Egységes csapatjáték sok jó egyéni teljesítménnyel, újabb értékes idegenbeli siker.
Csupán egy-egy győzelemmel, ám egyaránt a második siker begyűjtésének határozott szándékával várta a két piros-fekete gárda a péntek esti, fővárosi meccset, melyet a vendég Dániel-legénység, utóbbi néhány találkozójához hasonlóan, rendkívül agilisan, remek ritmusban kezdett. Noha az első kosarat a hazaiak kapitánya, Varga helyezte be, egy főként Hargitai, Vas-Teplán és Karanfilovszki tripláira alapozott 14–2-es tarjáni ellencsapás eredményeként Károly Máténak, alig négy perc elteltével, máris időt kellett kérnie. Ami azt illeti, a budafoki trénernek a játékmegszakításhoz fűzött reményei, mint hamarosan kiderült, fényesen beváltak, hisz’ míg a rivális kezdeti lendülete alaposan megtört, az övéi lényegesen pontosabbá és összeszedettebbé váltak: Dormánék a nyitó negyed második felébe fordulva zsinórban tíz pontot szereztek, s a kisszünet előtt nem sokkal már ismét ők vezettek. Sokáig mindazonáltal nem örülhettek, Váits ziccere és Hargitai hármasa a rövid pihenőre ugyanis végül négyegységnyi SKSE-előnyt eredményeztek (19–23). Vendégszempontból a második felvonás első fele is kifejezetten bíztatóan alakult, továbbra is jó szellemben, fegyelmezetten kosárlabdázó együttesünk Ormai, Hargitai, Lajsz és Kalassai révén minden hazai találatot azonnal megválaszolt, s ezáltal pár lépéssel rendre ellenfele előtt loholt. Csakhogy a félidő végén a mieinknél egy újabb hullámvölgy következett, védekezésben több figyelmetlenség is becsúszott, míg támadásban könnyelmű labdaeladást többnyire rossz dobás (és fordítva) követett. Az utolsó négy percben, 29–34 után, tarjáni részről már egyetlen mezőnykosár sem esett, s ezt kihasználva a Budafok, korábbi játékosunk, Piukovics Bálint hathatós közreműködésével, a nagyszünetre 37–36-os vezetést szerzett.
A harmadik periódus elején is folytatódni látszott a térfélcsere előtti tendencia, az első két percben vendégoldalon ugyanis mindössze egyetlen pont esett, ám mindezt ezúttal is csupán módjával (konkrétan egy-egy duplával és triplával) büntette a hazai gárda. Továbbra is teljesen nyílt maradt tehát a csata, különösen azt követően, hogy a remek napot kifogó Hargitai vezérletével a játékrész derekára szép lassan kezdte ismét összerakni az akkor már jó fél negyede csikorgó, akadozó támadójátékát Dániel Péter alakulata. Ezt alátámasztandó a mieink 42–37 után egy 9–2-es etapot repesztettek, igaz a budafokiak erre kisvártatva egy 8–0-ás szakasszal feleltek. A Kalassai-Monye Martin páros azonban továbbra sem hagyta komolyabban meglépni az ekkortájt leginkább Tursics eredményességére apelláló vendéglátókat, akik az utolsó rövid pihenőre teljesen el is vesztegették nagy kínnal-keservvel – és némi játékvezetői segítséggel – összekapart hatpontos fórjukat (60–60). A döntés ezáltal a záró tíz percre maradt, melyet, hazai részről Siklós és Varga duplái, míg a túloldalon Váits kettő plusz egyes akciója és Kalassai újabb hármasa nyitottak. A folytatásban ugyanakkor Varga újabb centergólja és Piukovics gyors egymásutánban bevágott két távoli találata is megválaszolatlan maradt, így a finisbe 72–66-os budafoki vezetéssel fordult a két csapat. Ám ekkor a mieink megnyitották hosszú hajrájukat, a félköríven túlról ezen az estén „tévedhetetlennek” bizonyuló (5/5) Hargitai és az ebben a műfajban a legjobbkor debütáló Váits hármasaival pillanatok alatt egalizáltak, majd pedig utóbbi újabb négy és a szintén kiválóan kosárlabdázó, abszolút nyerőemberré előlépő Kalassai hét pontjával valósággal állva hagyták riválisukat. A lehengerlő, 18–2-es SKSE-roham eredményeként, kevesebb, mint egy perccel a lefújás előtt, 74–84-nél, minden emberi számítás szerint eldőlni látszott a csörte, ám együttesünknek a végjátékba (az ugyancsak emlékezetesre sikeredett nyíregyházi fellépéshez hasonlóan) megint sikerült némi izgalmat csempésznie. Szerencsére azonban az ellenfélnek szervírozott gólpasszra, illetve a hat (!) elhibázott büntetőre egy-egy kulcsfontosságú támadólepattanó és jó védőmunka is jutott, így az előnye nagy részét végül megőrző Dániel-csapat újabb rendkívül értékes, s nem mellesleg teljesen megérdemelt, idegenbeli sikert aratott.
