Saját csarnokában győztük le a bajnoki címre aspiráló műegyetemi gárdát.
Vezetőedzőnk megfogalmazása szerint a bajnokság legnehezebb terepére látogatott csapatunk szombat este, s a csoport egyik nagy-nagy favoritjának számító MAFC elleni összecsapás első félideje remekül meg is mutatta, hogy mit takarhatott Dániel Péter ezen kijelentése. Mert adva volt ugyebár egy rendkívül homogén, egyénileg is magasan képzett játékosokból álló, kiválóan irányított hazai alakulat, amely a feldobást követően, a várakozásoknak megfelelően, azonnal megpróbálta egyszer, s mindenkorra letisztázni az erőviszonyokat. Emellett pedig, ahogy arra ugyancsak számítani lehetett, a mieink számára adva voltak az „egyéb” nehezítő körülmények - minden elfogultság nélkül állíthatjuk ugyanis, hogy a találkozó játékvezetői az első húsz percben nem biztosítottak a két együttesnek egyenlő feltételeket. Ami az egyik oldalon „egyértelmű” szabálytalanság volt, az a másikon általában csak egy laza „továbbot” ért meg (3-8-as fault-, és 11-2-es büntetőarány a nyitó negyedben), s míg Douglasra például két meglehetősen véleményes támadóhibát is ráfújtak, a túlsó palánk alatt hasonló esetben kosár jó, plusz egy dobás volt az ítélet. A mieink azonban mindezek ellenére is kimondottan jól tartották magukat, s Hargitai, valamint az ezúttal is igen hatékonyan működő középtávoli tempói mellett néhány szép zsákolással is jelentkező Douglas kosarainak köszönhetően hat pontnál távolabb egyszer sem engedték maguktól a főként Archibald és Pápai révén eredményes házigazdákat. Mi több, Váitsék az első kisszünetet egy 8–1-es rohammal foglalták keretbe, aminek következtében 24–25-nél immár, első ízben, vendégvezetést mutatott a szépen megtelt Gabányi-csarnok eredményjelzője. A nagyszünetig hátralévő idő küzdelmes, kiegyenlített csatát hozott, s bár sokáig váltott vezetéssel lépegettek a felek, Karanfilovszki és Kalassai tripláinak, valamint feljavuló védekezésének hála, együttesünk az öltözőbe végül négyegységnyi előnnyel vonulhatott (38–42).
A harmadik periódus első felében a mieink Kalassai három plusz egyes akciójával, a palánk alatt óriási munkát végző Lajsz centergóljával, valamint Douglas menetrendszerű találataival sikerrel őrizgették négy-hatpontos fórjukat, a játékrész derekán azonban kisebb hullámvölgybe került a Dániel-csapat. Ebben közrejátszott, hogy a tőle megszokott óriási elánnal küzdő Karanfilovszki egy reklámtáblával történt balszerencsés ütközés miatt percekig tartó ápolásra szorult, s az addig egyértelműen a mezőny legjobbjának bizonyuló Douglas, negyedik személyi hibájának begyűjtése miatt, nem sokkal később szintén (nem kalkulált) pihenőre kényszerült. Az átmeneti zavart kihasználva pedig az Archibald vezette hazai gárda legott egy 10–3-as szakaszt repesztett, s kevéssel az utolsó rövid szünet előtt, ha minimális különbséggel is, már ismét vezetett (58–57). A gyenge százalékkel tüzelő, de lélektanilag mindig fontos pillanatokban betaláló Kalassai, valamint a kezén „éktelen” kötéssel visszatérő Karanfilovszki hármasaival a záró felvonás elején ugyan ismét fordulni látszott a kocka, ám kisvártatva érezhetően fordulópontjához érkezett a csata. A műegyetemi gárda ugyanis 65–67 után, Katona és Pintér révén, megszakítás nélkül nyolc pontot szerzett, amivel, úgy tűnt, a Lakits-legénység végleg a győzelmi ösvényre lépett. Ám e kritikus helyzetben a mieink nagyszerűen reagáltak, a támadásban hihetetlenül agilis Váits sorozatban visszaszerzett labdáinak és kosarainak, valamint Hargitai triplájának és Douglas duplájának köszönhetően egy 11–2-es rohammal válaszoltak, s a hajrához közeledve már ismét riválisuk előtt jártak (75–78). A következő három találatot mindazonáltal megint az egyetemi társulat szerezte, ráadásul Dániel Péter az utolsó szűk négy percre, kipontozódások miatt, utóbb említett két kulcsemberét is elveszítette. Ámde ezen az estén egyszerűen nem volt semmi, ami játékosaink küzdőszellemét, győzni akarását megtörhette volna: a 81–78-ról induló végjátékban megfogyatkozott csapatunk sorra védekezte ki a hazai akciókat, miközben a túloldalon Vas-Teplán, a Karanfilovszki által szenzációs, hát mögötti átadással helyzetbe hozott Lajsz és Váits is eredményesek voltak, bebiztosítva ezzel meglepő, ám a látottak alapján teljesen megérdemeltnek mondható diadalunkat.
