Küzdelmes, végig nyílt mérkőzésen sikerült itthon tartanunk a két pontot.
A dobogóra aspiráló Újbuda MAFC otthonában aratott bravúros sikerének köszönhetően megnövekedett önbizalommal, ugyanakkor házi gólkirálya, a bokasérüléssel bajlódó Kazy Balázs hiányában némileg megcsappant kerettel várta a Kaszások elleni fontos hazai összecsapását a Dániel-csapat, amely, a miheztartás végett, a feldobás után rögtön egy 11–4-es rohammal „kínálta meg” a nyeretlenségi sorozatuk egy héttel korábbi megtörését követően a szombat esti találkozó kapcsán nyilván második győzelmük begyűjtésének gondolatával játszadozó óbudaiakat. A remek hazai kezdés legfőbb letéteményese az első pillanattól a társak élére álló Karanfilovszki volt, aki amellett, hogy védekezésben is igen aktívan mozgott, a túlsó palánk alatt gyors egymásutánban egy duplát, majd két triplát is bevarázsolt. A remeklő irányítóhoz azután kisvártatva Hargitai és Ormai is csatlakozott, így a korán megszerzett tisztes előny egészen a nyitó felvonás derekáig kitartott. Ekkor ellenben egy komolyabbak mondható megtorpanás következett, amit kihasználva a főként Bagó centerjátékára építő vendéggárda a játékrész hajrájára egészen közel „settenkedett” (17–15). Ámde az első kisszünetet egy főként Charlton, Kalassai és Karanfilovszki hármasaira alapozott 13–4-es SKSE-futás keretezte, melynek eredményeként a második negyed elejére a feleket elválasztó távolság, a meccs során először (s mint kiderült utoljára…), a tíz egységet is átlépte. A sárga-feketék a folytatásban a magassági fölényét a palánk alatt továbbra is remekül kamatoztató Bagó, illetve az extarjáni Madár és a hat ponttal „becsekkoló” Szántó kosaraival kezdtek ismét visszaszivárogni a meccsbe, s mivel a túloldalon ezidőtájt támadásban és védekezésben is viszonylag sok hiba csúszott be, Radics néhány kései találata a különbséget a félidő végére egyetlen dobásnyira csökkentette (39–36).
A nagyszünetről visszatérve a mieink, rövid tétovázás után, Hargitai kosaraival kaptak lábra, majd a változatlanul igen aktív Karanfilovszki ziccerét követően Prodanovics állt bele két sikeres triplába. Csakhogy a roppant szívósnak bizonyuló látogatók Swanson és Szabó révén szinte minden tarjáni találatra postafordultával válaszoltak, s noha egyenlíteni, pláne előzni egyelőre nem tudtak, lemaradni sem igazán akartak. A harmadik periódus java részében ezáltal jobbára kettő és hat pont között ingadozott a differencia, míg a játékrész utolsó percébe, Kalassai és Charlton duplái nyomán, 55–49-es állással fordult a két gárda. Csakhogy ekkor a beszélgetésbe addig viszonylag ritkán „belekotyogó” Lakosa is a tettek mezejére lépett, s bravúros megoldásokat bemutató játékmesterének gyors egymásutánban bevágott kilenc pontjára a Gedei-legénység egy 11–3-as negyedzáró-negyednyitó rohamot épített – mindez pedig a záró szakasz kezdetére immár minimális különbségű vendégvezetést eredményezett. Mivel az már az addigiakból is egyértelműen kiviláglott, hogy taktikailag aligha tud meglepetést okozni egymásnak a rivális játékát egyaránt töviről-hegyire ismerő két alakulat, nyilvánvaló volt, hogy a hátralévő időben a Kaszások irányítójáéhoz hasonló váratlan villanásoknak, egyéni hőstetteknek döntő szerep juthat. Nos, ami azt illeti a 60-62-ről induló hajrá jócskán tartogatott is ilyeneket, s szerencsére ezek többségének a hazai publikum örülhetett. Az ezen az estén igazi vezérnek bizonyuló Karanfilovszki dudaszóra a kosárba hulló, hanyatt esős hármasának, Prodanovics újabb kiválóan időzített triplájának, vagy a statisztikai lapot újfent megtöltő Ormai kettő plusz egyes akciójának köszönhetően együttesünk a végjáték kezdetére nem csak fordított, de hat ponttal meg is lógott, míg az előny megtartásáról a legvégén néhány remek betöréssel és jó büntetőzéssel Charlton gondoskodott. A Dániel-tanítványok összességében küzdelmes, végig nyílt mérkőzésen egy kiváló játékosokból álló, erős óbudai gárdánál bizonyultak jobbnak, s a kéthetes bajnoki szünetre immár ismét pozitív, 5-4-es mérleggel vonulhatnak.
NB I/B, Piros-csoport, 9. forduló
Salgótarjáni KSE – Óbudai Kaszások 74–67 (23–19, 16–17, 16–15, 19–16)
Salgótarjáni Városi Sportcsarnok, 250 néző, vezette: Lengyel, Sörlei, Domán.
Salgótarján: KARANFILOVSZKI 18/12, Kalassai 8/3, Prodanovics 9/9, HARGITAI 9/3, ORMAI 7. Csere: CHARLTON 17/6, Cserényi Martin 2, Rékasi 4. Edző: Dániel Péter.
Óbuda: Boros M. 2, Madár 3/3, Martinez 2, Szabó D. 7/3, BAGÓ 12. Csere: Radics 6, Szántó D. 6/3, Swanson 11, LAKOSA Á. 18/3, Varsányi, Balázsi S. Edző: Gedei Tibor.
Az eredmény alakulása. 3. perc: 11–4, 7. perc: 15–13, 14. perc: 30–19, 18. perc: 36–32, 23. perc: 46–41, 28. perc: 51–49, 32. perc: 55–56, 37. perc: 68–62.
Dániel Péter: – Nem követtünk el azt a hibát, mint két héttel ezelőtt a Miskolc ellen és nem azzal az attitűddel léptünk pályára, hogy ezt a meccset úgy is megnyerjük, hiszen a tabellán mögöttünk helyezkedik el az ellenfél. Már a kezdésnél is nagyon jó energiákat mozgósítottunk védekezésben és támadásban is, s e mellé párosult a múlt héten már megmutatott mentális erő. A támadójátékunk ugyan akadozott, volt hiányzónk is, de szerencsére tudtunk annyi helyzetet találni, hogy a védekezésünknek köszönhetően megnyertük a mérkőzést. Gratulálok a srácoknak!
Gedei Tibor: – Gratulálok a hazaiaknak, olyan játékelemekben is partiban voltak velünk, amiben nem lehetett volna, gondolok itt elsősorban a lepattanózásra, amelyet közel egálra hoztak. Tudtuk azt, hogy nem azzal fogjuk megverni őket, hogy több kinti dobásunk lesz, vagy hogy ezeket hatékonyabban fogjuk értékesíteni, hiszen a tarjáni csapat játéka főként a triplázásra épül. A cut-játékukat ugyan el tudtuk venni, amiben szintén nagyon jók, viszont küzdeni akarásban fölénk nőttek, ami nagyon-nagyon szomorú. Önzők voltunk, sok esetben szervezetlenek, ennyi ki nem kényszerített hibával pedig nagyon nehéz mérkőzést nyerni.
A cikkben szereplő fotókat Szabó Péter készítette.
