Indiszponált, meggyőződés nélküli játék, kiütéses különbségű vereség.
Noha a hétközi, nyíregyházi kupameccs nyilvánvalóan megmutatta, hogy a bajnoki szünnap finoman fogalmazva sem volt túlságosan kedvező hatással a mieink formájára, az ismét csatasorba álló Kazy Balázzsal kiegészülve mégis némi óvatos optimizmussal készülhettünk az idény korábbi részében remek eredményeket szállító, hazai környezetben a pontvadászat toronymagas esélyesének számító kaposváriakat is megtréfáló Fót elleni, vasárnap esti összecsapásra. Melynek első dupláját Prodanovics helyezte be - ugyan ki gondolta volna még ekkor, hogy csapatunknak ezt követően már egyszer sem sikerül előnybe kerülnie...
Az eleinte főként magassági fölényükre apelláló hazaiak azonban a folytatásban egy Juhos centertalálataival fűtött 12–2-es rohammal gyorsan megadták a találkozó alaphangját, s többé már ki sem engedték a kezükből az irányítást. Ezirányú törekvéseiket nagyban segítette, hogy tarjáni oldalon a támadójáték kezdettől fogva erőteljesen döcögött, akadozott, a hatékony figurális játékot egyéni figyelmetlenségek, meg nem értések nehezítették, rengeteg volt az eladott labda, s a dobáskiválasztás, illetve -pontosság is jócskán hagyott maga után kívánnivalót. Karanfilovszkiékat kizárólag többé-kevésbé jól működő védőmunkájuk mentette meg attól, hogy már ekkor tekintélyes hátrányba kerüljenek: a házigazdák az első negyed vége felé csupán 14–12-re, a második elején 23–20-ra, de még a félidő hajrájába fordulva is csak 29–24-re vezettek. Ami azonban ezután következett, vendégszempontból talán röviden úgy foglalható össze, hogy a „totális homály” időszaka, a második felvonás utolsó perceitől a negyedik elejéig tartó periódusban ugyanis mintha a pályán sem lett volna Dániel Péter alakulata. Az igencsak harapós kedvükben lévő „Tigrisek”, a remeklő Dancsecs vezérletével, ezt a bő negyedórás etapot egy demoralizáló, 42–10-es részsikerrel abszolválták, amivel 71–34-nél előnyüket immár közel negyven pontra hízlalták. A parádézó fótiakkal szemben a mieink ekkortájt csapatként és egyénileg is abszolút csődöt mondtak, fejetlen csirke módjára rohangáltak fel-alá a parketten, érthetetlen labdaeladásokat produkáltak (a teljes meccsen összesen huszonhetet!), hátul rendre elaludtak, s úgy általában, amit csak lehetett elbaltáztak. Nem akadt senki, aki egymást követő két-három jó megoldással a mélyrepülést meg tudta volna állítani, a megszokott gólfelelősök közül Kazy 2/7-es mezőnymutatóját közelmúltbeli sérülésével még lehet magyarázni, az elvileg épp az ilyen válsághelyzetek megoldására (is) szerződtetett Charlton 2/11-es „ámokfutását” ugyanakkor nem menti semmi. A meccs végkimenetele szempontjából immár abszolút tét nélküli záró percekben Hargitaiék támadásban ugyan kicsit még megemberelték magukat, ám zsinórban beszórt hat triplájuk – egy ekkorra tulajdonképpen értékelhetetlenné silányult védőmunkával párosítva – csupán arra bizonyult elegendőnek, hogy szerzett pontok tekintetében a félszázas határon legalább túljussanak. A jó hírét igazoló Surmann-legénység összességében ekkora különbséggel is megérdemelten nyerte meg a vártnál lényegesen egyoldalúbban alakuló meccset, melynek „látványa” a mieink számára a mostani riválishoz (legalább) hasonló tudású Vasas és Kaposvár elleni évzáró összecsapások tekintetében kétségkívül nem sok jóval kecsegtet.
(Azt se feledjük persze, hogy a legutóbbi hasonló mélypontot éppenséggel két szép győzelem követte…)
NB I/B, Piros-csoport, 11. forduló
Phoenix-MT Fót – Salgótarjáni KSE 89–54 (16–12, 22–14, 24–6, 27–22)
Fót, Phoenix Sportcsarnok, 100 néző, vezette: dr. Varga Z., Borgula, Utasi.
Fót: Herendic 7/3, BUZÁS 16/3, Richter 3/3, Csapai 7, JUHOS 18. Csere: DANCSECS 28/6, Gulyás M. 4, Gémes 6/6, Békési. Edző: Surmann Gábor.
Salgótarján: Karanfilovszki 7/3, Kalassai 10/6, Hargitai 11/9, Prodanovics 5/3, Ormai 4. Csere: Cserényi Martin, Charlton 5/3, Kazy 5, Rékasi 2, Cserényi Marcell 5/3, Balázs. Edző: Dániel Péter.
Az eredmény alakulása. 6. perc: 12–4, 9. perc: 14–12, 12. perc: 23–12, 15. perc: 23–20, 19. perc: 36–24, 23. perc: 46–26, 30. perc: 62–32, 34. perc: 73–37, 37. perc: 84–46.
Surmann Gábor: – Nagyon büszke vagyok a játékosaimra, hogy ilyen válaszreakciót tettek le ma az asztalra a jászberényi vereséget követően. Sokat számított, hogy a héten már jóval normálisabban tudtunk edzeni, s szintén fontos volt, hogy Gulyás Milán újra csatasorba állhatott, amivel bővült a rotációnk. Azt gondolom, nagyon szépen felkészültünk a nógrádi csapatból, de fontosabb, hogy a játékosaim pontosan követték a megbeszélteket. A védekezésünk harminc percen keresztül gyakorlatilag ezen a szinten elit kategóriájú volt, minden létező területet elvettünk a vendégektől. A Kazy-Charlton duót nagyon jól limitáltuk, továbbá a tripláikra és a „cut” játékokra nagyon jól ügyeltünk csapatszinten. Egyedül az utolsó negyed lett „szoftos” részünkről, de negyvenpontos vezetésnél már akarva akaratlanul lankad a koncentrációs szint. Örülünk a sikernek, hiszen ebben a ligában - ahol láthatóan, bárki megverhet bárkit - egy győzelem mindig nagy értékkel bír. Végezetül köszönjük szurkolóinknak a mai biztatást is, kiváló volt az atmoszféra ismét.
Dániel Péter: – Jó védekezéssel kezdtük a mérkőzést, nagyjából elvettük azokat a területeket, azokat a lehetőségeket az ellenféltől, amiket szerettünk volna. Támadásban ugyanakkor az elejétől kezdve pontatlanok voltunk. A fótiak nagyon keményen védekeztek, amikor pedig mégis eljutottunk egy-egy jó helyzetig, akkor is ziccerek és triplák maradtak ki, ami rányomta a bélyegét a teljes folytatásra. A második félidőben már nem volt annyi tartásunk, hogy megnehezítsük a hazaiak dolgát.
