Jócskán elmaradt az utóbbi hetekben mutatott játékától együttesünk a MEAFC ellen.
Lényegesen jobb formában várhatta az előző négy fellépése közül hármat is sikerrel abszolváló Dániel-legénység az utóbbi kilenc forduló során mindössze egyetlen győzelmet begyűjtő MEAFC elleni északi rangadót, melynek első negyede mondhatni a fogáskeresés jegyében zajlott. Noha a kezdést követően a felek óriási elánnal vetették magukat a „dobálózásba”, az első hat-hét percben csupán elvétve hullott a labda a kosárba - ideges, kapkodó és pontatlan volt ebben a korai időszakban mindkét csapat játéka. Csakhogy, míg hazai oldalon, egy leginkább Váits lendületes beszállásának köszönhető átmeneti fellángolástól eltekintve, mindez a későbbiekben sem igen változott, a miskolci alakulat a kisszünethez közeledve alaposan belehúzott. A látogatók 13–11 után, főként a rutinos amerikai Creek, valamint a Tóth-Gerőcs páros találataira alapozva, egy lehengerlő, 21–0-ás (!) etapot repesztettek, s a második felvonás derekán máris csaknem húsz ponttal, 34–15-re vezettek. A nagyszünetig hátralévő időben pedig már hiába mutattak olykor a mieink is életjeleket, csapnivaló dobóformájuk miatt (1/16 távolról…) esélyük sem volt rá, hogy komolyabban megközelítsék az első húsz percben nem kevesebb, mint öt triplát berámoló tengerentúli légiósuk által vezetett vendégeket.
Noha tarjáni szemszögből a féltávra kialakult 32–50-es állás a folytatásra nézve egyáltalán nem tűnt bíztatónak, játékosaink szeme előtt reménysugárként legutóbbi, PVSK elleni hazai találkozójuk példája lebeghetett, amikor egy hasonlóan elrontott első félidő után a másodikban nemcsak hogy meccset csináltak, de hajszál híján fordítani is tudtak. Nos, az akkorihoz hasonló lendületes kezdés ezúttal sem hibádzott: jó ritmusú akciókat vezető együttesünk egy Kalassai által két triplával és egy duplával megtámogatott 13–4-es futással nyitott, s hárompercnyi játék után, hátrányát megfelezve, kilenc pontra felzárkózott. Csakhogy ezzel, sajnálatos módon, a végére is értünk a párhuzamoknak, a listavezető példáján okuló egyetemisták ugyanis, Váczi mester jó ütemű időkérését követőn, villámgyorsan rendezték soraikat, majd Creek sikeres betöréseire, Tóth hármasára, valamint a Gerőcs-Lippai duó centergóljaira építve, legott egy 13–2-es válaszcsapást prezentáltak, s a harmadik játékrész hajrájára ismét alaposan elhúztak (47–67). Ezzel pedig, mint kiderült, a legfontosabb kérdések tulajdonképpen el is dőltek, a megszokott számait ezúttal is szállító Douglas (32 pont, 10 lepattanó, 6 labdaszerzés, 4 gólpassz, 2 blokk, 12 kiharcolt fault) és társai a záró etapban már hiába hajtottak, hiába küszködtek, játékukba elől is, hátul is rengeteg kapkodásból, figyelmetlenségből adódó hiba csúszott, aminek következtében tízen belülre egyszer sem kerültek. A több kimagasló egyéni teljesítményt felvonultató és ezen az estén csapatként is sokkal jobban funkcionáló miskolciak végeredményben tizenkét pontot vertek az utóbbi hetekben mutatott formájától jócskán elmaradó Dániel-csapatra, aminek következtében a mieink esélyei immár jócskán megcsappantak a legjobb nyolc közé jutásra.
NB I/B, Piros-csoport, 21. forduló
Salgótarjáni KSE – MEAFC-Peka Bau 77–89 (13–18, 19–32, 22–19, 23–20)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 300 néző, vezette: Rózsavölgyi, Horváth Cs., Bagi.
Salgótarján: Karanfilovszki 6, Douglas 32/3, Kalassai 13/9, Hargitai 4, Ormai. Csere: Váits 13, Lajsz 6, Vas-Teplán 3/3, Cserényi Marcell. Edző: Dániel Péter.
Miskolc: Tóth B. 12/6, Kozák M. 4, Ragályi, Gerőcs 25, Czirbus 10. Csere: Creek 25/18, Kozák B. 7/3, Lippai 6, Velkey G. Edző: dr. Váczi Péter.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 2–4, 9. perc: 13–11, 13. perc: 13–32, 16. perc: 26–40, 19. perc: 28–50, 23. perc: 45–54, 28. perc: 47–67, 34. perc: 60–78, 37. perc: 69–83.
Dániel Péter: – Vannak olyan napok, vannak olyan mérkőzések, amikor szemmel láthatóan semmi sem sikerül, tényleg, szinte be van deszkázva a gyűrű. Emellett sok olyan szituáció is volt ma, amikor nem úgy pattant, nem oda pattant a labda, ahová szerettük, vagy ahogyan nekünk kedvező lett volna. Persze nem lehet csak a balszerencsét okolni, hiszen az igazat megvallva az első húsz percben rettenetesen vérszegény teljesítményt nyújtottunk, s bár a második félidőben némi agresszivitással és tűzzel valamelyest tudtuk ellensúlyozni a gyengébb produkciót, játékban akkor sem igazán alkottunk maradandót.
Dr. Váczi Péter: – Hosszú idő után tudtunk egy fontos mérkőzést megnyerni, szerintem ebbe a produkcióba ma mindenki beletette a szívét, lelkét. Rettenetesen hiányzott már nekünk egy ehhez hasonló siker, remélem, hogy ezt meglovagolva a folytatásban egy felfelé ívelő pályára tudunk állni, ami újabb győzelmekben fog megmutatkozni. Gratulálok a srácoknak, a szimpatikus salgótarjáni csapatnak pedig sok sikert kívánok a továbbiakban!
