A Vasas Akadémia könnyedén felőrölte gyenge napot kifogó csapatunkat.
Korántsem lehet azt mondani, hogy az alapszakaszt már biztosan a tabella harmadik helyén záró Vasas könnyedén vette volna a számára tét nélküli meccset, hogy mást ne mondjunk, a palánk alatti erőfölényüket régi jó ismerősünk, korábbi játékosunk Olasz Ádám révén bántóan könnyen érvényre juttató Arigbabu-legénység a feldobást követően rögtön egy tekintélyparancsoló, 9–2-es nyitánnyal lepte meg lendületes riválisához képest csigatempóban kezdő együttesünket. Noha a folytatásban azért, igaz szinte kizárólag Douglas révén, már a mieinknek is sikerült bele-belekotyogniuk a meglehetősen egyoldalúan induló „beszélgetésbe”, mivel vendégoldalon nem kevesebb, mint hat büntető is kimaradt az első negyedben, a korán kialakult, hétpontos különbség végül megmaradt az első kisszünetre (21–14). A második felvonást ugyan a nap első SKSE-hármasa nyitotta, ám ezt követően valósággal átfutott csapatunkon az agresszív védekezésének köszönhetően számos labdaszerzést bemutató, s a gyors ellenakcióit rendre könnyű kosarakkal záró hazai gárda. Cseh Botond és társai 15–0-ás rohanásukra alapozva a játékrész végére immár közel húszegységnyire hizlalták előnyüket, s mint kiderült, ezzel tulajdonképpen idejekorán el is döntötték a vártnál jóval simábban alakuló ütközetet. A 47–29-es állásról induló harmadik periódus elején ugyan Karanfilovszkiék még egyszer megpróbálták visszatornászni magukat, azonban bíztató kezdését követően csakhamar minden addiginál mélyebb gödörbe zuhant az egy, vagy két héttel korábbi önmagára nyomokban sem emlékeztető Dániel-alakulat. A meglepő módon jóval motiváltabban kosárlabdázó, minden kóbor labdára elsőként lecsapó (az akaraterő egyik fokmérőjéként számon tartott lepattanó csatát elképesztő fölénnyel, 51-29-re megnyerő…) piros-kékek az utolsó negyedfordulón megszakítás nélkül huszonkét pontot szereztek, amivel a tökéletesen tétnélkülivé silányuló záró felvonás derekára immár végképp döntő fölénybe kerültek (78–40). Biztos sikerük tudatában a vendéglátók még azt a luxust is megengedhették maguknak, hogy az utolsó hét percben már egyetlen kosarat se dobjanak, gálánsan felkínálva ezzel a szépítés lehetőségét csapatunknak. A mieink pedig köszönettel vették és maximálisan éltek is az eséllyel, igaz Kalassaiék 25–0-ás meccszáró rohama már legfeljebb alaposan megtépázott renoméjuk helyreállítása szempontjából bírt jelentőséggel…
NB I/B, Piros-csoport, 25. forduló
Vasas Akadémia – Salgótarjáni KSE 78–65 (21–14, 26–15, 23–11, 8–25)
Kánai út, 50 néző, vezette: Horváth A., Földi, Pécsi.
Vasas: Takács D. 9/6, Fekete V. 3/3, Cseh 19, Pleesz Á. 2, Olasz 12. Csere: Andrássy 16, Farkas A. 5/3, Kelemen 4, Pleesz G., Filipovic 8/6, Bérces. Edző: Stephen Arigbabu.
Salgótarján: Karanfilovszki 10/6, Douglas 17, Kalassai 12/3, Hargitai, Ormai 2. Csere: Váits 10, Lajsz 9, Cserényi Martin 3/3, Vas-Teplán 2. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–2, 9. perc: 16–12, 14. perc: 36–17, 18. perc: 40–25, 23. perc: 53–33, 26. perc: 55–40, 34. perc: 78–40, 38. perc: 78–58.
Stephen Arigbabu: – Gratulálok a fiúknak a jó teljesítményhez, a Salgótarján csapatának pedig sok sikert kívánok a szezon hátralévő részében!
Dániel Péter: – Nem voltunk a mai napon olyan szinten mentálisan, hogy a Vasas elleni őrlődést mindig a helyén tudjuk kezelni. Ennek eredményeként voltak olyan periódusok a meccsen, amikor teljesen kihagytunk, igazából ott néhány perc alatt alakult ki a nagy különbség. Pozitívum, hogy a végén nem estünk össze, tudtunk egy kicsit szorítani magunkon és egy kis momentumot építeni a negyedik negyedben a folytatásra.
