Nagy iramú mérkőzést, látványos küzdelmet ígér az északi rangadó.
Noha a második félidő elejére felhalmozott húszpontos előnyét a rendes játékidő végére leadta, hosszabbítást követően végül begyűjtötte a nagyon fontos két bajnoki pontot a közvetlen rivális Óbudai Kaszások otthonában múlt szombaton Dániel Péter alakulata. A mieink az NB I/B-s pontvadászat Piros csoportjának hét végi, huszonegyedik fordulójában ismét egy kiemelt jelentőségű mérkőzést játszanak, hiszen a Salgótarjáni Városi Sportcsarnokba ezúttal a csapatunkat a tabellán egyetlen pozícióval megelőző MEAFC-Miskolc (10., 7-12) látogat. A szombaton este hat órakor kezdődő találkozó előtt együttesünk vezetőedzőjével beszélgettünk.
– Úgy kezdtük a múlt szombati, óbudai rangadót, ahogy egy ilyen fontos összecsapást kell, s az első negyedforduló környékének egy rövid időszakától eltekintve a nagyszünetig egyértelműen a mi akaratunk érvényesült. Te találtál valami kivetnivalót a csapat első félidei játékában?
– Az egyetlen dolog, ami intő jel volt, az a magasembereink faultproblémája volt. A perimétervédekezésünk feljavulásának köszönhetően olyan tempóban tudtunk játszani, ami számunkra nagyon komfortos. Sok látványos támadásunk is volt, melyeknek könnyű ziccer, zsákolás vagy ütemtripla volt a vége.
– A fordulás után nem sokkal már húsz ponttal is vezettünk, ám a folytatásban fokozatosan visszajöttek a meccsbe a hazaiak. Szerinted mennyiben volt betudható a mi visszaesésünknek, az ellenfél feljavulásának, illetve „egyéb okoknak”, hogy a végjátékra egy egál meccs lett belőle?
– Sajnos a már említett probléma rányomta a bélyegét a keménységünkre, hiszen Krisz és Boti is „tartottak” a korai negyedik személyi hibától, ami hosszú időre padra kényszeríthette volna őket. Láttuk a PVSK ellen is, hogy milyen az, amikor tudunk agresszívan, bátran védekezni, egészen másképp néz ki olyankor a játékunk. Az ellenfél, illetve a játékvezetők is ezen felbátorodva ritmust váltottak, amit nem tudtunk lekövetni.
– A hosszabbítás előtt már nem feltétlenül nekünk állt a zászló, hiszen amellett, hogy az a bizonyos, mostanság sokat emlegetett „momentum” egyértelműen a jelentős hátrányt ledolgozó és az utolsó pillanatokban egyenlítő Kaszások oldalára került, nálunk ekkor már szinte minden kulcsember faultproblémákkal küzdött. Minek tulajdonítod, hogy mégis győztesen tudtunk kikerülni a küzdelemből?
– Igen, ráadásul a hazaiak egy szerencsésnek mondható triplával mentették hosszabbításra az összecsapást. Amit ősszel sokszor beszéltünk már, a végjáték kritikus részeiben időnként tanácstalanok voltunk. Most mindenki sokkal magabiztosabban állt hozzá és ez azt eredményezte, hogy nem pánikoltunk, helyzeteket alakítottunk ki és be is dobtuk azokat.
– Utolsó négy meccsünk közül hármat sikerrel abszolváltunk, s a listavezető PVSK ellen is nagyon közel voltunk a bravúrhoz. Kijelenthető, hogy jó formában várjuk az alapszakasz hajráját?
– Sikerült megtalálni az identitásunkat és már kijelenthető, hogy Willt is kellőképpen be tudtunk illeszteni a csapatba. Azonban messze még a vége, megnyugodni, megelégedni egy másodpercre sem szabad.
– A hétvégén egy újabb „négypontos” találkozó vár ránk, hiszen szombaton az egy hellyel és egy győzelemmel előttünk álló miskolciakat fogadjuk, akik nemrégiben egy kiváló amerikai játékossal erősítették meg a keretüket. Az ősszel egy gólzáporos meccsen maradtunk alul velük szemben, ezúttal is hasonló dobópárbajra készülhetünk?
– Hogy mennyire lesz gólzáporos, nem tudom, de az szinte biztos, hogy lüktető lesz a találkozó sebessége hiszen mi is, illetve a borsodiak is magas csapásszámmal kosárlabdáznak. A feladat adott, újra határozottan, jól kell kezdeni, amivel meg tudjuk adni az alaphangot magunknak és a közönségnek is. Ahogy azt két hete is elmondtam, most is megismétlem: bízom benne, hogy szombaton ismét többen lesznek a lelátón, mint a legutóbbi mérkőzésen!
