Nem kívánt izgalmak után, rendkívül értékes két pontot zsebeltünk be Óbudán.
Vendégszempontból ragyogóan kezdődött a fordulót megelőzően azonos győzelem-vereség mutatóval álló tabellaszomszédok szombat délutáni, óbudai rangadója: a mieink egy Karanfilovszki tripla-dupla kombójára és Douglas két palánkrepesztő zsákolására alapozott 10–2-es rohammal alaposan „rárúgták az ajtót” riválisukra. Noha a nyitó negyed derekára azért, főként Armaghani erőszakos palánk alatti játékának és néhány pontos távoli dobásuknak köszönhetően, a hazaiak is megérkezni látszottak a meccsbe, Karanfilovszki és Cserényi Martin hármasainak, valamint Váits értékes segédpontjainak hála, egészen az első rövid pihenőt megelőző pillanatokig kitartott együttesünk korán megszerzett előnye. Ekkor viszont Boros kétszer is egalizálni tudott, igaz a vendéglátók nem kívánt közeledésére a szusszanásnyi szünetről visszatérve a Hargitai-Karanfilovszki-Douglas triász legott egy 11–4-es etappal riposztozott. Az ekkortájt szinte egyszemélyes csapatként funkcionáló Boros egy darabig azért még tovább kellemetlenkedett, 31–32 után azonban Kalassaiék újból beindították, majd a félidőig hátralévő időben valósággal csúcsra járatták a dobógépet. A rendkívül határozottan és fegyelmezetten kosárlabdázó Dániel-legények ráadásul – miként azt az utolsó öt percben beszedett egyetlen mezőnykosár is mutatja – védőoldalon sem tétlenkedtek, s 21–5-ös záróakkordjuk eredményeként a nagyszünetre már kifejezetten megnyugtatónak tűnő, tizenhétpontos vezetés birtokában mehettek (36–53).
Habár a harmadik periódus első találatát Supola vitte be, Hargitai hármasával és Douglas újabb légibemutatójával a feleket elválasztó távolság kisvártatva először nőt kereken húszegységnyire. Mindez ugyanakkor már a vendéglátókat is jóval komolyabb erőkifejtésre sarkallta, s a sárgák-feketék 38–58 után egy Boros és Armaghani által levezényelt 10–1-es rohammal meglehetősen világos üzenetet közvetítettek a mieink számára: olyan nagyon azért még ne dőljetek hátra! Tarjáni oldalon leginkább Karanfilovszki és Váits vették a lapot, ám hiába verték vissza kisembereink egy-egy szép triplával a Kaszások első komolyabb felzárkózási kísérletét, a némi játékvezetői támogatást is élvező Takács-csapat továbbra sem tágított. Olyannyira, hogy Pollák jóvoltából a hazaiak a kisszünet előtt immár a tízpontos lélektani határ alá is bekukkantottak, más kérdés, hogy a negyedik felvonás legelején Douglas és Hargitai kosarai egyaránt válasz nélkül maradtak (59–72). Mindazonáltal ezek a találatok is csupán átmeneti megnyugvást hoztak, s a dolgok vendégszempontból kisvártatva minden korábbinál rosszabbra fordultak. Ebben természetesen alaposan közrejátszott, hogy a faultproblémáinkat okosan kihasználó óbudaiak jócskán feljavultak támadásban, ám hozzá kell tenni, hogy együttesünk talán nem is a legtaktikusabban kosarazott ebben az időszakban. A lendületbe jött rivális számára kedvezőbb rohanós tempóról ugyanis talán kívánatosabb lett volna egy nyugodtabb, biztonságosabb sebességi fokozatra kapcsolni, s ami azt illeti, a dobóhelyzeteket is jobban meg lehetett volna válogatni. Elbizonytalanodásunkat kihasználva Borosék, a végjátékhoz közeledve, percről-percre, akcióról-akcióra, egyre közelebb lopództak, igaz mikor úgy tűnt, hogy az egyebek mellett egy 13–2-es futást is bemutató Kaszások már-már lőtávolba érhetnek, a mieink egy Karanfilovszki-hármassal, vagy Douglas-duplával egyelőre rendre „odébbcammogtak”. Így ment ez egészen az utolsó percig és 84–87-ig, ám alig több mint tíz másodperccel a dudaszó előtt, egy ötödik (!) esélyből szerzett Armaghani-hármassal, a hazaiak végül, nagy üggyel-bajjal, csak eljutottak az egyenlítésig. Mivel pedig Douglas a rendes játékidő utolsó akcióját jócskán túlbonyolította, a felek legutóbbi két fővárosi alapszakasztalálkozójához hasonlóan, túlórába torkollott a csata.
