Gyengébb szezonkezdése ellenére nagy hiba volna lebecsülni a Kaszások csapatát.
Az élcsapatok közé tartozó Újbuda MAFC otthonában aratott bravúros sikerét követően az NB I/B-s pontvadászat Piros-csoportjának kilencedik fordulójában régi riválisát, az Óbudai Kaszások (12., 1-6) csapatát látja vendégül együttesünk. A Salgótarjáni Városi Sportcsarnokban szombaton 17 órakor kezdődő összecsapás kapcsán Dániel Péter vezetőedzővel beszélgettünk.
– Legutóbb arról faggattalak, mennyire voltál csalódott a Miskolc elleni találkozót követően, adja tehát magát a kérdés: mekkora boldogsággal, büszkeséggel töltött el a bajnokaspiráns MAFC idegenbeli legyőzése?
– Nagyon büszke voltam a mérkőzés után, ahogy a nyilatkozatomban kiemeltem, ezek az igazán nagy próbák egy sportoló életében: megmutatni azt, hogy talpra tudunk állni egy fájó pofon után. Elégedett voltam, ugyanakkor el kell jutnunk arra a szintre, hogy fókuszban és mentális felkészültségben minden találkozón tudjunk hozni legalább egy elfogadható átlagot. Most megmutattuk, hogy mire vagyunk képesek ezen a téren, a feladatunk, hogy ebben konzisztensebbé váljunk.
– Kétségtelen, hogy a csapat teljesen más hozzáállással, mentális állapotban lépett pályára a Gabányiban, mint egy héttel korábban...
– Pontosan, és a folytatásban azt kell megtalálnunk, hogyan tudunk hétről-hétre ilyen állapotba kerülni. Itt visszakanyarodnék az előző válaszomhoz, nem lehet mindig csúcsteljesítményt hozni, viszont sohasem szabad egy bizonyos szint alá kerülni.
– Jóllehet lelkesedésben, „akarásban” felülmúltuk az újbudaiakat, mindez önmagában még aligha lett volna elég a győzelemhez, játékban is abszolút fel tudtunk nőni az egyik élcsapat szintjére. Melyek voltak azok a játékelemek, amelyekben meglátásod szerint leginkább sikerült maradandót alkotnunk a múlt szombati meccsen?
– Taktikailag nagyon fegyelmezettek voltunk elől-hátul. Megnyertük a lepattanócsatát egy papíron magasabb ellenféllel szemben. Volt az első és a második félidőben is egy-egy szakasz, amikor úgy tűnt, hogy a MAFC meglép tőlünk, de nem engedtünk ki.
– Tudom, hogy elsősorban csapatban szeretsz gondolkodni, de azért mindig jól jön, ha akad néhány extra egyéni teljesítmény is, s ezekben - az utóbbi meccsek némelyikével ellentétben - most ugyancsak nem volt hiány.
– Igen, most többen is előléptek. Annak örültem, hogy olyan dolgokban is, amik nem mutatnak szépen a statisztikában. Nagyon sok olyan egyéni védekezés volt, amit nem jutalmaznak a számok, mégis fontosak egy mérkőzés megnyeréséhez. Támadásban, védekezésben és „kulimunkában” is több jó egyéni teljesítmény volt és ezekre a jövőben is szükségünk lesz.
– A hasonló bravúrok után előszeretettel használt klisé, hogy a nem várt siker akkor ér majd igazán sokat, ha utána a kötelezőt is hozza a csapat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a következő, Kaszások elleni hazai összecsapásnak mi lennénk az egyértelmű esélyesei, csupán azt, hogy amennyiben komolyan gondoljuk a nyolc közé jutást, a mostanihoz hasonló találkozókon nem nagyon volna szabad hibázni. Te milyen várakozásokkal tekintesz a szombati mérkőzés elé?
– Túlléptünk már a MAFC elleni meccsen, nem azért szeretnénk nyerni szombaton, hogy az a győzelem szebb legyen. Szeretnénk jó habitusokat kiépíteni és a rossz berögződéseket megszüntetni. Idén hibáztunk már egy nagyot, amikor egy, a tabellán mögöttünk lévő csapat ellen idehaza „majd úgyis nyerünk valahogy” mentalitással léptünk pályára. Nem nyertünk. Kétszer nem szeretnénk ugyanabba a gödörbe lépni. A Kaszások nagyon veszélyes csapat, több sokat látott játékossal a keretben. Nagyon nehéz sorsolásuk volt eddig, éppen ezért hatalmas hiba lenne a mérlegükből kiindulni és az alapján megítélni ezt a találkozót. Meg akarjuk mutatni, hogy nem volt véletlen a legutóbbi produkciónk és szeretnénk feledtetni szurkolóink előtt a két héttel ezelőtti teljesítményünket!
