén, Szántó és Oroszi bravúros tripláival, a TF ismét szellősebbé tette valamelyest a különbséget, a tarjániak elszántságát látva, húszpontos távolság ide, vagy oda, a záró szakasz vendégszempontból egyáltalán nem ígért könnyed diadalmenetet (55–75). Mindazonáltal Dragasevicsék hiába tették oda a folytatásban is a pálya mindkét oldalán magukat, a rendelkezésükre álló idő még hátrányuknál is gyorsabban apadt. A 74–82-ről induló végjáték előtt ráadásul a felzárkózás egyik motorja, az ötödik személyi hibáját egy „fantomfaulttal” begyűjtő Herendic kiválni kényszerült a küzdelemből, s a legfontosabb pillanatokban Fortuna is elpártolt a mieink mellől. Az utolsó percben Geiger és Vas-Teplán távoli kísérletei nyomán is a gyűrű torkából perdült ki a labda, ami a fordítás reményét végképp szertefoszlatta. Sőt, az SKSE együttesének legvégül minimális célját sem sikerült megvalósítania, a Dancsecs sikeres bünetetősorozatával kialakult 79–91-es eredmény ugyanis azt jelenti, hogy holtverseny esetén a tarjáni legénység a végelszámolásnál mindenképpen riválisa mögé szorulna...
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 18. forduló
Salgótarjáni KSE – TF-Budapest 79–91 (19–30, 15–28, 21–17, 24–16)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Gergely, Domán, Marton.
Salgótarján: HERENDIC 11, Vas-Teplán 7/3, DRAGASEVICS 29/15, Hargitai 12/9, Takács A. 4. Csere: Molnár M. 12, Monye M., Geiger 4. Edző: Dániel Péter.
TF-Budapest: Csikós 12/6, DANCSECS 28/15, OROSZI 14/12, KELENFÖLDI 20/3, Nagy Sz. 5/3. Csere: Anda 2, Gémes 2, Szántó D. 8/3. Edző: Beák Gábor.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 4–13, 8. perc: 14–27, 14. perc: 22–38, 18. perc: 29–49, 24. perc: 38–66, 28. perc: 51–66, 35. perc: 66–80, 38. perc: 74–82.
Kipontozódott: Herendic (37.), Nagy Sz. (37.), Molnár M. (39.).
Dániel Péter: – Meg kell találnunk a megoldást arra, miként érjük el, hogy ne produkáljunk teljesen ellentétes félidőket fordulóról-fordulóra. Két héttel ezelőtt, az Óbudai Kaszások ellen is hasonló volt a helyzet, nagyon álmosan, enerváltan kezdtünk, aztán a fordulást követően felébredtünk és szemléletet váltottunk. Azonban míg akkor sikerült ledolgoznunk az első húsz percben összeszedett hátrányunkat, ma ez nem jött össze. Úgyhogy tanulságos volt ez a mérkőzés is, a következő napok feladata pedig nyilván az lesz, hogy orvosoljuk ezen problémánkat, mert nem adhatunk minden alkalommal egy félidőnyi előnyt ellenfeleinknek.
Beák Gábor: – Azt gondolom, egy nagyon jó mérkőzést játszottunk. Az irányítást mindvégig a kezünkben tartottunk, igaz a második félidő közepe táján, nyilván a nagy vezetésnek is betudhatóan, kicsit kiengedtünk és sorra követtük el a hibákat. Mindez sajnos már visszatérő problémának mondható nálunk, de azon vagyunk, hogy ezeket a hullámvölgyeket kiküszöböljük a játékunkból. Lépdelünk előre, csináljuk tovább a dolgunkat!
