Igencsak önbizalomnövelőre sikeredett a mieink első idei győzelme.
Két vereséget követően a javítás reményében utazott együttesünk az eleddig szintén nyeretlen JKSE otthonába, s „oddsainknak” kétségtelenül nem tett rosszat, hogy az ugyancsak jórészt fiatal erőkből álló vendéglátóknál az egyik rutinos vezér, az amerikai Kinney ezúttal nem léphetett pályára. Mindazonáltal a rajtot mégis valamivel jobban kapták el a berényiek, akik Boka-Magó és Csaba révén két perc játék után négy ponttal megléptek. Csakhogy a némileg szárnyaszegett kezdeti próbálkozásaikat követően a mieink is hamar rendezték soraikat, s Cserényi Marcell kettesével és Hargitai triplájával a folytatásban villámgyorsan magukhoz ragadták a vezetést – hogy többé már ki se adják a kezükből azt. Karanfilovszkiék keményen, határozottan védekeztek, s támadásban is szép, kollektív kosárlabdát játszottak, utóbbira jellemző, hogy vendégrészről az első negyedben heten is a kosárba találtak. A túloldalon ezzel szemben Csaba a nyitó felvonás java részében eléggé magára hagyatottan próbálta versenyben tartani csapatát, ám hiába dobálta sorra a kosarakat, képtelen volt megakadályozni, hogy a Dániel-legénység az első rövid pihenőre már csaknem kétszámjegyűre hizlalja fórját (14–23). A második játékrészben ugyan a kék-fehérektől is egyre többen kezdtek „belekotyogni” a beszélgetésbe, Pintér, Boka-Magó és Csomós góljait a túloldalról rendszerint azonnali, határozott válasz követte. Leginkább három remekül beszálló csereember szórta ekkortájt a riposztokat: a helyét új társai között egyre inkább megtaláló Charlton tizenkettő, a lendületes Kazy nyolc, míg a háromból három távoli kísérletét értékesítő Cserényi Martin kilenc ponttal igyekezett csendre inteni a nagyszünetre immár 47–34-es hátrányba kerülő jászságiakat.
A térfélcserét követően ugyan megint kicsit lassan érte el az üzemi hőfokot a tarjáni gépezet, de a maga visszafogott módján ezen az estén is együttese egyik legjobbjának bizonyuló Ormai két idegnyugtató duplája csakhamar visszaterelte a korábbi kerékvágásba a meccset. A mieink a harmadik periódusban különösen védekezésben tüntették ki magukat, hiszen mindössze nyolc ponton tartották az egyre idegesebben, pontatlanabbul kosárlabdázó, s Oroszi félidőnyitó találata után csaknem hét percig gólképtelennek bizonyuló házigazdákat. Így azután, bár a túloldalon is csökkent valamelyest a csapásszám, a magabiztos vendégvezetést az égvilágon semmi sem veszélytette, olyannyira, hogy Cserényi Martin negyedik triplájával, valamint Kazy sokadik (ez alkalommal éppen egy 15–2-es SKSE-rohamot lezáró) ziccerével a feleket elválasztó távolság az utolsó kisszünethez közeledve felkúszott immár több mint húszegységnyire. Ekkor ugyan már a hazaiak is próbáltak újra komolyabb életjeleket mutatni, ám a különbség ennek ellenére sem csökkent, sőt tovább növekedett: Charton negyedzáró és Kalassai negyednyitó trojkája a záró szakasz kezdetére egy stresszmentes végjátékot ígérő, 42–68-as állást eredményezett. Ami azt illeti, a hátralévő időre sok izgalom valóban nem maradt, noha a Puskás-tanítványok becsülettel próbáltak közelebb férkőzni riválisukhoz, Hargitaiék húsz egységnél jobban már egyszer sem hagyták megközelíteni magukat, mi több, Kazy kései triplájával a lefújás pillanatára végül minden addiginál távolabbra kerül egymástól a két alakulat. Összességében a mieink, sok jó egyéni teljesítménnyel fűszerezett kiváló csapatmunkát bemutatva, teljesen megérdemelten vívták ki idénybeli első győzelmüket, amely különbségét és „látványvilágát” tekintve egyaránt meglehetősen impozánsra, s önbizalomnövelőre sikeredett.
NB I/B, Piros-csoport, 3. forduló
Jászberényi KSE – Salgótarjáni KSE 55–84 (14–23, 20–24, 8–18, 13–19)
Jászberény, Bercsényi-tornacsarnok, 150 néző, vezette: Marton, Tóth K., dr. Nagy Zs.
Jászberény: DÉKÁNY 6, Boka-Magó 8/6, CSABA 23, Oroszi 4, Zsók 4. Csere: Csomós 6, Pintér D. 4/3, Német Á., Sárközy. Edző: Puskás Artúr.
Salgótarján: Karanfilovszki, Kalassai 5/3, Cserényi Marcell 2, Hargitai 7/3, ORMAI 10. Csere: Prodanovics 5/3, KAZY 22/3, CHARLTON 17/9, Rékasi 2, Simó 2, CSERÉNYI MARTIN 12/12, Balázs. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 2. perc: 4–0, 6. perc: 6–11, 12. perc: 17–27, 17. perc: 28–42, 21. perc: 36–47, 27. perc: 36–60, 31. perc: 42–68, 35. perc: 48–68, 38. perc: 50–76.
Puskás Artúr: – Gratulálok a Salgótarjánnak a győzelemhez, melyet teljesen megérdemelten szereztek meg, hiszen negyven percen át uralták a játékot. Szeretnék elnézést kérni szurkolóinktól, akiket ezúttal cserbenhagytunk. A felelősség az enyém, mert nem sikerült úgy felkészíteni a csapatomat erre a fontos mérkőzésre, ahogy kellett volna. A legfájóbb, hogy nagyon könnyen megadtuk magunkat, s nem láttam azt a harciszellemet a pályán, ami jellemzett bennünket egy héttel ezelőtt, a Dávid Kornél KA elleni találkozó második félidejében. Nem vagyunk egyszerű helyzetben, de a bajnokság nem áll meg. Nekem, mint edzőnek rendet kell tenni a fejekben és össze kell kapnunk magunkat, mert sorban jönnek a nehezebbnél nehezebb meccsek. Végül köszönöm a szurkolóink támogatását, amelyet ezúttal nem tudtunk megszolgálni.
Dániel Péter: – Először is gratulálok a csapatomnak, azt gondolom, magabiztosan nyertük meg ezt a meccset. Igaz, az ellenfélnek volt egy fontos hiányzója, de azért a sportban nem úgy működnek a dolgok, hogyha kiveszel egy társaságból „iksz” pontot, akkor ők annyit is gyengülnek, sőt ilyenkor még inkább össze szokott zárni az adott együttes. Éppen ezért biztos voltam abban, hogy a Jászberény mindenképpen a győzelemre fog törekedni, hiszen az első két forduló nem sikerült jól nekik sem. Végtére is jogosan merülhetett fel bennük, hogy hol szakíthatnák meg nyeretlenségüket, ha nem otthon a Salgótarján ellen. Ezzel együtt tulajdonképpen rajt-cél győzelmet arattunk. Betartottuk a megbeszélteket, s meg tudtuk valósítani azt, amit a héten gyakoroltunk. Azt gondolom, ennek köszönhető, hogy ilyen magabiztosan nyertünk.
