A mezőny egyik legalacsonyabb átlagéletkorú csapatával próbálunk majd helytállni.
A jövő hét elején megkezdi felkészülését a 2024-2025. évi NB I/B-csoportos pontvadászatra a legutóbbi két szezonban egyaránt a Piros-csoport tizenegyedik helyén záró felnőttcsapatunk. Ennek apropóján Dániel Péter vezetőedzőt az előző évad(ok) tapasztalatairól, a gárda keretében a nyári holtszezonban történt változásokról, illetve az előttünk álló időszak programjáról, feladatairól kérdeztük.
– Második felnőtt vezetőedzői évedet az elsőhöz hasonlóan a NB I/B, Piros csoportjának tizenegyedik helyén zártad csapatoddal, ám ezen kívül vajmi kevés hasonlóság volt a két szezon között. A keretek összetétele, életkor és rutin szempontjából, ezáltal a szakmai munka jellege is teljesen eltért, s természetesen a célok is mások voltak. Melyik feladat állt közelebb hozzád és milyen fontos tapasztalatokkal gazdagodtál a két idény során?
– Egyértelműen a közvetlenül mögöttünk hagyott szezon volt az, ami közelebb állt az én profilomhoz. A keret tele volt fiatal, motivált játékosokkal, akik bizonyítani akarták maguknak és a bajnokság többi csapatának, hogy képesek ezen a szinten megállni a helyüket. A srácok az első naptól kezdve nagy lendülettel vetették bele magukat a munkába és vevők voltak a koncepcióra, amit felvázoltunk nekik. Az első felnőtt szezonomról már többször beszéltünk. Egészen más volt több tekintetben is. Rengeteg tanulsággal járt, több emberi viselkedést érintő hasznos tapasztalattal tudtam felvértezni magam mind pozitív, mind negatív értelemben.
– Az eredményesség szempontjából meglehetősen hullámzóan alakult az előző évi szereplésünk, hiszen az alapszakasz első felében egy némileg váratlan nyíregyházi diadal mellett fontos meccseket nyertünk meg a rivális Budafok és Kaszások ellen, a folytatásban viszont egy kilencmeccses vereségsorozat következett, benne egy negatív klubrekordot jelentő hatvanöt pontos ceglédi fiaskóval, majd tavasszal a közvetlen vetélytársak elleni újabb kulcsfontosságú győzelmeken túl bravúros sikereket arattunk a MAFC otthonában és Jászberényben, illetve idehaza a fóti gárdával szemben. Voltak kétségeid bármikor is a bajnokság során azzal kapcsolatban, hogy jó úton halad a gárda, illetve mikor érezted azt, hogy igazán összeállt a társaság?
– Ahogy arról a szezon közben rengetegszer beszéltem, nagyon sok minőségi munkát tettünk bele a szezonba és biztos voltam abban, hogy ez valahol, valamilyen formában ki fog jönni és a kosárlabda igazságos lesz. Az identitásunkat igazán a bajnokság harmadik mérkőzésén, Nyíregyházán találtuk meg. Ott éreztünk rá arra, hogy pontosan milyen stílust is képviselünk mi. Onnantól kezdve jobb ritmusa volt a játékunknak, persze ez nem mindig mutatkozott meg eredményekben, de mi éreztük, hogy rendben vagyunk. A hosszúra nyúlt nyeretlenségi sorozatunk nagyon szerencsétlenül alakult, hiszen a „zsinór” elején Miskolcon és Fóton is lélekölő vereséget szenvedtünk. Fel kell tennem nekem is a kezem és vállalni a felelősséget: a Kaszások elleni hazai sikert követően 3 győzelemmel és 4 vereséggel, rájátszást érő helyen voltunk. A következő pénteken a miskolciakhoz utaztunk, akik hozzánk hasonlóan álltak és úgy éreztük a Kaszások elleni mérkőzést követően – jogosan –, hogy ezt egy amolyan kötelező győzelem nekünk és képesek vagyunk erre. A probléma abból adódott, hogy azon a héten kedden Nyíregyházán léptünk pályára Hepp Kupa mérkőzésen, amit nem kezeltünk élet-halál találkozóként, ezért felforgatott rotációval, visszafogott teljesítményt nyújtottunk. Persze, ezt bebizonyítani nem lehet, de erre úgy tekintek vissza, mint az az összecsapás, amely megtörte a győztes lendületünket. A percek elosztása és a mérkőzés menedzselése csak és kizárólag az én felelősségem, meg is tanultam a leckét.
