Teljes csapattal talán szorosabb meccset játszhattunk volna a bajnokaspiránssal.
A szezon eddigi részét hibátlan teljesítménnyel abszolváló, s a végső győzelemre is eséllyel pályázó angyalföldiek a péntek esti összecsapás kezdését követően gyorsan nyilvánvalóvá tették, hogy milyen szándékával érkeztek: Stephen Arigbabu tanítványai, Cseh és az extarjáni Olasz találataival, hamar megnyugtató, kilencpontos vezetést szereztek, amit azután az első rövid pihenőre eggyel meg is fejeltek. A roppant tudatosan és összeszedetten kosárlabdázó látogatók dolgát némileg persze megkönnyítette, hogy Dániel Péter, bokasérülések miatt, alig pár perc múltán két kezdőjátékosát, Vas-Teplánt és Ormait is elveszítette, valamint, bár bőszen próbálkozott, együttesünk az első negyedben mind a kilenc, jobbára tiszta helyzetekből elengedett triplakísérletét elvétette (12–22). A gyenge és balszerencsés kezdést követően a mieink számára, sajnálatos módon, a második felvonás sem túl sok sikerélményt tartogatott, mert bár Váitsék támadójátékuk színvonalán emelni tudtak valamelyest, védelmük továbbra is leginkább egy forgalmas átjáróházhoz hasonlított. Az Andrássy-Olasz kettős a palánk alól, míg Fekete távolról szórta rendületlenül a kosarakat, aminek következtében a nagyszünetre immár egy híján húszegységnyire távolodott el egymástól a két csapat (29–48).
Bármennyire is reménykedtünk benne, a mérkőzés menetében különösebb fordulatot a térfélcsere sem hozott, a Vasas a folytatásban is látványosan dominálta a játékot, míg együttesünk változatlanul meglehetősen gyámoltalanul, erőtlenül kosarazgatott. Sőt, hazai részről a zavar és a tanácstalanság az idő előrehaladtával csak tovább fokozódott, ami természetesen a különbségben is egyre inkább megmutatkozott. A védjegyüknek számító rendkívül tudatos és egységes csapatjátékot (36 mezőnykosárra 32 gólpassz…) szép egyéni megoldásokkal (látványos triplák, zsákolások és dobásblokkolások sora) fűszerező vendégek, kihasználva a mieink közel kilenc percre nyúló gólcsendjét, az utolsó kiszünetet példának okáért egy 12–0-ás futással foglalták keretbe, ami, úgy tűnt, a jó ideje a kiütés határán imbolygó Dániel-legénységet immár végképp a padlóra küldte. A vártnál jóval egyoldalúbban alakuló összecsapás hajrájába végül 46–91-es állással érkeztek meg a felek, s bár az egyetlen valamirevaló teljesítménnyel kirukkoló SKSE-játékos, Karanfilovszki Tino a hátralévő kevéske időben némileg még szépített, végül kerek negyven ponttal bizonyultak jobbnak a meglehetősen impresszív, bajnokesélyeshez méltó produkciót bemutató piros-kékek.
NB I/B, Piros-csoport, 12. forduló
Salgótarjáni KSE – Vasas Akadémia 51–91 (12–22, 17–26, 12–28, 10–15)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 100 néző, vezette: Balogh Gy., Sallai, Bács.
Salgótarján: Karanfilovszki 18/12, Balázs, Vas-Teplán, Hargitai 5, Ormai 4. Csere: Váits 9, Kalassai 4, Lajsz 4, Monye M. 5/3, Monye J. 2, Kiss Á., Szabó D. Edző: Dániel Péter.
Vasas: Takács D. 5, Fekete V. 17/15, Cseh B. 16/3, Pleesz Á. 12/6, Olasz 8. Csere: Andrássy 12, Kelemen Á. 7/3, Medve 6/6, Farkas A. 2, Rosta 6, Pleesz G. Edző: Stephen Arigbabu.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 4–13, 9. perc: 10–20, 14. perc: 18–32, 18. perc: 24–44, 25. perc: 32–61, 28. perc: 41–72, 36. perc: 41–84.
Dániel Péter: – Sajnálom, hogy nem tudtuk megnézni, mire mentünk volna ma a Vasas ellen teljes csapattal. Azt gondolom, egy rettenetesen szerencsétlen első félidőt játszottunk, hiszen a kezdés után nem sokkal két kezdőemberünk is megsérült, valamint annak ellenére nem dobtunk túl hatékonyan a triplavonalon kívülről, hogy jó helyzeteket alakítottunk ki szinte folyamatosan. A második húsz percre mennyiségben, fizikálisan és mentálisan is elfogytunk.
Stephen Arigbabu: – Gratulálok a csapatomnak, nagyon jó teljesítményt nyújtottunk a mai napon. Az volt a célunk, hogy jól kezdjük a mérkőzést és egyértelművé tegyük, nyeri jöttünk Salgótarjánba. Mindkettő sikerült. Mostantól a jövő heti, PVSK elleni találkozóra fókuszálunk. Sok sikert kívánok a salgótarjániaknak, a meccsen megsérült két játékosuknak pedig mielőbbi felépülést!