NB I/B, Piros-csoport, 24. forduló
Újbuda MAFC – Salgótarjáni KSE 81–84 (24–21, 14–21, 23–19, 20–23)
Gabányi László Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Rózsavölgyi, Bagi, Nagy B.
MAFC: Polgárdy 10/3, Archibald 28/3, Buzás 4, Biber 6, Pápai 9. Csere: Katona B. 13/9, Komma 5, Pintér D. 2, Misek 4. Edző: Lakits András.
Salgótarján: Karanfilovszki 6/6, Douglas 27, Kalassai 10/9, Hargitai 13/9, Ormai. Csere: Váits 14, Köcse, Lajsz 8, Vas-Teplán 6/6, Monye M. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–4, 8. perc: 16–15, 12. perc: 24–25, 18. perc: 35–35, 24. perc: 46–52, 28. perc: 58–57, 33. perc: 65–67, 34. perc: 73–67, 36. perc: 73–76, 39. perc: 81–78.
Kipontozódott: Douglas (36.), Hargitai (37.), Biber (40.).
Lakits András: – Gratulálok a Salgótarjánnak győzelemhez, egyúttal szeretnénk elnézést kérni mindenkitől, aki kijött ma nekünk szurkolni. Azt gondolom, hogy a teljesítményünk, az attitűdünk és a mutatott játékunk egyszerűen méltatlan és elfogadhatatlan, ahhoz, amit szeretnénk képviselni. Erre az sem lehet kifogás, hogy voltak ma hiányzóink. Láthatóan hullámvölgyben vagyunk. Úgy érzem, hogy nem voltunk itt fejben, nem akartuk igazán a győzelmet, csak bíztunk abban, hogy majd úgyis összejön. Össze kell szednünk magunkat minden szinten. Azt gondolom, hogy ebből munkával ki tudunk lábalni. Nem történt katasztrófa, a nehezebb útra kerültünk, de ezzel is meg kell küzdenünk, hiszen könnyű út nem vezet ahhoz a célhoz, amit mi kitűztünk magunk elé. Össze kell zárnunk és együtt kell megoldanunk ezt a feladatot. Szeretnénk még egyszer elnézést kérni mindenkitől, aki kijött ma és szurkolt nekünk. Vissza fogunk térni ennél sokkal jobban és ahhoz, ami a MAFC-ot jellemezte. Megyünk tovább és dolgozunk. Nagy feladatok várnak ránk, de küzdeni fogunk érte.
Dániel Péter: – Nagy dicséret jár a fiúknak, hiszen az első pillanattól kezdve hittek a sikerben és minden szembejövő akadályon nagyon rugalmasan túltették magukat. A végjátékban is jól jöttünk ki az adok-kapokból, aminek köszönhetően a Piros csoport, azt gondolom, legnehezebb idegenbeli pályáját sikerült bevennünk. Örülünk, de a folytatásban is koncentráltnak kell maradnunk, hiszen nagyon fontos mérkőzések várnak még ránk. Gratulálok a srácoknak a győzelemhez, megérdemelték!
