Az elrontott első félidőt követően már csak futottunk az eredmény után.
A felek közös múltja és tabellán elfoglalt pozíciója alapján egyaránt a legutóbbi tíz egymás elleni összecsapásból kilencet győzelemmel abszolváló, s az idei szezonban is az élcsapatok közé tartozó BKG számított a péntek esti találkozó esélyesének, egyértelmű volt tehát, hogy a (nem is annyira titkon) remélt bravúrhoz minden tudására szüksége lesz majd Dániel Péter legénységének. Ehhez képest a mieink az első tíz perc java részében kimondottan vérszegény produkciót nyújtottak, jóllehet viszonylag korrekt védőmunkájuknak és a gyűrűre egyedüliként komolyabb veszélyt jelentő Karanfilovszki szórványos találatainak köszönhetően így is a korán kialakított négy-hatpontos vezetésüket Nagy Botond kosaraival megalapozó látogatók nyomában maradtak. A kisszünet környékén pedig úgy tűnt, végre a támadó oldalon is megjött az a bizonyos szikra: a pihenőt követően gyors egymásutánban Hargitai, Kalassai és Váits is a triplavonalon túlról zúdította a labdát a kosárba, s a 11–3-as SKSE-roham eredményeként, 10–16-ról, a második felvonás elejére máris 21–19-re alakult a találkozó állása. Ezzel azonban, mint kiderült, ki is fulladt a lendület, akcióinkba a folytatásban ismét rengeteg pontatlanság csúszott, aminek egyenes következményeként a félidő utolsó bő öt percben csapatunk részről már csupán egyetlen mezőnykosár esett. A szigetszentmiklósi gárda pedig, a rá jellemző hideg profizmussal, minden hibát keményen büntetett, s a Newman-Nshimba centerpáros, valamint a továbbra sem lankadó Nagy Botond eredményességére épített 13–4-es futásának köszönhetően a nagyszünetben immár 37–28-ra vezetett.
Noha a térfélcserét követően egy lényegesen élénkebb, akaratosabb tarjáni együttes futott ki a pályára, főként Karanfilovszki és Lajsz nevéhez fűződő kosarainkat Nagy Botond továbbra is rendre megválaszolta. Ráadásul a meccs ezen szakaszában nem csak a hosszú évek alatt tökélyre fejlesztett figuráikat újra és újra sikerrel eladó látogatókkal, hanem a látványosan egy irányba fújó játékvezetőkkel is alaposan meggyűlt a bajunk, utóbbiaknak ugyanis a harmadik periódusban egy ritkán látható és korrektnek a legkevésbé sem mondható kilenc-egyes (!) faultarányt sikerült „összesípolniuk”. Az olyan, a lelátón és a hazai kispadon egyaránt közfelháborodást kiváltó ítéletek, mint a Karanfilovszki ellen fél percen belül befújt két (meglehetősen véleményes) támadó- és egy technikai hiba nem csak a játékból, de lelki nyugalmukból is alaposan kizökkentették a mieinket, a BKG csapata pedig mindeközben, sorozatos büntetőkkel, szép lassan tizenhat egységre növelte a különbséget (34–50). Monye Martin kipontozódásával kisvártatva létszámában is tovább fogyatkozó együttesünk mindazonáltal tekintélyes lemaradása ellenére sem adta még fel a meccset, s a Váits-Hargitai páros szép dupláival, valamint Kalassai hármasával az utolsó rövid pihenőre sikerült is tíz pontra megközelítenie az ellenfelet. A záró negyed elején viszont gyorsan és végérvényesen eldőlt a csata, a két gárda párharcainak történetében korántsem az első (s tartunk tőle nem is az utolsó) alkalommal a mezőny legjobbjának bizonyuló Nagy Botond, valamint a szintén jó napot kifogó Newman vezérletével ugyanis szemvillanás alatt visszaállította addigi legnagyobb előnyét dr. Nagy Ágoston alakulata. Amely azután a hátralévő időt már a tőle megszokott magabiztossággal menedzselte le, bár a küzdőszellemét ugyan mindvégig megőrző, ám a hiábavaló üldözésben lassanként felőrlődő Dániel-csapatnak a lefújásra azért még sikerült hátrányát valamelyest csökkentenie.
NB I/B, Piros-csoport, 9. forduló
Salgótarjáni KSE – BKG Príma Akadémia 66–78 (13–16, 15–21, 20–21, 18–20)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Gaál I., Menyhárt, Gombos.
Salgótarján: Karanfilovszki 9, Vas-Teplán 5/3, Cserényi Martin, Hargitai 13/6, Lajsz 6. Csere: Váits 12/3, Kalassai 14/12, Ormai 7, Monye M., Monye J. Edző: Dániel Péter.
BKG: Nagy Benedek 4, Nagy Botond 37/12, Büki L. 3/3, Newman 17/6, Nshimba 7. Csere: Bartos, Csomós 3, Edelényi 2, Halász Á. 3/3, Szeleczki 2, Szabó M. Edző: dr. Nagy Ágoston.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 3–7, 8. perc: 8–14, 13. perc: 21–19, 8. perc: 24–33, 23. perc: 32–44, 28. perc: 37–53, 32. perc: 50–60, 37. perc: 59–71.
Kipontozódott: Karanfilovszki (25.), Monye M. (29.).
Dániel Péter: - Az első félidőben bemutatott, támadójátéknak csúfolt produkcióval nem érdemeltünk győzelmet. Hiába ébredtünk fel a nagyszünet után, ekkor már folyamatosan hegymenetben kellett küszködnünk, ennek megfelelően nem is tudtuk megmászni a hegyet.
Dr. Nagy Ágoston: - A győzelem mellett az is célunk volt, hogy a mezőnymunkán javítsunk. Először az idény során legalább egálra hoztuk a szerzett-eladott labda arányt, de sajnos a lepattanózás mínusz tíz lett, ami kellőképpen megbosszulta magát, hiszen sokkal több labdája volt az ellenfélnek. A hazaiak jól dobták a hárompontosokat, erre készültünk is, mindenki kosarazni akar, mindenki támadni akar náluk, ezért nagyon nehéz ellenfelek. Ennek megfelelően én nagyon örülök a győzelemnek, hiszen bár van különbség győzelem-vereség arányban a két csapat között, egyáltalán nem volt biztos, hogy nyerni tudunk, ezért is sulykoltuk egész héten azt, hogy nem szabad magas lóról kezelnünk ezt a találkozót. Azt gondolom, mindenki meg fog izzadni itt, Salgótarjánban.
