Kiütéses győzelmet aratott csapatunk a jó erőkből álló fóti gárda ellen.
A nagyszerű január végi, február eleji sorozata után az utóbbi két fordulóban megtorpanni látszó Dániel-legénységre igazi presztízsmeccs várt szombat este, hiszen nem elég, hogy csapatunk a legutóbbi négy, fótiak elleni találkozóját kivétel nélkül elveszítette, ezek közül három alkalommal is kimondottan demoralizáló módon gyűrte le a mieinket a piros-fekete színekben játékosként anno sok szép sikert megélt Surmann Gábor együttese. Amely egyébként, a felsőház biztos és büszke tagjaként, ezúttal is valamivel esélyesebbnek számított, mindazonáltal a papírforma pár perc játék után máris erősen inogni látszott. Nagyszerű ritmusban, elől-hátul tökéletes összhangban kezdték ugyanis játékosaink az összecsapást, s Douglas vezérletével a feldobást követően mindjárt egy tekintélyparancsoló, 15–6-os nyitánnyal lepték meg a kényelmeskedő vendéggárdát. A következő három találatot ugyan a lila-fehérek jegyezték, ám felzárkózási kísérletüket Hargitaiék gyorsan és nagyon határozottan visszaverték: a kisszünetet egy négy triplával fűszerezett 16–4-es SKSE-futás foglalta keretbe, így a második felvonás derekára a különbség már a húsz pontot közelítette. A látogatóktól a folytatásban is szinte kizárólag a védjegyének számító egykezes középtávoli löbbölésekből a félidőig tizennégy pontot összeszorgoskodó Kinney próbálkozásait kísérte szerencse, a jól kezdő Juhos és a szintén abszolút kulcsembernek számító Markovics gyakorlatilag teljesen beleszürkültek a mezőnybe. A túloldalon ezzel szemben, a továbbra is magas színvonalon működő csapatjáték mellett, valósággal sorjáztak a remek egyéni teljesítmények, ráadásul, főként a Karanfilovszki-Douglas páros jóvoltából, tarjáni részről ekkor már helyenként komolyabb látványelemek is bemutatásra kerültek (46–30).
Az addig meglepően egyoldalúan alakuló találkozó menetében a térfélcsere sem hozott különösebb fordulatot, olyannyira, hogy az újrakezdést követően, egy Karanfilovszki által levezényelt 9–0-ás kezdés eredményeként, a felek közötti távolság kisvártatva immár huszonöt pontra hízott. Miközben pedig a fótiak kezdték szép lassan végképp belátni, hogy ez nem az ő estéjük, a mieinknek a harmadik periódus második felére sikerült a fordulatszámon még egyet tekerniük. Ebben az időszakban a védekezésének magas színvonalát is változatlanul fenntartó együttesünk szinte képtelen volt dobást hibázni: helyenként kimondottan szemet gyönyörködtető akciók végén, Douglas, Hargitai, a duplázó Váits és Kalassai jóvoltából, gyors egymásutánban öt triplát sikerült a helyére küldeni. Az álomszerűen alakuló játékrészben egyébként tíz távoli próbálkozásunk közül összességében hét beakadt, s ezzel a szédületes tempóval egész egyszerűen képtelen volt lépést tartani a Kinney és Juhos révén csupán hébe-hóba válaszolgató vendégcsapat. Két perccel az utolsó rövid pihenő előtt már 73–39-es állást mutatott az eredményjelzőtábla, ami vajmi kevés izgalmat ígért a záró felvonásra. Ennek megfelelően a mieink a végső szakaszban azért hátul már jócskán engedtek a szorításból, ami kihasználva a látogatók, zsinórban nyolc pontot szerezve, eleinte némileg faragni tudtak hátrányukból. A hátralévő időben kialakuló adok-kapokból (melyet olyan emlékezetes momentumok tarkítottak, mint Douglas Juhos fölött bemutatott bődületes zsákolása), illetve a cseresorok összecsapásából, Kalassai, Vas-Teplán és Monye Jonatán kosarainak hála, viszont ismét mi jöttünk ki jobban, így a dudaszó pillanatában végül harmincegy pontnál állapodott meg a differencia – egyszer sem arattunk még ilyen fölényes sikert az idei bajnokságban. Közel ötvenszázalékos pontossággal bevágott tizennyolc triplájával pedig szintén idényrekordot állított fel Dániel Péter csapata, amely jó erőkből álló riválisával szemben aratott, kiütéses győzelmével komoly önbizalomfröccsöt szerzett az alapszakasz utolsó három fordulójára.
