Kiütéses különbséggel múltuk felül a jó erőkből álló DKKA együttesét.
Az egy héttel korábbi, fölényes jászberényi diadal adta önbizalomfröccs által felturbózva, bizakodva vártak az újonc Dávid Kornél Kosárlabda Akadémia elleni hazai összecsapásukat a Dániel-fiak, mindazonáltal a rutinos, korábbi A-csoportos játékosok sorát, sőt Szabó Zsolt személyében egy nem is oly’ régen még a válogatottnál is számításba tett klasszist is felvonultató fehérvári alakulat legyőzése egyáltalán nem ígérkezett könnyű feladatnak. A péntek koresti találkozó nyitó negyede ennek megfelelően kiegyenlített küzdelmet hozott, egyik fél sem tudott istenigazából a rivális fölébe kerekedni, jellemző adat, hogy a vezető csapat kiléte ebben a szakaszban nem kevesebb, mint tizenkét alkalommal változott. A helyenként látványos megoldásokkal színesített adok-kapokban hazai részről főként Ormai, Hargitai és Prodanovics jeleskedett, míg a látogatóknál a két rutinos „öreg”, Szabó és Tóth Péter vitték a prímet. A 24–23-as állásról induló második felvonásban ugyanakkor a mérleg nyelve már kezdett egyre inkább átbillenni a mieink oldalára, olyannyira, hogy a játékrész derekára, a találkozó folyamán előszőr, több mint tízegységnyire távolodott el egymástól a két gárda (39–28). A center létére a játékszervezésben is kimagasló munkát végző Ormai és társai továbbra is kimondottan tetszetősen, s ami talán még fontosabb, eredményesen kosárlabdáztak, türelmesen, ziccerig, tiszta dobóhelyzetekig játszottak ki akcióikat, melyeket rendre pontos befejezésekkel zártak. Ami szintén fontos, a játékosok között támadásban nagyon szépen megoszlottak a terhek: az első négy távoli kísérletét értékesítő Charlton a nagyszünetre tizennégyig jutott, de rajta kívül hatan is öt-hét pont között termeltek. A vendégeknél ezzel szemben Szabó ekkorra eléggé magára maradt, az ő menetrendszerű centergóljai nélkül a nagyszünetre minden bizonnyal még nagyobb bajba került volna a Krsztics-alakulat (52–41).
A mieink a harmadik periódusban ugyan meglehetősen döcögős kezdést produkáltak, ám a folytatásban hamar összekapták magukat, Kazy és Hargitai tripláira építve kisvártatva egy 8–2-es szakaszt futottak, melynek eredményeként tizenhét ponttal, 60–43-ra elhúztak. Az ekkor kialakult különbséget egyre hatékonyabban működő védekezésére, valamint a fordulást követően jelentősen feljavuló Kalassai ügyes találataira alapozva azután többé-kevésbé gond nélkül tartani is tudta együttesünk, s noha Tóthék több bíztatóan induló kísérletet is tettek a felzárkózásra, az utolsó kisszünetig tízen belülre már egyszer sem sikerült kerülniük (71–56). Bár a játékban már addig sem nagyon volt benne egy komolyabb fordulat lehetősége, a Dániel-legénységnek a záró tíz perc elején azután sikerült végképp megtörnie amúgy is egyre kevesebb meggyőződéssel küzdő riválisát: a hibátlan dobóteljesítménnyel kirukkoló Prodanovics, az ugyancsak hasznosan játszó Rékasi, valamint a második húsz percben már „takaréklángon égő” Charlton találatai a hajrába fordulva 84–62-re alakították az állást. Ahogy pedig az a hasonló forgatókönyv szerint zajló mérkőzéseken már csak lenni szokott, a nyeregben lévő gárdának a legvégén már minden összejött, a legyőzött, s kedvét vesztett félnek ellenben semmi se, aminek következtében az ekkorra már-már edzőmeccsé szelídült találkozót egy főként Kazy, Karanfilovszki és Cserényi Marcell kosarai által fűtött 15–2-es SKSE-roham zárta le. Apró „szépséghiba”, hogy az önfeledt örömjáték közepette a százas álomhatárt végül nem sikerült elérni, ám az újabb magabiztos (s, valljuk be, a vártnál jóval fölényesebb) siker birtokában hazai oldalon emiatt vélhetően nem bánkódott különösebben senki. Újabb szép győzelmükkel a mieink, a gyengébb szezonkezdést feledtetve, immár ötvenszázalékosra javították mérlegüket, s jó formában, bizakodva várhatják a jövő szombati, ugyancsak hazai TF-Budapest elleni meccset.
NB I/B, Piros-csoport, 4. forduló
Salgótarjáni KSE – Dávid Kornél KA 99–67 (24–23, 28–18, 19–15, 28–11)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Varga-Záray, Horváth Cs., Gombos.
Salgótarján: KARANFILOVSZKI 7/3, Cserényi Martin 8, Kalassai 7/3, HARGITAI 12/6, ORMAI 8. Csere: CHARLTON 18/12, KAZY 17/6, PRODANOVICS 12/6, Rékasi 7/3, Cserényi Marcell 3/3. Edző: Dániel Péter.
DKKA: TÓTH P. 12/3, Simon B. 5/3, Góbi, Duric 7, SZABÓ ZS. 27/6. Csere: Somogyfoki P. 7, Kuttor 4, Denk N. 3/3, Molnár D., Keller V. 2, Büki B. Edző: Vladimir Krsztics.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 6–6, 7. perc: 17–15, 12. perc: 32–28, 16. perc: 42–30, 20. perc: 52–39, 23. perc: 60–43, 27. perc: 67–49, 32. perc: 73–60, 36. perc: 84–62.
Dániel Péter: – Gratulálok a fiúknak az újabb magabiztos győzelemhez! Tudtuk azt, hogy a fehérvári csapatnak nagyon erős a kezdése, az első tizenöt perce, fontos volt, hogy ott ne engedjük meglépni őket. Ezt sikerült megvalósítanunk, a második félidőben pedig fokozatosan meg is tudtunk lépni tőlük. Örülök, hogy ismét hetven pont alatt tartottuk aktuális ellenfelünket, mai teljesítményükért a srácok összességében minden dicséretet megérdemelnek.
Vladimir Krsztics: – Gratulálok a hazai csapatnak, megérdemelt győzelmet arattak! A salgótarjániak agresszívebben kosárlabdáztak, védekezésben, támadásban, lepattanózásban, összjátékban, dobáshatékonyságban, egyszóval a játék minden szegmensében fölénk nőttek. A saját csapatom teljesítménye ezen a napon meglehetősen szégyenletesre sikeredett, bízom benne, hogy többé nem történik velünk ilyen.
