Csak akkor lesz esélyünk a bravúrra, ha ismét be tudjuk „röffenteni” támadójátékunkat.
A BKG Príma Akadémia ellen hazai pályán elszenvedett vereségét (66–78) követően az NB I/B Piros-csoportjának 10. fordulójában a legjobb nyolc közé igyekvő Phoenix-MT Fót (5., 5-4) otthonában vendégeskedik csapatunk. A fóti Phoenix Sportcsarnokban rendhagyó időpontban, pénteken fél ötkor kezdődő összecsapás kapcsán csapatunk vezetőedzőjével, Dániel Péterrel beszélgettünk.
– A BKG elleni mérkőzést követő nyilatkozatodban egyértelműen az első félidőben bemutatott gyenge támadójátékot jelölted meg a vereség elsődleges okaként. Nyilván azóta részletesebben is kielemeztétek a történteket, továbbra is tartod, hogy ezen ment a meccs?
– Egyértelműen a gyenge, vérszegény támadójátékunk volt a vereség fő oka, ezt vissza is néztük, át is beszéltük és egész héten azon dolgoztunk, hogy visszatérjünk ahhoz a támadójátékhoz, amit Miskolcon bemutattunk.
– Bár a nagyszünet után már jobban teljesítettünk, a harmadik negyedben nem csak a jól játszó ellenféllel kellett megküzdenünk, felzárkózásunkat a játékvezetők meglehetősen egyoldalú működése (talán elég csak a kilenc-egyes faultarányra utalnunk) is hátráltatta. Mennyire volt szerinted ezt fontos momentum a mérkőzés alakulásában?
– Kellemetlen téma ez, egyszerű lenne ezzel megmagyarázni a vereséget. A harmadik negyedben több véleményes ítéletnek is az elszenvedő alanyai voltunk, ami a felvételt visszanézve is sokszor az arcpirító kategóriába volt sorolható. Ennek ellenére a végén kialakult különbség az első félidőben került a csapatok közé, a második húsz percben feljebb tudtunk kapcsolni támadásban.
– Tizenegyedik egymás elleni összecsapásunk közül a tizediket nyerte meg a BKG. Adható arra egzakt magyarázat, hogy az éppen aktuális edzőnk személyétől, vagy játékoskeretünk összetételétől függetlenül, miért teljesítünk ennyire gyengén a szigetszentmiklósi gárda ellen?
– Sajnos nem tudok erre válaszolni. Most leginkább magunkat okolhatjuk a vereségért, hiszen mindössze 78 pontot kaptunk úgy, hogy az ellenfél legjobbja tizenháromból tíz nagyon nehéz, hátra-oldalradőlős középtávoli dobást értékesített emberről. A támadójáték volt a legfőbb probléma, hiszen lassan, körülményesen közlekedtünk a pályán, illetve pontatlanul sáfárkodtunk az adódó lehetőségeinkkel. Probléma nincs, megnéztük a videót, átbeszéltük a hibákat és orvosolni is fogjuk azokat.
– A csapat támadójátékának kérdésénél maradva, megfigyelhető, hogy idegenben általában sokkal eredményesebb kosárlabdát játszunk, hiszen míg idehaza a hetvenes határt is csak egyszer tudtuk elérni, látogatóként majd' nyolcvan pontot átlagolunk. Szerinted mi az oka annak, hogy, furcsa módon, általában jóval kevésbé megy a dobás az ismerős gyűrűkre?
– Valóban furcsa ez, azt gondoltam, hogy a Kaszások elleni győzelem átszakítja majd a gátat, de ezek szerint más lehet a probléma. Minden meccsre ugyanúgy készülünk, ugyanaz a menetrend a hazai, illetve az idegenbeli találkozók előtt is. A jövőben mindenképp kitalálunk majd erre valamilyen megoldást.
– A következő fordulóban a jó erőkből álló fóti gárda otthonában lépünk pályára. Mit kell tudni a Surmann Gábor vezette riválisról, illetve részünkről mire kell különösen odafigyelni a péntek délutáni találkozón?
– A többszáz A-csoportos mérkőzésen edződött triójuk (Juhos Levente, Markovics Luka és az amerikai James Kinney) határozza meg soron következő ellenfelünk játékát. Nagyon letisztult szerepekkel dolgoznak, amihez az eredmények is párosulnak. A fő fókusz részünkről mindenképp azon lesz, hogy a támadójátékunkat „beröffentsük” és ne legyünk annyira szélsőségesek, mint az előző két fordulóban.
