Nem igazán sikerült ráhangolódnunk a Jászberény elleni sorozat első meccsére.
Pár nappal a testileg és lelkileg is kimerítő Kaszások elleni párharc záróösszecsapása után máris Jászberényben kellett (volna) helytállnia a kiesés rémétől immár megszabadult csapatunknak, ám Dániel Péter – érthető módon – meglehetősen kiégettnek, elhasználódottnak tűnő legénysége csak ideig-óráig tudott egyenrangú partnere lenni a jóval frissebben, felszabadultabban kosárlabdázó házigazdáknak. Az önfeledten dobálózó jászságiak támadásban gyakorlatilag semmilyen ellenállásba sem ütköztek, s ezt kihasználva már az első húsz percben közel félszáz pontot hintettek - miközben (közel hatvan százalékos hatékonysággal) tíz triplát is elsüllyesztettek. Lajsz hármasával ugyan a második negyed elején 24–23-ra még így is a mieink vezettek, ám Dunaiék a következő percekben egy 9–0-ás szakaszt repesztettek, a nagyszünetre pedig immár több mint tíz ponttal elléptek (47–36). S ha maradt is volna még bármilyen kétség a jelenlévőkben a meccs végkimenetelét illetően, azt a Puskás-gárda a második félidő elején villámgyorsan eloszlatta: a JKSE a harmadik felvonást, Meleg vezérletével, egy lehengerlő, 22–2-es (!) etappal nyitotta, ami játékosaink harci lelkesedését immár végképp a minimumra redukálta. Ezt észlelve Dániel mester, ami nem megy azt ne erőltessük alapon, a folytatásban szép sorban ki is ültette kulcsembereit, s az utolsó negyedórára felküldte a „tarcsit”. A máskor keveset, vagy éppenséggel semmit sem játszók pedig szerencsére maximálisan éltek a lehetőséggel, s a hátralévő időben nagyon szépen tartották a lépést a jászberényiekkel. Sőt, Monyéék helyenként bizony felül is múlták a hazaiakat (a záró tíz perc elején például egy 14–0-ás futást prezentáltak), aminek köszönhetően a harminc-egynéhány pontos maximális különbség a végére huszonkettőre olvadt. Így azután ezt az alapvetően nem sok örömre okot adó összecsapást végül azért némileg jobb szájízzel zárhatta együttesünk, ám nem kérdés, hogy ha nem szeretnénk, hogy két „epizód” után véget érjen a széria, a pénteki, salgótarjáni visszavágóra sokkal jobban fel majd kell pörögnünk.
NB I/B, Piros-csoport, 9-12. helyért, 1. mérkőzés
Jászberényi KSE – Salgótarjáni KSE 92–70 (23–21, 24–15, 29–10, 16–24)
Jászberény, Bercsényi-tornacsarnok, 150 néző, vezette: Lengyel, Sörlei, Marton.
Jászberény: Santiago 11/6, Dunai 26/12, Boka-Magó 13/9, Oroszi 12/6, Meleg K. 13/3. Csere: Mester 12/6, Német Á. 2, Pilinszki 3/3. Edző: Puskás Artúr.
Salgótarján: Karanfilovszki 6, Douglas 13/3, Kalassai 3/3, Hargitai 4, Ormai 2. Csere: Vas-Teplán 11/9, Váits 8, Lajsz 3/3, Cserényi Martin 2, Monye J. 6, Monye M. 5, Köcse 7. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–8, 7. perc: 16–8, 12. perc: 23–24, 15. perc: 40–28, 20. perc: 47–36, 28. perc: 69–38, 32. perc: 78–46, 37. perc: 80–63.
A párharc állása: 1–0, a Jászberényi KSE javára.
Puskás Artúr: – Gratulálok a fiúknak a győzelemhez, s gratulálok a Salgótarjánnak is, hogy egy remek szezon végén biztosítani tudták a bennmaradásukat. Ma fáradtan mozogtak, s ez érthető is, hiszen egy nagyon kemény párharcot nyertek meg az Óbudai Kaszások ellen. Ma nem az igazi arcukat mutatták, s mi ezt örömömre ki tudtuk használni. A beharangozóban is mondtam, hogy mindig az a legjobb csapat, amelyik az edző rendelkezésére áll. A fiúk ma nagyon szépen szétdobták a terheket. A hat húzójátékos mind kétszámjegyű pontot szerzett. Az ilyen párharcokban viszont semmi nem történik, ha az első mérkőzést megnyered vagy elveszíted, hiszen a párharc két győzelemig tart. Vezetünk ugyan 1-0-ra, de szerintem pénteken egy teljesen új mérkőzés kezdődik majd Salgótarjánban. Végezetül szeretném megköszönni szurkolóink segítségét, akik ma is mellettünk voltak, s ez most is sokat számított.
Dániel Péter: – Tíz napon belül ez volt a negyedik mérkőzésünk, s ez a sorozat fizikálisan is, de leginkább mentálisan nagyon sokat kivett belőlünk. Különösen a harmadik, idegőrlő, mindent eldöntő mérkőzés volt megterhelő az Óbudai Kaszások ellen. Nem voltunk ma abban a mentális állapotban – s az előzmények okán nem is volt ez elvárható -, ami kellett volna, hogy nagyobb küzdelemre késztessük a JKSE-t. Kaptunk ma egy kijózanító pofont, s most az a feladatunk, hogy péntekre felálljunk ebből.