– A biztos bennmaradásról döntő Kaszások elleni rájátszás-párharcban ugyan némileg „rezgett a léc”, ám mindent összevetve nem forgott komoly veszélyben következő évi Piros csoportos tagságunk. Ennyi volt ebben a szezonban, vagy maradt benned esetleg, bármilyen okból, hiányérzet?
– Az idény elején talán ez volt a realitás, sőt a legtöbben az utolsó helyre vártak minket. Az alapszakasz második felében alacsonyan volt a hibahatár, hiszen ahhoz, hogy beérjünk a nyolcba, vagy legalább a tízedik helyet megkaparintsuk, nem fértek volna bele olyan kisiklások, mint a DEAC, vagy Miskolc elleni hazai vereségek. Összességében azt gondolom pozitív szezont futottunk, pozitív lezárással. Hiányérzet azért van, mert természetesen szerettünk volna előkelőbb pozícióban zárni, de ezt a motivációt használva kell felkészülni a következő pontvadászatra.
– A visszapillantás után nézzünk immár előre, annál is inkább, mivel a jövő héten megkezditek a felkészülést a 2024-2025-ös idényre. Elsőként tekintsük át, hogy az előző évi keretből kik erősítik továbbra is csapatunkat, illetve kik és milyen okból intettek búcsút Salgótarjánnak?
– A felnőtt játékosok közül Hargitai Krisztián és Karanfilovszki Valentino is viszonylag hamar aláírt hozzánk, egyértelmű döntés volt ez a klub és a játékosok részéről is. Velük kapcsolatban érdekességként megjegyezem, hogy Krisz a negyedik, Tino pedig már az ötödik szezonjára készül, mint SKSE játékos. Szintén nálunk folytatja pályafutását Ormai Boti és Kalassai Martin is. Mindketten bizonyították nehéz pillanatokban is, hogy lehet rájuk számítani, az ő megtartásuk is prioritás volt. Helyi fiataljaink közül a Cserényi-ikrek is maradnak és bízom benne, hogy szintet tudnak lépni az előttünk álló szezonban. Mindketten mutattak már bíztató jeleket felnőtt körülmények között, a feladat, hogy ezek a jelek komoly momentumokká alakuljanak. Természetesen Balázs Marci is a felnőtt csapatot fogja erősíteni. Tavaly már ő is lehetőséghez jutott, szeretném, ha ez a tendencia folytatódna nála is. Idén Holló Levente és Fekete Bálint is a felnőtt csapattal kezdi meg a felkészülést. A nyáron a helyi fiatalok mellett többen is leköltöztek a városba, hogy együtt tudjunk készülni az új évadra.
A távozók listáján Lajsz Gergely, Váits Olivér, Vas-Teplán Miki, Monye Martin, Monye Jonatán, Köcse Bálint és William Douglas található. A miértekről nem tudok egyértelműen beszélni, de azt gondolom, hogy egyik játékos sem távozott haraggal és mindannyian pozitívan tekintenek majd vissza karrierjük ezen szakaszára. A nyár folyamán többen is kérdezték tőlem a városban: „Will marad?” Nos, Will nem marad, bár szerettük volna őt megtartani, de nem fogadta el az ajánlatunkat. Legutóbbi információim szerint a kínai I. osztályban fog játszani, ami elég komoly nívóval bír és „szakmai előmenetele”, azt gondolom, valamelyest a mi klubunk hírnevét is öregbíti.
– A maradók és a távozók után vessünk egy pillantást az érkezők névsorára. Kérlek mutasd be pár mondatban az együttes újonnan igazolt játékosait.
