Ismét az legutolsó pillanatban dőlt el a csata - ezúttal a mi javunkra.
Talán legfájóbb szezonbéli vereségéért igyekezett elégtételt venni szombat este a rájátszásba jutásért folytatott versenyfutásban közvetlen riválisának számító jászberényi együttesen az SKSE csapata, mindazonáltal a tarjáni gárda számára korántsem kezdődött a legjobban a kétszeri hosszabbítás után, egy utolsó (vagy utolsó utáni) másodpercben esett kosárral eldőlt novemberi csata visszavágója. A kézsérüléssel bajlódó Molnár Marcell személyében ismét egy fontos rotációs emberüket nélkülöző piros-feketék ugyan a lassan induló nyitó negyed derekához közeledve még 7–6-ra vezettek, ám a folytatásban teljesen leblokkoltak, amit kihasználva a főként a palánk alatti erőfölényét kíméletlenül érvényre juttató Olasz-Ivosev centerpáros, valamint az inkább távolabbról veszélyeztető Kucsora révén eredményes látogatók a játékrész második felében tíz ponttal elléptek. A mieink az első rövid pihenő környékén az előkészítésben és a befejezésben egyaránt jeleskedő Herendic vezetésével próbáltak „visszaszivárogni” a meccsbe, ám felzárkózási kísérleteiket a vendégek két remekül beszálló csereembere, Csík és Homoki rendre visszaverte (26–35). A félidő hajrájába fordulva viszont hazai oldalon az addig meglehetősen kilátástalannak tűnő távoli kísérletek közül gyors egymásutánban kettő is beakadt, aminek köszönhetően végre igazán felpörgött az utolsó két percet egy 10–3-as részsikerrel abszolváló, s a kiválóan kosárlabdázó Hargitai hármasával a nagyszünetre egalizáló Dániel-csapat (43–43).
A harmadik felvonás pedig ott folytatódott, ahol az előző abbamaradt: Hargitai újabb szép távoli találatával az újrakezdést követően nem sokkal, hosszú idő után, immár ismét előnybe került a lendületét sikerrel átmentő tarjáni alakulat. A találkozó ezen szakaszára ráadásul a piros-feketék védekezésben is jócskán feljavultak, olyannyira, hogy ebben a periódusban mindössze négy mezőnykosarat, s csupán tíz pontot engedélyeztek riválisuknak. Noha hazai részről a rendkívül szoros védőőrizetet kapó gólfelelős, Dragasevics továbbra is kizárólag büntetőből talált a gyűrűbe, a már ekkor tripla-duplával álló (az összecsapást végül 15 ponttal, valamint 14-14 lepattanóval és gólpasszal záró) Herendic iránymutatásával, s a Kocsis-Monye páros értékes segédpontjaival, az SKSE együttesének az utolsó kisszünetre végül sikerült tíz egységgel meglépnie. A remeklő Hargitai újabb két villanása, valamint Herendic klasszismegoldásai nyomán az utolsó negyed feléhez azután 72–60-as állással érkeztek meg a felek, ám ekkor a Rakics-tanítványok huszáros hajrába kezdtek. Ivosevék, némi játékvezetői segédlettel, lépésről lépésre dolgozták le hátrányukat, s a végjátékba fordulva immár vészesen közel került a mieinkhez a berényi csapat (74–73). Sőt, miután az SKSE a végjátékban három fontos büntetőt és több távoli dobást is elhibázott, Rosic kosárra váltott támadólepattanójával a vendéggárda, pillanatokkal a lefújás előtt, már-már győztesnek látszott. A sors azonban végül „kicsiben és nagyban” egyarát igazságot szolgáltatott: Dragasevics Veljko – aki a rossz emlékű novemberi találkozón negyvennyolc pontja ellenére sem tudott nyerőember lenni – a maradék fél másodpercet tökéletesen beosztva a dudaszóval egyidőben bravúros triplát hajított, s ezzel az ismét óriási küzdőszellemről tanúbizonyságot tévő Dániel-legénység nem csak revánsot vett ellenfelén, de a rájátszásba kerülés felé is lépett egy nagyot.
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 24. forduló
Salgótarjáni KSE – Jászberényi KSE 78–77 (17–23, 26–20, 20–10, 15–24)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 250 néző, vezette: Hervay, Jankovics, Pécsi.
Salgótarján: HERENDIC 15, Geiger, Monye M. 4/3, HARGITAI 23/18, TAKÁCS A. 11/3. Csere: Kocsis Z. 4, Vas-Teplán 8/3, DRAGASEVICS 13/3. Edző: Dániel Péter.
Jászberény: Kucsora 12/6, Dunai 5, Rosic 7, IVOSEV 20/3, Olasz 6. Csere: Csík 13/3, HOMOKI 14/6, Mester. Edző: Miljan Rakics.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 7–6, 9. perc: 9–19, 14. perc: 24–32, 18. perc: 33–40, 22. perc: 48–43, 26. perc: 55–53, 34. perc: 72–60, 38. perc: 74–73.
Kipontozódott: Kocsis Z. (32.).
Dániel Péter: – Azt gondolom, nagyon keményen megharcoltunk ezért a győzelemért. Az elmúlt hetekben több dolog is hátráltatta a felkészülésünket, betegségek és sérülések miatt ezúttal sem tudtunk teljes csapattal kiállni. Véleményem szerint, aki követi a Piros-csoportos bajnokságot az tudja, hogy a sztorinak mennyire kerek lezárása volt ez a találkozó. Könnyen lehet, hogy az idei pontvadászat két legjobb mérkőzését ez a két csapat játszotta egymással, mind a jászberényi, mind ez a mai összecsapás végletekig kiélezett küzdelmet hozott. Nagyon örülök, hogy sikerül így lezárnunk a meccset, de továbbra sem értük el a célunkat, még mindig hátravan számunkra két nagyon fontos találkozó az alapszakaszból. Azon dolgozunk a mindennapokban, hogy ezt az energiát, ezt a koncentrációt és ezt a minőséget fentartsuk, esetleg a folytatásban kicsit még növelni is tudjuk.
Miljan Rakics: – Jól kezdtük a találkozót, energikusan játszottunk és jó helyzeteket alakítottunk ki. A második és harmadik tíz percben viszont volt egy nagyobb hullámvölgyünk, s bár a negyedik negyedben visszajöttünk a meccsbe, sajnos egy balszerencsés, utolsó másodperces kosárral alulmaradtunk. Azt gondolom, csak magunkat okolhatjuk ezért a vereségért, de ilyen az élet, egyszer fent, egyszer lent.... Gratulálok a salgótarjániaknak, megérdemelték a győzelmet, sok sikert kívánok nekik a bajnokság hátralévő részében!
