Ellentétes félidők után ráadásban dőlt el a BKG elleni találkozó.
Nyugodtan állíthatjuk, hogy az egyik, ha éppenséggel nem a legkevésbé kedvelt ellenfelét látta vendégül szezonbéli első hazai találkozóján együttesünk, a BKG csapatávol vívott korábbi tucatnyi összecsapásuk közül ugyanis a mieinknek csupán egyetlen egyet sikerült megnyerniük. Joggal tarthattak (volna) tehát a Dániel-fiak a péntek kora esti mérkőzéstől, melynek nyitó negyedében ugyanakkor semmi sem látszott rajtuk az esetleges megilletődöttségből. Karanfilovszkiék az első pillanattól óriási elszántsággal vették a küzdelembe magukat, s a feldobást követően valósággal állva hagyták a bizonytalanul kezdő látogatókat. Akiket, úgy tűnt, alaposan meglepett a rivális pattogós, agresszív védekezése, melynek következtében Nagy Botondék a nyitó felvonásban egy tőlük meglehetősen szokatlan 0/5-ös tripla- és 5/19-es, vagyis mindössze huszonhat százalékos, mezőnymutatót szenvedtek össze. A túloldalon ezzel szemben a támadójáték sem hagyott maga után különösebb kívánnivalót, ezáltal a feleket elválasztó távolság az első rövid pihenő környékén immár többször is közel tízegységnyire nőtt. Ormai centergóljaival 15–6-ra, Kazy hármasával és Hargitai szép ziccerével kisvártatva 20–11-re, majd a kisszünet után a debütáló Charlton duplájával 22–13-ra alakult a találkozó állása, ami viszont már a vendégeket is komolyabb erőbedobásra sarkallta. Ám hiába zárkóztak fel a részükre sorozatosan megítélt büntetőket Winn és Nagy Botond révén hibátlanul értékesítő szigetszentmiklósiak a játékvezetői hátszelet is kihasználva (tizenhat vendégbüntető a hárommal szemben, négy személyi hiba a tizenhárom ellenében az első húsz percben…) a második periódus közepén többször is egyetlen lépésnyire, egy Prodanovics hét pontjára alapozott huszáros hazai hajrá kevéssel a félidő zárása előtt már az addigi legnagyobb, 42–31-es SKSE-vezetést eredményezte. Csakhogy a hátralévő nyúlfarknyi időben Hargitai ajtó-ablak ziccerben hibázott, Nagy Benedek távoli dobása ellenben beakadt, így a különbség a dudaszó pillanatára tizenegyről végül hat pontra apadt (42–36).
A harmadik szakaszt ugyan Kazy szép hármasa vezette be, ám a folytatásban alaposan megváltozott a játék képe. A mieink nemcsak támadásban bátortalanodtak el némileg, de védekezésben is visszaestek, a Nagy-tanítványok pedig ekkor már minden apró figyelmetlenséget, pár centis lemaradást a rájuk egyébként oly’ jellemző kíméletlenséggel büntettek. A nagy erősségüknek számító távoli dobások terén a vendégek különösen „drámai” javulást mutattak be: a nagyszünet előtti 1/10-es borzalmat követően a fordulatot hozó harmadik negyedben kilencből hat próbálozásuk talált a gyűrűbe. Előbb a fiatal Büki, majd az ismét ellenállhatatlanul kosárlabdázó Nagy Botond süllyesztett el egyvégtében három trojkát, míg az erőteljes Winn értékes közeli segédpontokkal támogatta meg a 45–36 után egy meglehetősen demoralizáló, tizenhétpontos fordítást bemutató, s az utolsó rövid pihenőhöz közeledve 61–53-ra ellépő BKG nagy rohamát. Hogy nem dőlt el már ekkor az összecsapás, az főként az óriási mezőnymunkát végző, rendkívül bátran és hasznosan játszó Karanfilovszki érdeme, aki a kisszünet előtt két bravúros triplával öntött új reményt a tarjáni szívekbe. Csakhogy a záró etapra fordulva a kék-sárgák is újból megrázták magukat, s a mieink 7–0-ás szériájára egy Winn és Nagy Botond által összehozott 12–3-as válaszcsapással replikázva a finisbe fordulva ismét komolyan megszilárdították vezető pozíciójukat (63–73). A továbbra is dicséretes elszántsággal küzdő, de nagy igyekezetében egyre több hibát vétő Dániel-legénység helyzete nem tűnt tehát különösebben rózsásnak, ám Kazyék, végső erőtartalékaikat mozgósítva, mégis nekidurálták magukat egy utolsó nagy futásnak. S lám, a különbség a végjátékban percről-percre egyre jobban fogyatkozott, Kalassai két remek hármasával pedig kevéssel a lefújás előtt kettő pont híján teljesen el is kopott. Miután pedig az utolsó másodpercekben Nagy Botond két potenciális meccsnyerő dobást is elvétett, Karanfilovszki ellenben közelről nem hibázott, az ellentétes félidőket hozó összecsapás végül hosszabbításba torkollott (77–77).
