Fóti veresége következtében kicsúszott a legjobb nyolc közül együttesünk.
Vendégszempontból egyszerű volt a képlet vasárnap este: ha győz, az alapszakasz zárófordulójának többi eredménytől függetlenül a legjobb nyolc között folytathatja, ám ha veszít, szinte biztosan a „senkiföldjét” jelentő kilencedik helyre szorul az SKSE együttese. Ennek megfelelően eléggé élesen kezdte a fóti összecsapást a tarjáni gárda, Dragasevics és Vas-Teplán korai tripláinak is köszönhetően pár perc játék után 5–10 volt a találkozó állása. Csakhogy a folytatásban kezdett alábbhagyni, a nyitó negyed közepére pedig szinte teljesen el is illant a mieink kezdeti lendülete, ellenben a valamivel gyengébben rajtoló hazai legénység éppen ekkorra jött bele. A palánk alatti területeket korlátlanul uraló Tigrisek, Varga és az amerikai Kinney találatira építve, a játékrész második felében egy 16–2-es etapot repesztettek, s az első kiszünetben nyolc, a második felvonást bevezető két Bus-kosár nyomán pedig immár tizenhárom egységgel is vezettek. Mindazonáltal 31–18 után a Dániel-legénységnek is sikerült, főként védekezésben, hellyel-közzel rendeznie a sorokat, hiába jöttek vissza azonban a félidő hajrájában 36–32-re is Herendicék, a hazai csapat előnyéből nyolc pont a nagyszünetre is megmaradt (42–34).
A harmadik periódust ráadásul eléggé lagymatag tempóban, több bosszantó hibával kezdte az SKSE együttese, ám Dániel Péternek, úgy tűnt, még éppen időben sikerül „ráébresztenie” játékosait arra, hogy voltaképpen mi is számukra a találkozó tétje. A piros-feketék zónavédekezése, trénerük meglehetősen impresszív időkérését követően, lényegesen szigorúbbá, pattogósabbá vált, míg támadásban Herendic vette vállaira a felélénkülő tarjáni gárdát. A mieink, az előkészítőként, vagy befejezőként a harmadik tíz perc szinte valamennyi vendégkosarából szerepelt vállaló játékmesterük vezérletével a megkaparintott labdákból számos könnyű, gyorsindításos kosarat szereztek, s nem sokkal az utolsó rövid pihenő előtt, ha csak egyetlen ponttal is, már ők vezettek (57–58). Más kérdés, hogy a közelről és távolról egyaránt eredményes Csapai még a negyedfordulót megelőzően visszakényszerítette korábbi csapatát az üldözőszerepbe, a záró etap közepére pedig, a belelendülő Katona kosarai nyomán, már kezdett ismét megnyugtatóbbá válni a vendéglátók előnye (73–66). Ám a finisbe fordulva a fótiak által addig rendkívül szigorú őrizet alatt tartott Dragasevics is „ledobta láncait”, s bravúros triplák sorát szerezve a végjáték kezdetére 78–78-ra hozta föl övéit. Ekkor azonban, a lehető legrosszabbkor, ismét megtorpantak a tarjániak, akik az utolsó két percben már csupán két pontot dobtak. A Fortuna által is pártolt Surmann-tanítványok ellenben tízet, amivel a mérkőzés összeképét tekintve megérdemelten diadalmaskodó fótiak az utolsó pillanatban „kipöckölték” a rájátszásból a rosszabb egymás elleni eredményeik miatt a végelszámolásnál a Cegléd mögé besoroló piros-feketéket.
NB I/B, Piros-csoport, férfiak, 26. forduló
Phoenix-Megyeri Tigrisek Fót – Salgótarjáni KSE 88–80 (26–18, 16–16, 18–24, 28–22)
Fót, Phoenix Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Gaál I., Bagi, Józsa.
Fót: Kinney 14/3, BUS I. 13/3, Füzi 9/3, Bálint 6, VARGA D. 18. Csere: Katona B. 11/3, CSAPAI 12/6, Richter 3/3, Varga B. 2. Edző: Surmann Gábor.
Salgótarján: HERENDIC 21, Vas-Teplán 8/6, DRAGASEVICS 18/12, Hargitai 2, Kocsis Z. 7. Csere: Monye M. 5/3, Molnár M. 13, Takács A. 4, Kuttor 2. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–12, 9. perc: 21–12, 12. perc: 33–21, 16. perc: 36–32, 23. perc: 48–39, 28. perc: 55–53, 34. perc: 69–64, 38. perc: 78–78.
Surmann Gábor: – Gratulálok a csapatomnak, azt gondolom megérdemelt győzelmet arattunk. Büszke vagyok a srácokra, hiszen a taktikát végig követve, rendkívül fegyelmezetten, s javarészt jól kosárlabdáztak. Tudom, hogy a tarjániaknak most rossz, de fel a fejjel nekik. Nagyon komoly csapatuk van, s amennyire ráláthatok, szerintem jó munka folyik náluk.
Dániel Péter: – Tudtuk, hogy nehéz a feladat, s ha nyerünk, megérdemeljük a rájátszást, ha nem nyerünk, akkor nem érdemeljük meg. Persze nyilván egy huszonhat fordulós alapszakasznál nem egyetlen mérkőzésen múlik egy csapat sorsa, de mi most ilyen helyzetbe kerültünk. Azt gondolom, hogy egy ilyen kulcsmeccsen nem lehet tizenhétpercnyi jó játékkal győzni, kicsit hamarabb kellett volna felébredni ahhoz, hogy ezt ma sikerüljön megnyerni.
