Szoros mérkőzésen bizonyultunk jobbnak a szívósan küzdő fővárosiaknál.
Az ismerkedés jegyében teltek a két, javarészt fiatalokra építő, s oroszlánkörmeit a korábbi fordulókban már meg-megvillantó gárda szombat esti összecsapásának első percei, a kosarak meglehetősen ritkán hullottak, s a nyitó negyed derekáig egyik fél sem tudott tartósnak mondható vezetésre szert tenni. Hazai oldalon a védekezés ugyan kielégítően működött, a támadójátéknak viszont egyáltalán nem volt meg az utóbbi meccsekre jellemző ritmusa, nagyon sok pontatlanság, technikai hiba csúszott a mieink akcióiba. Ezen a téren a játékrész második felében Charton beállása hozott némi fordulatot: a háromból három sikeres próbálkozással nyitó amerikai hátvéd találataira együttesünk egy 12–3-as negyedzáró futást épített, s az első kisszünetre hét ponttal, 19–12-re elhúzott. Csakhogy az újrakezdést követően a tisztesnek mondható előny java, főként a mezőnyből termetével és rutinjával egyaránt kimagasló Tömösváry ifjakat megszégyenítő igyekezetének köszönhetően, hamar odalett, s megkezdődött a meccs egész hátralévő részére jellemző húzd meg, ereszd meg. A gólokat továbbra is megbízhatóan szállító Charlton, valamint a mezőnyből és a büntetővonalról is hibátlanul célzó Cserényi Martin találatai a második felvonásban ugyan többször is öt-hategységnyi különbséget eredményeztek, ám a szívósan küzdő vendégek nem hagyták lerázni magukat, s minduntalan egy-egydobásnyira visszajöttek (35–32).
A fordulás után eleinte váltott kosárszerzéssel lépegettek a felek, a harmadik felvonás derekán azonban a mieink egy újabb komoly elszakadási kísérletet tettek. Ennek legfőbb letéteményesei a tűzforró kezű Charlton, valamint az ezen az estén is szinte minden hangszeren játszó Ormai (13 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz, 4 labdaszerzés, 2 dobásblokkolás) voltak, de egy-egy szép tripla, vagy pontos középtávoli tempó erejéig Prodanovics és Kalassai is meg-megvillantak. Utóbbi két sikeres büntetőjével az utolsó rövid pihenőhöz közeledve a találkozó folyamán először immár kétszámjegyű különbség mutatkozott a csapatok között, ám a legvégén hazai oldalon elég volt néhány másodpercnyi figyelemkiesés, s a TF együttese valamelyest megint közelebb sündörgött (61–55). Nem csoda, hogy a tarjáni kispad nem az ünnepléstől volt hangos az utolsó előre tervezett játékmegszakítás alatt: Dániel Péter ugyanis, minden egyéb jelenlévő számára is jól hallhatóan, alapos fejmosásban részesítette, s jóval alázatosabb, koncentráltabb játékra buzdította Karanfilovszkiékat. A záró tíz perc elején úgy tűnt a korholásnak meg is lesz a foganatja, hiszen a Prodanovics-Kalassai-Ormai-Charlton kvartett újabb kosaraival gyorsan visszaállt a korábbi, tízpontos differencia (72–62). Ámde a Beák-tanítványoknak továbbra sem nagyon akaródzott beletörődni a sorsukba, s mielőtt a mieink kicsit fellélegezhettek volna, Tömösváry triplájával és Bogdán bravúros, három plusz egyes játékával máris újra ott lihegett a nyakukban a lehetőséget szimatoló vendéggárda. Amely azután egészen a hajráig lőtávolságban is maradt, ám a 78–77-es állásról induló utolsó percben a nyerőemberré előlépő Kalassai egy-egy kulcsfontosságú triplájával és támadó lepattanójával végül csak bebiztosította nehezen kivívott, mindamellett a találkozó összeképét tekintve abszolút megérdemeltnek mondható sikerét az így már zsinórban három győzelmet számláló Dániel-csapat.
NB I/B, Piros-csoport, 5. forduló
Salgótarjáni KSE – TF-Budapest 83–78 (19–12, 16–20, 26–23, 22–23)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Sallai, Domán, Fülöp.
Salgótarján: Karanfilovszki 5/3, CSERÉNYI MARTIN 11/3, KALASSAI 13/3, Hargitai 3, ORMAI 13. Csere: CHARLTON 24/12, Kazy 4, Prodanovics 6/6, Rékasi 4. Edző: Dániel Péter.
TF-Budapest: Heimann 2, Sebők 10, Simon B. 7/3, Baki S. 6, TÖMÖSVÁRY 17/3. Csere: Tichov 9, SZANYI 12/3, LŐRINCZE 9/6, Kalmár, Molnár M. 2, Bogdán 4/3. Edző: Beák Gábor.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 5–4, 8. perc: 12–9, 11. perc: 22–14, 15. perc: 27–25, 21. perc: 39–32, 25. perc: 47–38, 30. perc: 61–51, 31. perc: 61–58, 34. perc: 70–60, 37. perc: 72–71.
Kipontozódott: Rékasi (32.).
Dániel Péter: – Kicsit elaltatott minket az előző két forduló sikeres szereplése, talán azt hittük, hogy innentől kezdve már könnyebben fognak jönni a jó eredmények. Pozitívum az egészben, hogy ez a mostani, józanító pofon egy győzelem formájában érkezett, amihez egyébként természetesen gratulálok a srácoknak!
Beák Gábor: – Gratulálok a Salgótarjánnak a győzelemhez! Véleményem szerint egy nagyon élvezhető, fordulatokkal teli meccset játszottunk, mindkét csapat nagyot küzdött. Nálunk a külső dobások sajnos nem igazán működtek, s leginkább ez volt, ami megpecsételte a sorsunkat. A bajnokság elején minket és a salgótarjániakat is leírtak egy kicsit, ám, azt gondolom, mindkét együttes bizonyította már, hogy nagyon kellemetlen ellenfél tud lenni. Ma ők voltak kicsivel jobbak, odahaza igyekszünk majd visszavágni.