– A legnagyobb változás talán az lesz, hogy idén már a szezon elejétől lesz egy légiósunk. Az amerikai Tyler Stewarttal (borítóképünkön - szerk.) egyeztünk meg a nyár folyamán, aki egyetemi évei alatt két divízió I-es csapatban is megfordult. Végzős évét követően Izlandon kosárlabdázott, majd Ausztriába szerződött, ahol viszont egy sérülés megrövidítette a szezonját. Tyler egy 203 centis játékos, aki dobóhátvédtől-erőcsatárig minden pozícióban otthonosan érzi magát. Tud labdát kezelni és jól mozog labda nélkül is, védekezésben pedig jól használja méreteit és hosszú végtagjait. Rékasi Bojta Egerből teszi át a székhelyét hozzánk. Bojta center és amolyan igazi dupla-dupla gép, aki rengeteg energiával játszik és mindkét palánk alatt nagyon hatékonyan pattanózik. Passzjátéka is erőssége a posztjához képest. A hátvédsort fogja erősíteni Simó Bence, aki nagyon domináns volt utánpótlás évei alatt Zalaegerszegen, folyamatosan a korosztályos bajnokságok legeredményesebb játékosai közé tartozott. Az utóbbi években kevés játéklehetőséget kapott az A-csoportos felnőttegyüttesben, ezért is döntött a váltás mellett. Gyors, agresszív, kreatív periméterjátékos, akinek fő feladat lesz a védelmek megbontása és az ellenfél labdásainak a limitálása. Varga Gergő szombathelyi nevelés, a felnőttek között pedig az előző idényben mutatkozott be, Veszprémben. Az ő fő profilja a kinti dobások értékesítése, a tavalyi szezonban volt olyan mérkőzés, ahol nyolc bedobott triplát jegyzett. Az ugyancsak Veszprémből érkező Todor Prodanovic egy szerb származású, de kosármagyar játékos, aki beleillik a „fiatalszabályba” is. Ő egy 201 centis mezőny, aki igazi Jolly Joker lehet az idei keretben. A jó méretek kellő mozgékonysággal párosulnak nála, szeretném, ha ezt elől-hátul kamatoztatni tudná a rendszerünkben.
– Az új fiúk illenek az eddig preferált szisztémába, vagy némi átalakításra szorul majd az említett játékrendszer?
– Nagy változásokra nem lesz szükség, mindannyian beleillenek a profilunkba, törekedtünk is erre a nyár folyamán. Ugyan center poszton kicsit alulméretezettek leszünk, viszont mezőnyben több olyan játékos lesz, aki nagy területet tud majd levédeni méretekkel, mozgékonysággal, atletikus képességekkel. Ennek megfelelően kell majd felépítenünk a koncepciónkat hátramenetben.
– Terveztek még változást a keretben, vagy ez az állomány már véglegesnek tekinthető?
– Görcsösen nem keresünk játékos, azonban folyamatosan monitorozzuk a piacot és nyitva tartjuk a szemünket.
– Miként alakul a csapat programja a szeptember végi bajnoki rajtig?
– A felkészülést augusztus 12-én, hétfőn kezdjük, nagyrészt napi két edzéssel. Fiatalok vagyunk, talán a DEAC U23-as csapata után mi leszünk a legalacsonyabb átlagéletkorú együttes a mezőnyben, mindössze két olyan játékosunk van, akik még az előző évezredben születtek (Tyler, Krisz), éppen ezért rengeteg belefektetett munkával fogjuk kompenzálni a rutin és a tapasztalat viszonylagos hiányát. Tyler szeptember elején csatlakozik hozzánk, őt leszámítva teljes kerettel kezdünk. A naptárunkban egyelőre hat edzőmeccs szerepel, ami esetleg még tovább bővülhet. E hónap 23-án Százhalombattára, majd 31-én Fótra látogatunk, szeptember 6-7-én pedig Losoncra vagyunk hivatalosak egy kétnapos nemzetközi tornára (pénteken a Svit ellen vívjuk az elődöntőt, majd szombaton a MAFC, vagy a Losonc ellen a helyosztót). Szeptember 14-én a Tiszaújvárost látjuk vendégül, majd 20-án idegenben is megmérkőzünk a Phoenix csapatával.