NB I/B, Piros-csoport, 5. forduló
Budafoki KK – Salgótarjáni KSE 81–88 (19–23, 18–13, 23–24, 21–28)
BMTE Fonyódi Antal Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Horváth Cs., Gruber, Szőts.
Budafok: Moravcsik 4, Horváth Á. 7/3, Dormán 11/3, Swanson 10, Varga D. 13/3. Csere: Siklós 9/6, Tóth B. 4, Tursics 12/9, Piukovics B. 11/9. Edző: Károly Máté.
Salgótarján: Karanfilovszki 11/6, Vas-Teplán 3/3, Cserényi Marcell 1, Hargitai 17/15, Lajsz 7. Csere: Kalassai 20/9, Váits 18/3, Ormai 6, Monye M. 5/3. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 5–14, 8. perc: 18–17, 12. perc: 22–27, 16. perc: 29–34, 19. perc: 37–34, 24. perc: 44–39, 27. perc: 52–46, 30. perc: 60–60, 35. perc: 72–66, 40. perc: 74–84.
Kipontozódott: Varga D. (40.).
Károly Máté: – Gratulálok a Salgótarjánnak, abszolút megérdemelten nyerték meg a mérkőzést, nagyon jól kihasználták a védekezési hibáinkat. Rosszul kezdtünk, aztán a második negyedben vissza tudtuk fordítani az eredményt, a szünetre előnnyel mentünk. Átbeszéltük, hogy mi az, ami a győzelemhez kell, mire kell figyelni, főleg a védekezéssel kapcsolatban. Sajnos a második félidőben kapott 52 pont azt jelenti, hogy ezt nem tudtuk megvalósítani, rengeteg figyelmetlenség, egyéni felelősségbeli hiba eredményezte azt, hogy sok könnyű gólt kaptunk. Dolgozunk tovább, bár mi továbbra is heti 2-3 edzéssel próbáljuk felvenni a 8-10-et edző ellenfelekkel szemben a harcot.
Dániel Péter: – Gratulálok a csapatomnak! Tisztában voltunk azzal, hogy ez nem az a meccs lesz, ahol 25-30 ponttal lehet nyerni, hiszen Budafokon a legerősebb együttesek is évről évre megizzadnak. Nagyon büszke vagyok arra, a második félidőben, mikor kicsit úgy nézett ki, hogy átbillen a mérleg nyelve a hazaiak oldalára, meg tudtuk mutatni, hogy van tartásunk, van önbizalmunk és olyan szinten vissza tudtunk jönni a mérkőzésbe, hogy az utolsó néhány percet már teljes mértékben mi irányítottuk. Most már csak azt kell megtalálnunk, hogy odahaza hogyan tudnánk áttörni a gátat, de ha így tudunk kosárlabdázni, és hétről hétre így tudunk előre lépni, akkor, azt gondolom, nem kell sokat várnunk az első hazai győzelemre sem.
