Változatos, gólokban gazdag mérkőzésen, remek hajránknak köszönhettük a győzelmet.
A felek pár héttel korábbi, magabiztos SKSE-sikerrel zárult bajnoki összecsapásához képest a mieink betegeskedő kapitányuk, Hargitai Krisztián nélkül, a vendég jászberényiek viszont rutinos játékmesterükkel, az amerikai James Kinney-vel kiegészülve készültek a szerda esti kupacsatára, melynek feldobását követően azon nyomban óriási elánnal esett egymásnak a két gárda. Az első percek szapora ütésváltásait (melynek során Ormai és Kazy, illetve Csaba és Zsók vitték be a legtöbb találatot) követően azután a nyitó negyed végén úgy tűnt a Dániel-legénységnek sikerül magához ragadnia az irányítást: a zsinórban kilenc pontot bevágó Rékasi és társai a rövid pihenőt egy 13–2-es futással keretbe foglalva a második felvonás elejére 32–23-ra, majd Charlton és Karanfilovszki tripláival a játékrész közepére 40–31-re alakították az állást. Csakhogy a félidő hajrájára kifulladni látszott a hazai lendület, miközben a berényiek, Kinney vezérletével, kezdték alaposan belőni magukat, így azután a különbség a nagyszünetre mindössze egyetlen duplányira apadt (45–43).
A fordulás után pedig immár egyértelműen átvette a kezdeményezést, s 6–0-ás nyitányának köszönhetően kisvártatva a vezetést is a Puskás-alakulat, melynek soraiban Csaba, Kinney és Pintér a folytatásban is szinte egymást túllicitálva szórták a kosarakat. A túloldalon ezzel szemben ekkortájt a teljes elbizonytalanodás, sőt helyenként már-már a szétesés jelei mutatkoztak, olyannyira, hogy a mieink a harmadik periódus első bő hét percében mindössze egyetlen mezőnykosarat jegyeztek, s az utolsó kisszünethez közeledve helyenként több mint tíz ponttal is lemaradoztak (49–60, majd 58–69). Nem csoda, hogy Dániel Péternek a záró tíz perc előtti rövid megbeszélés során edzői kelléktárából az idén egyszer már sikerrel alkalmazott „hajszárító módszert” (á la Sir Alex Ferguson) is elő kellett rántania, s mint hamarosan kiderült, játékosai az eligazítást követően nem csak száraz(ra ordított) frizurával, de megújult harci lelkesedéssel is tértek vissza a pályára. Karanfilovszkiék az addig csupán jelzésszinten mímelt védekezésbe is kőkeményen beleálltak, az előre játékban pedig valósággal parádéztak, hogy mást ne mondjunk a végső etapban mezőnyből nyolcvanhét százalékkal céloztak (13/15 sikeres dobás), miközben nyolc kísérletből hat triplát is „besuvasztottak”. Soraikból különösen Charlton és Kazy bizonyultak tarthatatlannak, előbbi tizenöt, míg utóbbi tíz ponttal adott lendületet a meccszáró-meccsdöntő SKSE-rohamnak. A meglehetősen közönségszórakoztatóra sikeredett összecsapáson együttesünk fergeteges hajrájának köszönhetően végeredményben nyolc egységgel bizonyult jobbnak, a kupamenetelés tehát folytatódhat, s talán abban is joggal reménykedhetünk, hogy a harmadik-negyedik negyedben történtek a folytatásra nézve minden játékos számára jó tanulságként szolgálnak, ez a két játékrész ugyanis világosan megmutatta mi a különbség a között, amikor tessék-lássék módon, „félszívvel”, illetve amikor teljes koncentrációval, maximális odaadással kosárlabdáznak...
Dr. Hepp Ferenc Emlékkupa, 2. forduló
Salgótarjáni KSE – Jászberényi KSE 98–90 (28–23, 17–20, 18–28, 35–19)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 100 néző. vezette: Gruber, Szőts, Magyari.
Salgótarján: KARANFILOVSZKI 11/9, KAZY 27/6, Kalassai 2, Cserényi Marcell 6, Ormai 7. Csere: CHARLTON 26/18, RÉKASI 12/3, Cserényi Martin 4, Prodanovics 3/3. Edző: Dániel Péter.
Jászberény: KINNEY 27/12, Boka-Magó 2, CSABA 24/3, Csomós 4/3, Zsók 11/3. Csere: PINTÉR D. 11, Oroszi 6/6, Dékány 3, Német 2, Sárközy. Edző: Puskás Artúr.
Az eredmény alakulása. 5. perc: 8–8, 8. perc: 19–19, 11. perc: 32–23, 15. perc: 40–31, 18. perc: 40–41, 23. perc: 45–49, 26. perc: 49–60, 31. perc: 63–72, 35. perc: 84–78, 38. perc: 92–86.
Kipontozódott: Rékasi (40.).
Dániel Péter: – A mérkőzésre kitűzött fő célt teljesítettük, hiszen megvan a továbbjutás a kupában, a játék képe ugyanakkor a találkozó nagy részében már jócskán hagyott kívánnivalót maga után. Bízom benne, hogy a negyedik negyedben látott hozzáállásbeli feljavulás megadja azt a szikrát, ami kell nekünk ahhoz, hogy visszataláljunk a helyes útra, amelyről mintha az utóbbi hetekben kicsit letértünk volna. Természetesen minden csapat életében akadnak hullámvölgyek, most az a feladatunk, hogy ebből kilábaljuk és tényleg bízom benne, hogy az utolsó tíz percben mutatott produkció megadja ehhez a kezdő löketet.
Puskás Artúr: – Gratulálok a salgótarjániaknak a győzelemhez és a továbbjutáshoz, teljesen megérdemelték. Lehet, hogy mi a harmadik negyed végén már elhittük, hogy ez már meglesz, vagy könnyű lesz, amikor pedig egy sokkal harcosabb hazai csapat jött ki a folytatásra meglepődtünk, hogy elkezdtek küzdeni és nem tudtuk ezt lereagálni. Az utolsó tíz percben teljesen lefagyott a támadójátékunk és védekezésben sem értünk oda a dobókra, úgyhogy egy negyedni leolvadás végül a vesztünket okozta. Ebből mindenképpen tanulnunk kell, viszont sokat nem bánkódhatunk, hiszen szombaton már bajnoki meccs vár ránk.
