Fontos lenne begyűjteni a két bajnoki pontot a szombati, óbudai összecsapáson.
A bajnokaspiráns PVSK elleni remek helytállást, s kiélezett küzdelemben elszenvedett vereséget (87–94) követően az NB I/B Piros-csoportjának soron következő, huszadik fordulójában a hozzánk hasonló célokért küzdő és jelenleg a miénkkel azonos győzelem-vereség mutatóval álló Óbudai Kaszások (13., 5-14) otthonában vendégszerepel együttesünk. Az Óbudai Kaszások Kosárlabda Csarnokban szombaton 16.45-kor kezdődő, s nyilvánvalóan mindkét fél számára kiemelt jelentőséggel bíró összecsapás felvezetésében Dániel Péter vezetőedző volt segítségünkre.
– Furcsa lelkiállapotban lehettél a PVSK elleni találkozó után. Egyrészt méltán érezhettél büszkeséget, hiszen tartalékosan is nagyon közel voltunk ahhoz, hogy legyőzzük az egyik legfőbb bajnokaspiránst, másrészt viszont némi csalódottságra adhatott okot, hogy végül hajszálnyival lemaradtunk egy eddig nagyon kevesek által bemutatott, ezáltal hihetetlenül értékesnek számító bravúrról. Utólag visszatekintve, melyik érzés a meghatározóbb, illetve, meglátásod szerint, a fiúkban miként csapódtak le a történtek?
– A mérkőzés lefújása után természetesen a csalódottság volt erősebb mindenkiben. Aztán ahogy teltek a napok, s aludtunk rá néhányat, már ki tudtuk emelni a pozitívumokat is, amiből azért bőven akadt. A fiúk is természetesen csalódottak, dühösek voltak, hiszen bosszantó így alulmaradni egy szoros végjátékban, de ennek kell igazán erőt adni a folytatásra, hisz nemcsak hogy erőt mutattunk, hanem egy kifejezetten jól játszó PVSK-t sikerült nagyon megszorongatnunk.
– A szakmai elemzésre rátérve, elmondható, hogy kifejezetten ellentétes félidőket hozott a múlt szombati meccs, az első húsz perc nagyobbik részében gyakorlatilag csak egy csapat volt a pályán - sajnos nem a miénk... Szerinted minek volt betudható részünkről ez a meglehetősen visszafogott kezdés?
– Egy kicsit megilletődtünk a kezdésnél. A PVSK nagyon agilisan védekezett, illetve az elején tudatosan támadta azt a pontot, ahol egyértelműen sebezhetőnek tűntünk. Emiatt sokszor extra energiákkal és koncentrációval kellett volna védekeznünk, amire az első félidőben nem mindig voltunk képesek. Talán a játékvezetők is túlságosan tisztelték a pécsieket, de sajnos igazuk volt, mert mi is hasonló attitűddel mentünk ki a pályára.
– A fordulás után viszont gyakorlatilag felcserélődtek az addigi szerepek, és különösen a harmadik negyedben nemcsak teljesen kiegyenlítetté tettük a meccset, de egyértelműen a pécsiek fölé kerekedtünk. Mi hangzott el a szünetben, vagy mit csináltunk másként, jobban a második félidőben?
– Elnézést a talán kiábrándító válaszért, de nem történnek ilyenkor csodák az öltözőben, ez nem olyan, mint a jól megkomponált hollywoodi filmekben, amikor az ember libabőrös lesz egy-egy mondat után. Tisztáztuk a dolgokat, megbeszéltük min kell változtatni és hogyan lehet egyáltalán esélyünk visszakapaszkodni a mérkőzésbe. A játékosok hittek magukban, a csapatban és képesek voltak egészen más elhatározottsággal kijönni az öltözőből. A harmadik negyedben úgy tűnt, mintha eggyel többen lennénk a pályán, legalábbis védekezésben. Már az első másodpercben megmutattuk ellenfelünknek, illetve a játékvezetőknek, hogy komolyan gondoljuk a visszazárkózást és ehhez olyan fizikalitást mutattunk, ami egyrészt meglepte a Vasutat, másrészt a bírók hozzáállását is sikerült egy picit megváltoztatni, inkább engedték a kontaktokat, az agresszív védekezést.
– Az utolsó percekben azért kiütközött a felek között mutatkozó óriási tapasztalatbeli különbség, a vendégek idősebb, élvonalbeli, sőt válogatott meccseken edződött kosarasai a fontos pillanatokban higgadtabbak tudtak maradni. A rutin volt a döntő faktor a végjátékban?
– Egyrészt igen, láthattuk, hogy a PVSK rutinos triója a végjátékban keveset hibázott, valamint el is fáradtunk, hiszen a harmadik negyedben rengeteg energiát, kalóriát elégettünk annak érdekében, hogy megmásszuk a hegyet.
– A következő fordulóban egy régi riválishoz látogatunk, amellyel ráadásul jelenleg meglehetősen hasonló cipőben járunk, a győzelem-vereség mutatónk is azonos. Mire kell nagyon odafigyelni szombaton, mivel lehetünk sikeresek a Kaszások elleni óbudai összecsapáson?
– Kellemetlen pálya, kellemetlen ellenfél. A feladat adott: megtalálni azt a szikrát a mérkőzés elején, amit megtaláltuk múlt szombaton a félidőben. Ezt egyénenként és természetesen csapatszinten is és megmutatni, hogy nem egy egyszeri kifutás volt az a produkció, amit a legutóbbi találkozó harmadik negyedében produkáltunk.
