Kiváló ellenféllel szemben mutathatjuk meg, hogy milyen fából faragtak minket.
A Miskolc elleni fájó hazai fiaskót követően a Piros-csoport hét végi, nyolcadik fordulójában a tavalyi ezüstérmes, s idén is (minimum) dobogóesélyes MAFC Újbuda (5., 4-2) otthonába látogat együttesünk. A Gabányi Sportcsarnokban szombaton délután fél ötkor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Péter vezetőedzővel beszélgettünk.
– Szokatlan kérdés, de egytől tízig terjedő skálán mennyire voltál csalódott a múlt szombati, Miskolc elleni összecsapás után?
– Egyértelműen tíz, nagyon csalódott voltam a látottak alapján. Visszanézve a mérkőzést ugyanakkor ez az érzés valamelyest már enyhült.
– Mennyiben volt köszönhető véleményed szerint ez a több szempontból is roppant fájó vereség saját - mentális, vagy egyéb területen megnyilvánuló - gyengeségünknek, s mennyiben az ellenfél jó teljesítményének?
– Az elmúlt hetekben kicsit tévútra kerültünk. Én egyértelműen a saját oldalunkon kerestem a hibákat. Természetesen, a Miskolc kihasználta az üresjáratainkat, de ők sem játszottak kiemelkedő mérkőzést. A bosszantó az volt, hogy minimális szakaszokra (negyedenként pár perc) most is megvillantottuk, milyen az, amikor tényleg jól kosárlabdázunk. Sajnos azonban az utóbbi hetekben tényleg csak ilyen fellángolásaink vannak.
– A meccs után kiemelted a lepattanózást, mint az egyik legfőbb meccsdöntő tényezőt, de elvárható-e egyáltalán egy olyan csapattól, hogy ezen a téren minden meccsen partiban legyen aktuális ellenfelével, melynek egyetlen két méter fölötti játékos (aki ráadásul csupán elvétve fordul meg a palánk közvetlen közelében) található a keretében?
– Azért – szerencsére - a lepattanózás nem ennyire egyszerű képlet a kosárlabdában. Ez nem csak arról szól, hogy ki ér a legmagasabbra. Meg kell küzdeni a földön a legelőnyösebb pozíciókért, illetve készen kell állni a kipöckölt, kiütött labdák összeszedésére is.
– Kezd hasonlóan alakulni ez a szezon az előzőhöz, mikor a kezdeti bíztató játék és eredmények után november elején belekerültünk egy negatív spirálba, amelyből aztán csak január vége felé tudtunk kikászálódni. Ahhoz, hogy ezúttal elkerüljünk ezt a forgatókönyvet, nagyon gyorsan fel kellene rázni a csapatot - azt hiszem, ezt méltán nevezhetjük szép edzői feladatnak...
– Nem mennék azért ilyen messzire. Annak ellenére, hogy nem jó játékkal, de pár nappal a szombati bajnoki előtt megvertük azokat a jászberényieket, akik korábban nyertek Miskolcon. Kétségtelen azonban, hogy itt most meg kell fogni a szezont és a héten változtattunk is ennek érdekében néhány dolgon. Nem csak akkor kell büszkén vállalni a csapatot, a játékosokat, valamint az összképet, amikor fut a szekér és jönnek a győzelmek. Most kell igazán a társaság élére állni és utat mutatni nekik, kivezetni őket a gödörből.
– A hét végén a tavalyi döntős, s döcögősebb szezonkezdése ellenére idén is a közvetlen élmezőnybe várt MAFC otthonába látogatunk. Tavaly hasonló felállásban sikerült megtréfálnunk az újbudaiakat, ezúttal milyen reményekkel, célokkal léphetünk pályára a Gabányi Sportcsarnokban?
– Persze, ettől a mérkőzéstől szinte csak könnyebbek akadnak ebben a bajnoki kiírásban, azonban most egy igazán jó ellenféllel szemben, egy nehezebb környezetben lehet megmutatni azt, hogy milyen fából faragtak minket és hogy mennyire tudjuk magunkat túltenni az elmúlt heteken.
