Egy fecske nem csinált nyarat a lelkesebben, tudatosabban játszó MEAFC ellen.
A riválisok aktuális formájától és tabellán elfoglalt pozíciójától függetlenül mindig kétesélyes északi rangadó meglehetősen pocsékul indult a mieink számára: együttesünk a várakozásokkal ellentétben sem hozzáállásban, sem játékban nem tudta ott folytatni, ahol a huszáros hajrával megnyert Jászberény elleni hétközi kupatalálkozóján abbahagyta. Az idény eddigi részében botladozó MEAFC ellenben győzelmi szándékait a feldobás után azonnal egy 7–0-ás futással nyomatékosította, s bár a nyitó negyed második felében Kazy sorozatos találatainak köszönhetően pár röpke pillanatig kiegyenlítődni látszott a csata, a rövid pihenőt követően ismét hamar magához ragadta az irányítást dr. Váczi Péter csapata. A Santiago vezérletével minden „csibészséget” bevető, lényegesen határozottabban, rámenősebben kosárlabdázó vendégek ezúttal egy 8–0-ás etappal nyertek egérutat, a félidő hajrájába pedig immár 30–40-es állással fordult a két alakulat. Az inkább küzdelmes, mintsem magas színvonalú játékrészt ugyanakkor Kazy és Prodanovics egy-egy triplája, illetve Charlton kettese zárta, így a nagyszünetre, talán önmagát is meglepve, kettő pontra zárkózott fel az addig jobbára alárendelt szerepbe kényszerített Dániel-gárda (38–40).
Habár miskolci találatok vezették fel a folytatást, az együttesét gyakorlatilag a hátán cipelő Kazy jóvoltából a felek a harmadik felvonásban még jó ideig látótávolságon belül maradtak, sőt a mieink 49–49-nél hosszú idő után egyenlíteni is tudtak. Csakhogy, miként az összecsapás gyakorlatilag valamennyi fordulópontjánál, a vendégek ebben a némileg váratlanul előállt szituációban is sokkal jobban reagáltak: időkérésüket követően az egyetemisták egy 12–2-es rohamot produkáltak, s kisvártatva már újfent kétszámjegyű előnyt birtokoltak (51–61). Melegék továbbra is sokkal céltudatosabbak, elszántabbak voltak, nem csak a saját, de ellenfelük palánkja alatt is korlátlanul uralkodtak, sorozatosan szedték vissza a támadó lepattanókat, melyeket azután rendre pontokra váltottak. Hazai oldalon az utolsó kisszünet előtt Rékasi centergóljai jelentettek aprócska reménysugarat, s 56–63-nál az optimistább tarjáni szurkolók akár még azt is gondolhatták, hogy a kedvencek szorult helyzetükben talán újból megemberelik magukat, s megismétlik pár nappal korábbi, parádés meccszáró performanszukat. A végső etap elején azonban nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ez most nem az a csapat és nem az az este, s feltámadás helyett ezúttal egy látványos és totális összeomlás lett a történet vége. Karanfilovszkiék tizenhárom utolsó negyedbeli dobása közül csupán három alkalommal hullott a játékszer a kosárba, a társaság teljesítményindexe pedig szégyenszemre átcsúszott a negatív tartományba. A mezőny legjobbjának bizonyuló Kazy ugyan még ekkor is szívta magát, ám a társaktól gyakorlatilag semmilyen segítséget sem kapott, azok többsége, mikét a találkozó teljes ideje alatt, különösebb elképzelés és meggyőződés nélkül tévelygett-kóválygott. Összességében elmondható, hogy a Dániel-tanítványok mindvégig nagyon rossz ritmusban és felfogásban kosárlabdáztak, s „produkciójuk” alapján egy közel húszpontos verésre is maximálisan rászolgáltak.
NB I/B, Piros-csoport, 7. forduló
Salgótarjáni KSE – MEAFC-Peka Bau 64–80 (22–23, 16–17, 18–23, 8–17)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Varga-Záray, Gombos, Hegedűs.
Salgótarján: Karanfilovszki 3/3, KAZY 26/9, Cserényi Martin 2, Hargitai 3/3, Ormai 2. Csere: Kalassai 8/6, Rékasi 5, Charlton 8/3, Cserényi Marcell 2, Prodanovics 5/3. Edző: Dániel Péter.
Miskolc: Kozák M. 9/3, VELKEY J. 13/12, RAGÁLYI 10/3, MELEG G. 18/3, Bankó 2. Csere: Gadus 8/3, Santiago 8, Gerőcs 5/3, Lippai 6, Mokánszki 1. Edző: dr. Váczi Péter.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 0–7, 7. perc: 14–14, 12. perc: 24–31, 18. perc: 30–40, 25. perc: 49–49, 29. perc: 51–61, 34. perc: 56–70, 39. perc: 64–74.
Dániel Péter: – Nehéz egy olyan mérkőzésről bármit mondani, amikor harminckilenc lepattanó van a mi gyűrűnk alatt, s ennek majdnem a felét az ellenfél szedi össze. Erőteljesen el kell gondolkodnunk azon, hogy miért vagyunk itt, mi a célunk, mi a feladatunk és mennyit kellene változtatni a hozzáállásunkon ahhoz, hogy ezeket teljesíteni tudjuk.
dr. Váczi Péter: – Kicsit olyan helyzetben voltunk, mit a BKG elleni meccs előtt, hogy ha törik, ha szakad meg kellett próbálni. Nyilván tudtuk, hogy Salgótarjánban nagyon nehéz nyerni, főleg idén, mert szerintem egy kimondottan jól összerakott és szakmailag felkészült csapatuk van. Úgyhogy ugyanazt tudom mondani, mint a szigetszentmiklósi találkozó után, miszerint duplán örülök, hogy egy ilyen jó ellenfelet sikerült a saját otthonában megverni. Remélem, hogy ez a siker már lök rajtunk annyit, hogy tudunk még győzelmeket szerezni. A hazaiaknak sok sikert kívánok a továbbiakban!
