Már az első húsz percben eldőlt a két pont sorsa a hazai idénynyitón.
Ha nem is egyértelmű esélyesként, ám a felek pár héttel korábbi, tarjáni sikerrel zárult felkészülési mérkőzéséből kiindulva, azért óvatos optimizmussal készülhetett a Dániel-legénység a TF-Budapest elleni hazai szezonnyitó összecsapásra, melynek első húsz perce azonban a mieink győzelmi reményeit szinte teljesen szertefoszlatta. A lassan, dekoncentráltan kezdő, a gyűrűbe elvétve betaláló, hátul ellenben kimondottan „gólképesnek” bizonyuló együttesünk már a nyitó negyed közepére kétszámjegyű hátrányban találta magát, a nagyszünetre pedig végül huszonnégypontos vezetéshez juttatta a tálcán kínált lehetőséget, a remeklő Kelenföldi vezérletével, kíméletlenül kihasználó fővárosi gárdát. Támadójátékunk első félidei hatékony(talan)ságának jellemzésére álljon itt, minden kommentár nélkül, néhány számadat: tizenkilenc százalékos mezőnydobás, tizenhat próbálkozásból mindössze egy sikeres tripla, egyetlen árva gólpassz és tizenegy eladott labda. Nem túl nagy ördöngösség megállapítani, hogy ilyen mutatók mellett kizárólag a tökéleteshez közeli védekezéssel lehetett volna meccsben maradni, ám miként azt a negyvenegy beszedett pont is mutatja, srácainknak a meccs ezen időszakában ebben a játékelemben sem sikerült maradandót alkotni (17–41).
A nagyszünetet követően mindazonáltal egy teljesen más mentalitású tarjáni gárda futott ki a pályára: egycsapásra lendület, elszántság költözött az addig jobbára csak lézengő játékosokba, s a jó ritmusú hazai akciók végén, főként Váits, Vas-Teplán és Ormai jóvoltából, rendre a gyűrűben kötött ki a labda. A mieink a harmadik felvonás első öt percében több kosarat szereztek, mint addig összesen, s fél negyed alatt tíz pontot hoztak az immár a támadó oldalon is jóval komolyabb ellenállásba ütköző TF-en (35–49). Sajnos azonban további felzárkózás helyett a folytatásban ismét a vendégek vették át az irányítást, s a Beák-tanítványok az utolsó rövid pihenő előtt nemcsak hogy feltartóztatták riválisuk rohamát, de, azt megkontrázva, azonnal egy mindet eldöntő ellencsapásba mentek át. Az ekkortájt leginkább Farkas találataira építő kék-sárgák a kisszünetet egy 19–6-os futással foglalták keretbe, ami a záró periódus elején immár az addigi legnagyobb, huszonhét pontos különbséget eredményezte (41–68). Innentől pedig együttesünk célja már egyértelműen csak a vereség mértékének csökkentése lehetett, amiért a végső tíz percben Váits, Ormai és a fiatal Cserényi Martin tettek a legtöbbet. Erőfeszítéseiknek köszönhetően nem sokkal a lefújás előtt már „csupán” tizenkét egység választotta el egymástól a feleket, igaz a legvégén a mezőny egyik legjobbja, s a mieink régi mumusa, Farkas Dániel a miheztartás végett pár pontot azért még közé tett.
Összességében elmondható, hogy a második félidő nagyobb részében mutatott játékukkal a mieink némileg feledtették ugyan, ám meg nem történtté már nem tudták tenni az első két negyedben produkált gyalázatos teljesítményüket, amivel a vártnál jóval könnyebb sikerhez segítették hozzá lényegesen jobb napot kifogó ellenfelüket.
NB I/B, Piros-csoport, 2. forduló
Salgótarjáni KSE – TF-Budapest 62–78 (9–21, 8–20, 24–24, 21–13)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Sörlei, Sallai, Marton.
Salgótarján: Karanfilovszki 2, CSERÉNYI MARTIN 9/3, Monye M. 1, Hargitai 4, Lajsz 5. Csere: VÁITS 15/3, ORMAI 12, Vas-Teplán 8/6, Kalassai 6/6, Monye J., Gaál B. Edző: Dániel Péter.
TF-Budapest: Szanyi 2, KAROSI 11/3, Simon B. 2, KELENFÖLDI 19/3, Anda 6. Csere: Lőrincze 4/3, Dancsecs 5, FARKAS D. 18/9, Tömösváry 9, Szántó D. 2. Edző: Beák Gábor.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 4–12, 10. perc: 7–21, 13. perc: 11–31, 18. perc: 13–39, 24. perc: 31–46, 28. perc: 36–60, 32. perc: 42–68, 37. perc: 55–70.
Dániel Péter: – Az, hogy a csapat képes két ennyire ellentétes félidőt játszani, azt gondolom, arra vezethető vissza, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, mi is a feladatunk itt. Nem konkrétan a taktikai dolgokra gondolok, hanem arra, hogy ki miért kosárlabdázik, mennyire profin, vagy nem profin kezeli a mindennapokat. Az egy dolog, hogy a támadójátékunk nem működött az első húsz percben és szinte semmit sem tudtunk bedobni, mert az ilyesmi előfordul, az viszont, hogy védekezésben nem vagyunk képesek megcsinálni, amit elterveztünk és nap, mint nap gyakorolunk, az leginkább arra vezethető vissza, hogy nem vagyunk eléggé koncentráltak és energikusak a mérkőzés elején. Mivel a fordulás után megmutattuk, hogy mégiscsak meg tudjuk csinálni a dolgainkat mind védekezésben, mind támadásban, azt gondolom, hogy a problémának mélyebb gyökerei vannak. Az én feladatom lesz a folytatásban, hogy ennek utána járjak, és amit kell, azt a lehető leghamarabb kijavítsam.
Beák Gábor: – Azt gondolom, hogy egy nagyon küzdős mérkőzést játszottunk a salgótarjániakkal. Hál’ istennek az első félidőben ki tudtunk alakítani egy komolyabb különbséget, amit elsősorban szoros és kemény védekezésünknek köszönhettünk. A folytatásban némileg alábbhagyott a lelkesedésünk, picit fellazultunk és ellenfelünk is óriási szívvel küzdve jött fel, de szerencsére sikerült megtartanunk az előnyünket és győztesen hagyhattuk el a pályát.
