Megismételtük a tavalyi bravúrt: otthonában győztük le a bajnokaspiráns MAFC-ot!
Néhány gyengébb teljesítménnyel (és jobbára sima vereségekkel) lehozott bajnoki összecsapást követően a hét végén igazi értékmérő, egyben jellempróbáló feladat várt csapatunkra: Hargitaiék szombaton kora este az előző évi döntős, s nem titkoltan idén is a legmagasabb célokat maga elé tűző MAFC otthonában léptek pályára. A tavalyi idényben hasonló leosztásban, s hasonló esélyek mellett nagy meglepetésre tarjáni siker született, s ha a Dániel-legénység a mostani találkozót nem is kezdte túl lehengerlően, azt már nagyon korán sikerült tudatosítania minden jelenlévőben, hogy ezúttal sem feltartott kezekkel érkezett. Hogy mást ne mondjunk, Bazsó meccsnyitó duplájára Ormai és Kazy rögvest öt ponttal feleltek, s noha ezt követően a főként a Kovács-Bordács páros találataira alapozó házigazdák percei következtek, 13–8 után a mieink egy 10–1-es szakaszt repesztettek, s kevéssel a kisszünet előtt 18–14-re már ismét ők vezettek. Az első negyedet végül Katona triplája zárta, a másodikat pedig Biber centergólja nyitotta, majd a folytatásban - Pintér, Kovács, Katona, illetve Rékasi és Ormai révén - jó darabig váltott kosárszerzéssel lépegetett a két gárda. A félidő hajrájában ellenben riválisa néhány védekezésbeli figyelmetlenségét és könnyelmű labdavesztését kihasználva a műegyetemi gárdának az addig egyik irányban sem túl jelentős különbséget, némileg váratlanul, sikerült kilencegységnyire növelnie, míg a 39–33-as részeredményt Kazy kései hármasa állította be.
A harmadik felvonást, némi kezdeti fogáskeresését követően, heves triplapárbaj vezette be, amott Kovács és Pápai, emitt Kazy és az első húsz percben nem túl tevékeny Charlton talált a félköríven túlról a gyűrűbe. A játékrész közepén azután csapatunk a látványosan nekilendülő amcsi hátvéd újabb gyors egymásutánban bevágott öt pontjára egy 9–0-ás futást alapozott, amivel hosszú idő után ismét fordítani tudott. Sőt, Prodanovics és Rékasi hathatós közreműködésével kisvártatva immár ötpontosra hízott a mieink előnye, igaz a Lakits-legénységnek (ekkor még) viszonylag hamar sikerült a libikókát ismét a saját irányába billentenie. A nagy erőket mozgósító vendéglátók az utolsó kisszünetet egy főként Vámos és Katona kosarai által fűtött 12–2-es rohammal foglalták keretbe, aminek következtében az újbudaiak fordulhattak kedvezőbb pozícióból a mindet eldöntő utolsó öt percre. Amely ellenben rémálomszerűen indult számukra, 66–61 után ugyanis egykettőre egalizált, majd egy röpke, Katona-féle intermezzot követően, zsinórban tizenegy pont szerzett Dániel Péter ezen a kora estén testileg és lelkileg egyaránt megtörhetetlennek bizonyuló alakulata. Karanfilovszkiék, egy héttel korábbi teszetosza hozzáállásukat feledtetve, védekezésben hihetetlenül haraptak, ha kellett csúsztak-másztak, s minden kóbor labdát felmarkoltak. Támadásban továbbra is leginkább a második félidőben egyetlen dobást sem hibázó Charlton (3/3 büntetőből, 7/7 mezőnyből, közte három tripla) vitte a prímet, de az ifjú kora ellenére bámulatosan higgadtan kosárlabdázó Cserényi Martin és a tőle már-már természetesnek vett óriási mezőnymunka mellett ezalkalommal a pontszerzésben is nagyobb szerepet vállaló Ormai is időről-időre fontos gólokkal jelentkezett. A közvetlen végjáték ezáltal immár 77–68-as SKSE-vezetésnél köszöntött rá az együttesekre, s noha Kazyék a nagy siker kapujában egyszer-egyszer azért még megbotlottak, néhány elhibázott büntetőjük és labdaeladásuk már nem volt különösebb hatással az ütközet számukra üdvös kimenetelére. A látottak alapján összességében nem kétséges, hogy az ezúttal Janus arca szebbik felét megvillantó Dániel-legénység teljesen megérdemelten tett szert erre az előzmények ismeretében csak titkon remélt bravúros diadalra, amely remélhetőleg játékosaink utóbbi időben jócskán megtépázott önbizalmát, önbecsülését is végképp helyreállítja.
NB I/B, Piros-csoport, 8. forduló
Újbuda MAFC – Salgótarjáni KSE 75–86 (15–18, 22–15, 15–24, 23–29)
Gabányi Sportcsarnok, 200 néző, vezette: Benczur, Szőts, dr. Danka.
MAFC: Kovács L. 14/6, Pintér D. 9/3, Bazsó 7/3, BORDÁCS 11, Pápai 9/3. Csere: KATONA B. 15/6, Vámos 8/6, Biber 2. Edző: Lakits András.
Salgótarján: KARANFILOVSZKI 2, KAZY 15/9, Prodanovics 3/3, Hargitai 5/3, ORMAI 19. Csere: CHARLTON 24/9, CSERÉNYI MARTIN 12/6, Kalassai 2, Rékasi 4. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 4. perc: 9–5, 8. perc: 13–13, 14. perc: 24–24, 19. perc: 39–30, 24. perc: 47–41, 29. perc: 52–57, 34. perc: 66–61, 38. perc: 68–77.
Lakits András: – Gratulálok a Salgótarjánnak a győzelemhez! Nem tudok mit mondani, nehéz most okosnak lenni, mert természetesen nem ez volt a mai célunk, emiatt elnézést kérünk mindenkitől. Valami nincs rendben a fejekben, meg kell találnunk az okát, ez a csapat többre hivatott. Sem támadásban, sem védekezésben nem játszottunk jól, könnyelműek és fegyelmezetlenek voltunk, talán ez a két szó jellemzi a legjobban a mai teljesítményünket. Sokat hibázunk a szezon elején, a most elveszített pontok nagyon fognak hiányozni a későbbiekben. Nem tudunk mást tenni, mint előre nézni, megkeresni és kijavítani a hibákat, a következő meccsre koncentrálni, de azt gondolom, hogy mentálisan ennél sokkal több kell mindannyiunktól. A győzelmeknek együtt örülünk, a vereségeket együtt kell feldolgoznunk, össze kell zárnunk és tovább kell lépnünk. Szeretném, ha ez a csapat célokért küzdhetne, ezért kell dolgoznunk a továbbiakban.
Dániel Péter: – Le a kalappal a srácok előtt, minden tiszteletem az övék! Egy jó sportoló jellemzője, hogy képes felállni vert helyzetből - itt nem a mai meccsre gondolok, hanem arra, hogy a múlt héten nagyon fájó vereséget szenvedtünk hazai pályán. Minden csapat életében vannak ilyen zökkenők, mi most megmutattuk, hogy fel tudunk állni ebből és bebizonyítottuk, elsősorban magunknak, hogy képesek vagyunk megverni egy élcsapatot, akár saját otthonában is. Most az a dolgunk, hogy a földön maradjunk és energiáinkat teljes egészében a következő feladatra összpontosítsuk.