A ráadásban azután hiába szerzett az agilisan játszó Armaghani a találkozó során először, majd kisvártatva másodszor is vezetést övéinek, Kalassai és Karanfilovszki remekül időzített hárompontosaival, valamint az ezúttal már rendre a lehető legjobb megoldásokat kiválasztó Douglas tempógóljaival a mieinknek ismét, s immár végérvényesen sikerült a maguk javára fordítaniuk a korábban egyszer már (majdnem) megnyert meccset. A Dániel-tanítványok pedig ezáltal újabb nagyon értékes győzelmet arattak, amire mindent összevetve teljes mértékben rá is szolgáltak.
NB I/B, Piros-csoport, 20. forduló
Óbudai Kaszások – Salgótarjáni KSE 93–97 (21–21, 15–32, 23–15, 28–19, 6–10) - hu.
Kaszások-csarnok, 100 néző, vezette: dr. Magyari, Kéri, Kiss M.
Kaszások: Boros M. 27/9, Varsányi, Supola 14, Balázsi, Armaghani Á. 23/6. Csere: Lakosa Á. 6/3, Pollák 13/9, Horváth B., Martinez 8/6, Szabó D. 2. Edző: Takács Máté.
Salgótarján: Karanfilovszki 21/15, Cserényi Martin 6/6, Douglas 31/3, Hargitai 10/6, Ormai. Csere: Kalassai 9/9, Váits 13/3, Vas-Teplán 7/3, Monye M. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 2–10, 7. perc: 15–18, 14. perc: 31–32, 18. perc: 34–45, 22. perc: 38–58, 25. perc: 48–59, 28. perc: 54–68, 34. perc: 66–74, 37. perc: 77–78, 39. perc: 79–85, 43. perc: 91–90.
Kipontozódott: Balázsi (38.).
Takács Máté: – Gyenge második negyedünknek köszönhetően a vendégek egy nagyobb előnyt építettek ki a félidőre. Ezt a hátrányt a mérkőzés további szakaszában hősiesen le tudtuk dolgozni, a vezetést is átvettük, a negyedik negyed végén és a hosszabbításban azonban sajnos rossz döntéseket hoztunk. Több labdát eladtunk, gyakorlatilag a hosszabbítás első percétől asszisztáltunk a vendégcsapat győzelméhez. Ilyen játékképpel ma nem érdemeltük meg a győzelmet. Egy út van, dolgozni tovább, ki kell jönnünk ebből a gödörből.
Dániel Péter: – Gratulálok csapatomnak a győzelemhez! Sokáig úgy tűnt, hogy ezt a mérkőzést kevesebb izgalommal is meg tudjuk nyerni, azonban nem így történt. Én úgy éreztem, hogy a játékvezetői felfogás a második félidőre megváltozott, mintha nem engedték volna ugyanazt a fizikális játékot, mint a szünet előtt. Számomra meglehetősen furcsa volt, hogy meccs közben történik egy ilyen változás. Természetesen jó lett volna magabiztosan nyerni, de az ilyen győzelmeknek is megvannak az értékei, hiszen ezek azok a sikerek, amelyek mentálisan megerősítenek minket a folytatásra. Még egyszer gratulálok a srácoknak!
