A jászberényiek a második meccsen sem igazán adtak esélyt együttesünknek.
Bár huszonkétpontos idegenbeli vereségét követően hazai közönsége előtt az egyenlítés nem titkolt reményével lépett pályára csapatunk, a péntek délutáni, salgótarjáni összecsapás a mieink számára a két nappal korábbi odavágóhoz hasonlóan kezdettől fogva meglehetősen kedvezőtlenül alakult. A foghíjas, mindössze hat játékost forgató jászberényi gárda ezúttal is sokkal pontosabb, ambiciózusabb játékkal rukkolt ki, s az egész találkozó folyamán csupán néhány röpke pillanatra volt hajlandó a vezetést átadni. A főként a remek napot kifogó Meleg találataira építő látogatók a feldobást követően rögtön egy 11–2-es szakaszt repesztettek, majd 16–15 után egy az első negyedfordulón bemutatott, 30–7-es etappal gyakorlatilag még a nagyszünet előtt mindent el is döntöttek (23–45). Hargitaiék ugyan nem adták föl, hátrányban is küzdöttek, harcoltak, de nagyon sok hibával kosárlabdáztak, s ezúttal sem igazán volt átütőerő a játékukban. Amikor komolyabban felzárkózhattak volna, támadásban, vagy éppen védekezésben mindig belebakiztak, így hét pontnál közelebb már egyszer sem jutottak. Ezen a napon csapatként és egyénileg is sokkal jobban teljesített Puskás Artúr legénysége, hazai oldalon leginkább csak a nagyon bátran és ponterősen játszó Cserényi Martin szolgált rá a kiemelésre. A kétszer negyven perc összképe alapján egyébként kétség sem férhet hozzá, hogy JKSE teljesen megérdemelten nyerte meg a pároscsatát, melynek gyors lezárása, ha örömre természetesen nem is ad okot számára, legalább lehetőséget biztosít Dániel Péter alakulatának arra, hogy az utóbbi hetek őrült hajtását követően (tizenkét nap alatt öt mérkőzés) az utolsó helyosztó kör előtt némileg kifújja magát.
NB I/B, Piros-csoport, 9-12. helyért, 2. mérkőzés
Salgótarjáni KSE – Jászberényi KSE 67–80 (18–25, 15–20, 24–21, 10–14)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Varga-Záray, Gaál I., Szőts.
Salgótarján: Karanfilovszki 3, Douglas 11, Cserényi Martin 14/9, Hargitai 4, Ormai 6. Csere: Váits 12/6, Vas-Teplán 4/3, Kalassai 5/3, Lajsz 2, Monye M. 6, Monye J., Köcse. Edző: Dániel Péter.
Jászberény: Santiago 13, Dunai 11/3, Boka-Magó 12/3, Oroszi 12/6, Meleg K. 24/12. Csere: Mester 8/3. Edző: Puskás Artúr.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 0–8, 6. perc: 11–11, 11. perc: 21–25, 18. perc: 23–45, 21. perc: 36–45, 27. perc: 48–62, 30. perc: 57–64, 34. perc: 57–73.
Dániel Péter: - Ma már helyenként, néhány perces periódusokban mutattunk némi szikrát, valamit abból, amit mi igazából képviselünk, sajnos azonban még most sem volt elég erőnk, elég koncentrációnk ahhoz, hogy ezeket a periódusokat kibővítsük. Meglátjuk kit kapunk a másik ágról és próbáljuk megszerezni a tizenegyedik helyet.
Puskás Artúr: - Gratulálok a csapatnak a győzelemhez és a továbbjutáshoz, de úgy vélem, a salgótarjániakat is megilleti az elismerés az egész éves szereplésükért. Külön gratulálok kollégámnak, Dániel Petinek, aki szerintem az új edzőgeneráció egyik legértékesebb tagja és nagyon jó munkát végez. Sosem egyszerű egy ilyen sorozatot lenyomni a 9-12. helyért, nehéz motivációt találni, de azt gondolom, hogy nekünk most sikerül ebből a két meccsből a maximumot kihoznunk. A fiúk mindent beleadtak, mert mégiscsak jobb nyerni, mint veszíteni. Még egy párharc vár ránk, arra még próbáljuk összedrótozni magunkat. Nem vagyunk túl sokan, de aki van, az odateszi magát. Köszönöm szépen szurkolóinak, hogy Salgótarjánba is elkísérték minket!