NB I/B, Piros-csoport, 23. forduló
Salgótarjáni KSE – Phoenix-MT Fót 98–67 (25–14, 21–16, 27–14, 25–23)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 250 néző, vezette: Balogh Gy., Domán, dr. Nagy Zs.
Salgótarján: Karanfilovszki 13/9, Douglas 24/6, Cserényi Martin 2, Hargitai 9/9, Ormai 2. Csere: Váits 14/9, Kalassai 16/12, Lajsz 6, Vas-Teplán 6/6, Monye J. 5/3, Köcse 1, Monye M. Edző: Dániel Péter.
Fót: Kinney 23, Tichov 7/3, Udemezue 5, Markovics 4, Juhos 14/3. Csere: Tóth Z. 6/6, Kékesi K. 4, Szabó N. 2, Varga B. 2, Békési, Ipacs. Edző: Surmann Gábor.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 15–6, 10. perc: 22–12, 15. perc: 33–18, 19. perc: 46–27, 23. perc: 55–30, 28. perc: 73–39, 34. perc: 77–54, 38. perc: 88–60.
Kipontozódott: Kinney (35.).
Dániel Péter: – Már a feldobástól kezdve látszott a játékosokon, hogy nagyon fókuszáltan, nagyon a feladatra koncentrálva érkeztek a mérkőzésre. Ez elsősorban a védekezésünkön mutatkozott meg, hiszen már az első negyedben is, és onnan kezdve folyamatosan, rendkívül határozottan és agresszívan dolgoztunk hátul. Ennek eredményeként nagyon sok gyorsindításos akciónk volt, melyeket kiváló spacinggel oldottunk meg, illetve felállt védelem ellen is remek dobóhelyzeteket alakítottunk ki, s ezeket nagyon hatékonyan értékesítettük. Fontos, hogy továbbra is a földön maradjunk, mert nagyon nehéz lesz a szezon hátralévő része, úgyhogy örülünk a győzelemnek, de ugyanezzel a koncentráltsággal kell befejeznünk az alapszakaszt.
Surmann Gábor: – Gratulálok a hazaiaknak, a játék minden elemében jobbak voltak ma. Viszont egyúttal szeretnék elnézést kérni a minket elkísérő szurkolóinktól csapatom teljesítménye miatt. A felelősség az enyém. Kétségtelen viszont, hogy ég is a pofám egy-két játékosom mai hozzáállásától. Úgy érzem, rendet kell tennem, mert ez nem jó irány, amit ma felvettünk. Félreértés ne essék, lehet rosszul játszani. De ez a dekoncentrált, önelégült és helyenként akarat nélküli, önző játék nálam nem fér bele. Ezen változtatni kell, mert nagyon fontos meccsek várnak még ránk, ahol vissza kell térni abba a pozitív és kollektív kerékvágásba, amiben túlnyomó részt voltunk az egész szezont nézve. Persze tudom, voltak bajaink, főleg egészségileg. Azt is tudom, hogy ha a SKSE szezonszinten így játszott volna, mint ahogy ma tette, akkor dobogós helyekért küzdenének a playout elkerülése helyett. De ezek ok-okozatok, illetve csak kifogások lennének. Nekünk csak magunkkal kell foglalkoznunk, önvizsgálatot kell és fogok is végezni. A hazaiak érdeméből nem akarok elvenni egy minimálisat sem, ismételten gratulálok nekik. Szurkolóinknak pedig köszönöm, hogy itt voltak és elnézésüket kérem még egyszer. Jövő héten, ígérem, más arcunkat fogják látni!