A ráadást Hargitai duplája nyitotta, ám erre a klasszisteljesítménnyel kirukkoló Nagy Botond (41 pont, 8 lepattanó, 9 gólpassz) iránymutatásával egy immár minden vitás kérdést végképp lezáró 15–1-es etappal válaszolt az erejével jobban sáfárkodó vendéggárda. A rég várt nagy bravúr tehát ismét elmaradt, ám ha így folytatja, a későbbiekben még sok örömet szerezhet szurkolóinak ez a lelkes, fiatal tarjáni csapat.
NB I/B, Piros-csoport, 2. forduló
Salgótarjáni KSE – BKG-Príma Akadémia 83–94 (20–13, 22–23, 17–25, 18–16, 6–17) - hu.
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 150 néző, vezette: Sallai, Domán, Fülöp.
Salgótarján: KARANFILOVSZKI 16/9, Cserényi Martin 3, Kalassai 14/9, Hargitai 4, Ormai 8. Csere: KAZY 21/9, Cserényi Marcell, Prodanovics 7/3, Charlton 2, Rékasi 8. Edző: Dániel Péter.
BKG: Nagy Benedek 5/3, NAGY BOTOND 41/12, Büki 9/9, GALAMBOS 10, WINN 27/9. Csere: Arnóczi, Bohuniczky 2, Szeleczki, Edelényi, Fábián. Edző: dr. Nagy Ágoston.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–4, 8. perc: 15–6, 13. perc: 22–19, 16. perc: 33–27, 20. perc: 42–31, 23. perc: 45–43, 26. perc: 51–52, 29. perc: 53–61, 31. perc: 60–61, 35. perc: 63–73, 39. perc: 72–77, 41. perc: 79–77, 44. perc: 79–89.
Dániel Péter: – Óriási különbség van hat- és hatpontos vezetés között, nagyon nem mindegy, hogy egy negyedet, pláne egy félidőt milyen lélektani állapotban, milyen momentummal zárunk le. Azt gondolom, a nagyszünetre sokkal megnyugtatóbb előnnyel kellett volna mennünk, ám az utolsó másodpercek kimondottan rosszul alakultak számunkra. A fordulás után magunkra húztuk a BKG-t, olyannyira, hogy ennek a mérkőzésnek igazából nem is kellett volna elmennie a hosszabbításig. A rendes játékidő utolsó néhány percben azonban szinte emberfelettit nyújtottunk, visszaküzdöttük magunkat egálra, a ráadásban viszont már nem maradt elég üzemanyag a tankban ahhoz, hogy meg is nyerjük a meccset.
Dr. Nagy Ágoston: – Olyan jó volt a meccs volt, hogy a két csapat mindent elkövetett azért, hogy hosszabbítás legyen, így nagy örömünkre negyvenöt percig tartott az összecsapás. Szerintem a mai napon a hazaiak és mi is jó teljesítményt nyújtottunk. Persze mindenhol jó érzés győzni, de Salgótarjánban különösen az, hiszen itt mindig olyan kiváló a hangulat, hogy az ember nem egy hétköznapi edzőmérkőzésen érzi magát. A közönség ezúttal is kitett magáért, hálásak vagyunk nekik ezért.
